Azzal kezdödött, hogy a Nyuszi nem akart aludni. Alvásidö elérkeztekor mindig sipákolt, hogy: "Anya! Alszik!" Mármint feküdjek mellé a földre. De ha megtettem sem aludt. Ugrált az ágyban, sikkancsolt, verte a rácsokat, kiabált, plüssállatokat telefonnak használta, s felhívta apáját egy panaszkodásra (gondolom :).

S ez így ment minden délben. Aztán már este is. Az a Nyuszi csinálta ezt, aki ugyan soha nem volt nagy alvó, de soha nem kellett altatni. Betettük az ágyba, mikor eljött az ideje, s ö aludt.

Aztán apa megunta. Felajánlotta, hogy majd ö fekteti. Elöször este. Bevált. Eleinte nyöszörög utánam a Nyuszi, de apája szóval tartja, közben lefekteti, kicsit ott van, majd kijön. Hol felkapcsolja a holdacskalámpát, hol nem, s ugyan mikor kijön, Nyuszi még nem alszik, de csendben elvan, aztán elöbb-utóbb alszik is :)

Végül a héten elkezdte apa délben is letenni a lánykánkat. Így most 3. napja alszik VÉGRE!!!

Mert a baj nem az, hogy nem alszik, hanem az, hogy elfárad, kimerül, 4 körül beájul a fotelban, vagy iszonyat hisztissé válik. Tehát aludnia KELL még! (most is alszik. ügyes apa :)

Tegnap voltunk a már többször említett Blumengartenben. Anita barátnömmel és szépségpöttyös fiával, Bennel találkoztunk. De ott volt Anita egy kedves ismeröse is a kislányával. Na és itt jön a meglepö dolog. Stella és Ben kismotorral mentek, az "idegen" kislány pedig egy bébibabakocsit tolt maga elött. De a kislány úgy döntött, hogy ö motorozna, ezért elvette Stella motorját, amint az felállt róla. De mikor Stella tolni akarta a bébibabakocsit, akkor azt visszavette töle. Beszélni még nem tud, így testbeszéddel tudatta, hogy MINDENT ö akar. Ez nem lenne baj, de amin meglepödtem, hogy az én nyár végén elég irigy Nyuszikám, nemhogy nem hisztizett ettöl a szituációtól, hanem még önként átadta a saját kismotorját is, ha a kislány odaállt elé! Le voltam döbbenve!! Mikor jöttünk el, már én szóltam a Nyuszinak, hogy ne add már oda a kismotort!! Mert a kislány épp a bébibabakocsit és a kismotort is birtokolni akarta...

S hogy miért ilyen most a Nyuszi? Szerintem, mondom szerintem, mert az oviban nem érti a többieket, ök ezt tudják is, vagy kisebbek, s amúgy se kérnének engedélyt, s csak úgy elveszik a Nyuszitól, amit el akarnak. S most egyelöre beletörödött ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe.
Na erröl délután, ha sikerül, a Herstfesten beszélek az egyik ovónövel :)

Azt hiszem nem írtam, de kijött Nyuszi 17. foga. (Már csak a leghátsó 4 db-ot vártuk, így már csak 3 hiányzik a most elvárhatóakból)

Hétfö: iszonyatos sírással kezdödött, de mivel mindig így van, nem gondoltam rosszra. De mikor mentem a Nyusziért, az ovónénik mondták, hogy sokszor sírt. Nem nagyon, de sokszor. Ezért az ottalvást még kicsit hanyagoljuk.

Kedd: sírva hagytam ott, nap közben viszont nem sírt már, csak mikor mentem érte, akkor tört ki krokodil könnyekben, mint szokott. Ez minden nap így van. Krisztina Tante mondta nekem, hogy hagyjuk egyedül enni a Stellát, mert már egyedül kellene tudni enni. De hát egyedül eszik! Na ja, itthon. Mint kiderült, az oviban csak akkor eszik, ha valaki eteti. (nademér????) S hogy hagyjuk egyedül próbálgatni az öltözést, mert lassan kellene kicsit önállósodnia. Jó, majd lehetöség szerint igyekszünk önállósítani :)

Szerda: lsd elözö napok

Csütörtök: lsd elözö napok, valamint annyi történt, hogy a Nyuszi nem volt hajlandó ebédelni. Leveskét kicsit kanalazott, de a fasírtot és a krumplipürét kiköpködte. Pedig szereti. S állítólag jó az oviban a menü. Itthon viszont jól beebédelt apa töltöttpaprika adagjából :) S nem örült, mikor kiderült, hogy nincs több :)

Péntek: lsd elözö napok, de ma végre megmutatta a Nyuszi, hogy tud ö egyedül enni. Ugyan nem evett böségesen, kis leveskét és halrudacskát, de egyedül evett. Nem etették :) (tehát még 1 lépéssel elörébb vagyunk :)

Oviról már írtam. Hazajöttünk, ebédelés, szépen asztalnál ülve, elötte utána játék, anya takarójának s párnájának a nappaliba cipelése-húzása (ez rendszeres nálunk), azokkal bírkózás, hempergés... aztán lelassulás, tvnézés-még mindig a takaróból-párnából, anya már reménykedik, hogy Nyuszi fog aludni is :)))) Aztán közli Nyuszi, hogy: "alszik. alszik. anya is. anya is." Na ekkor szoktunk aludni menni. Azért t.sz.-ban írom, mert ovi óta én is megyek, mellé kell kuporodnom a földre, alvást mímelve, s akkor talán elalszik a Nyuszi. Vagy persze a nagyágyban is tetszene neki, de attól félek, hogy majd éjjel is ott akar... így marad nekem a földönkuporgás...

Tehát tegnap bemetünk a szobájába. Nyuszi be a kiságyba, pizsiben, hálózsákban (abban nem tud kiugrani az ágyból, s az ágynemü úgyis vasalásra várt, a váltást meg csak most mostam ki) Nyuszi egy darabig nyugodtan feküdt, mint aki alvásra készül, én is csendben feküdtem a földön mellette, egyszercsak rákezdett. Cumikkal csapkodni az ágy rácsait, aztán egyik cumi a szájba, másikat kézzel csapkodni, aztán Sárival csapkodni az ágy rácsait, aztán Sári a fülhöz, telefonálás kezdödik, hosszan persze, hisz nem drága a percdíj...3/4 óra szenvedés után megelégeltem, gondoltam, úgysem alszik a Nyuszi.

Kihoztam a nappaliba, bekapcsoltam a kedvencet, a Kisvakondot, gondoltam, gyorsan felöltözöm, aztán öltöztetem a Nyuszit. Ugyanis nyílt nap volt az ittlakóknak a lenti centrumban (ahol a fogyatékos fiatalok vannak). No. Amíg én felöltöztem, kb 3 perc alatt a Nyuszi olyan mélyen bealudt... 40 percet hagytam, nem akartam tovább, mert már fél 4 elmúlt, s nem akartam, hogy az esti alvás rovására menjen a dolog. Felöltöztünk, lementünk a nyílt napra, sietve, mert közben vendégeket (pontosabban barátokat :)) vártunk. Anita jött a nagykisfiával, Bennel :)

Stella legjobb barátja Ben :) Bár idönként szemet se vetnek egymásra, mégis mindig öröm a találkozás. Föleg étkezés és kismotorozás terén jönnek jól ki egymással :) A zene és az olvasás még nem azonos szálon futnak :)

Már a hétfö is jól alakult ugye,

kedd: szokásos rövid sírás, mikor elmegyek. De a kijárat felé vezetö lépcsö aljában már csöndet hallok... Stella a nap folyamán már nemcsak megfigyelt, hanem együtt "táncolt" a gyerekekkel amikor azok körben állva énekelve csinálták a "táncos" feladatokat. Már 3 órát volt az oviban. Kiegyensúlyozottan s ennek én nagyon, de nagyon örülök :)

Szerda: ma egy öszi ünnep meghívó várt a Nyuszi kosarában rám. Egy hatalmas falevél, aminek az elején GYÖNYÖRÜ pöttyöcskék vannak. Mint megtudtam, azok a pöttyöcskék Nyuszi ujjacskanyomai :)))))

Ugye, hogy a Világ legszebb sárga pöttyei? :)

Tehát szerdán mentem a Nyusziért, ebéd elött. Nagyon meg lett dicsérve, hogy aktív, hogy kedves, hogy aranyos. Ha meglát, akkor azért idönként nagyon elkezd sírni. Gondolom ez amolyan örömsírás.

Csütörtök: Reggel sírva hagytam ott a Nyuszit, de persze csak a pár perces üvöltésesdi volt, mert amikor kijöttem, hallottam, hogy csend van. Ragtapasz nyomot még nem találtam a Nyuszi szája körül :) S ma volt kint az udvaron is, s ott is ebédelt. Amikor mentem érte, sírva fakadt, pedig láttam, hogy eszik, hogy kezetmos... :)

Péntek: Szokásos reggeli pityi, mikor érte mentem akkor is, amúgy minden a megszokott módon ment.

Stella kapott ugye a vérvétel után nyalókát, amit nagy boldogan, kidugott nyelvvel nyalogatott. De jött az ebéd ideje, amikoris a nyalókát egy kistálra félretettem. Stella ebédkézett, közben szemét le nem véve a nyalókáról (tölem még soha nem kapott, igy persze nagy kincsként tekint rá), s idönkét megszólalt, hogy: "Fadzsii, fadzsii". Mert ugye, amit nyalni kell, az fagyi. Ezért a nyalóka is az :)))) Este jött az opa is, ö is hozott egy fagyit a Nyuszinak. Volt újra örömködés :)

Reggel nem maradhattam a Nyuszival az oviban. Ráadtam a benti nacit és a szandit, cumi szájba, flaska kézbe, kisvakond is kézbe, s átadtam Krisztina Tantenak. 2,5 óra múlva mentem érte. Àllitólag szépen elvolt, még reggelizett is a többiekkel, ivott is a kerámia bögréböl, ügyes volt és beilleszkedös :)

Közben én ablakotpucoltam, föztem, felhívtam a gyerekdokit a köhögés miatt. Ovi után azonnal mehetünk. Ìgy készítettem be enni-inni a Nyuszinak, gondoltam ebédidöben még úton leszünk...

Az orvosnál vettek az egyik ujjából vért. Iszonyúan sírt. Mert megszúrták, s mert utána préselték ki a vércseppeket... Az üvöltést megnyugtatólag kapott a Nyuszi egy nyalókát az asszisztens nénitöl. Nem bolti nyalókat, hanem olyan dokisat, ami a toroknézö falapra van ráolvasztva, s a felsö végének csak az egyik oldalára. Ettöl Nyuszi kicsit megnyugodott, de utána mentünk a doktor bácsihoz is, ezért el lett véve kicsit a nyalóka. Újabb üvöltés! Fülsüketítö! Dobhártyszaggató! Amint megnézte a doktor bácsi a Nyuszi torkát, visszakapta a nyalókát :). Akkor csend lett :) A vért közben megnézték, mint Nyuszi torkát, fülét, mellkasát meghallgatták, szívultrahang leletet átnézték...Kaptunk recepteket is, mindjárt rohanunk kiváltani.... majd jövünk :))))

Ez megy mostanában. Délben mellette kell feküdjek a földön kicsit, míg elalszik,aztán kisurranhatok. Éjjel viszont, ha felsír, vagy sír, vagy kiugrik az ágyból és jön, s visszafeküdni nem akar, csak ha én is odafekszem mellé a földre. Ma éjjel konkrétan 3-kor kellett odafeküdnöm, mert olyan fáradt voltam, nem bírtam, hogy állandóan visszateszem, ö meg sír, kiabál, kimászik... tehát odafeküdtem a földre. Elöször persze jó kis fekhelyet készítettem magamnak, de a lányom csak akkor nyugodott meg, mikor már végre lefeküdtem. Aztán aludtunk. 7,35-ig. 8-ra járunk oviba... :)

Hétfö: 2 perc sírás után 1 órán át volt úgy Stella a bölcsiben, hogy nem sírt, szépen játszott, pl gyurmázott... nem ült az ovonéni ölében végig, hanem nagykislányosan elvolt :)

Kedd: érkezéskor azonnal el kellett köszönnöm, Nyuszi kicsit pityizett, 1,5 óra múlva kellett visszamennem érte. Az utolsó 15 percben már nyüglödött a Nyuszi, elötte viszont jól elvolt.

Szerda: Szokásos pityike elköszönéskor, 1 órára hagytam ott a Nyuszit, végig jól viselte, javarészt Lenka Tante társaságában tettvett.

Csütörtök: Szokásos pityi után 1,5 órára hagytam ott a Nyuszit, aki jól érezte magát. Mikor mentem érte, a belsö ablakon át kukucskáltam kicsit. Krisztina Tante énekelt, gitározott, a gyerekek egy körben ültek-kivéve 1-2 új gyereket, pl Nyuszit, aki jött-ment, nézegette a gyerekeket, a Tantét, amikor a Tante bohóckodott, nevetett is :) Tehát alakulunk. Mikor eljöttünk, megkérdeztem töle, hogy szereti-e az ovit, a Krisztinát, a Lenkát, a Karint.... Szereti öket. Mind :)

Péntek: Kis pityi miután eljöttem, de utána Stella 2 órán át volt a bölcsiben. Nem volt vele gond, édesen játszogatott, megfigyelt... a végén kicsit pityikézett, de éppcsak :)

Ma, azaz szerdán nagy esemény volt! Megdicsérte a Tante a Nyuszit :)))) Na neeem, nem szokott még be, de az utolsó 15 percet sírás nélkül töltötte, ugyan nem játszott, csak megfigyelt, de le lehett olvasni róla, hogy a zenét szereti, az éneklés inkább zavarja, már ment kézenfogva a Tantéval.... Ami jó volt, hogy mikor megérkeztünk, Kevin már ott volt. Ez sokat segített a fellazulásban. Stella nem ült a szoknyám szélét szorítva, hanem jött-ment. De aztán ugye otthagytam, ö nagyon sírt...

De amikor mentem érte :)))) Ahogy beléptem az ajtón, pár cuccon majdnem orra buktam. Stella cipöi, a hátizsákunk, a cumija...mindent odahordott, gondolom mert haza akart jönni :))))

Csütörtökön ugyan ez, pénteken viszont!!!!! Pénteken viszont Krisztina Tante ölében ült a földön 1 órán át s mukk nélkül játszott. Nem sírt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Csak mikor eljöttem. Kb 2 percet, aztán feltalálta magát :)

Most már nem írok naponta az oviról. Na nem azért, mert olyan jól haladunk, hanem mert ismételni nem akarom magam... de most még napokra bontom a tegnapot a mától :)

Hétfön a Nyuszi nem akart bemenni a kapun. Aztán mikor bent voltunk, nem mozdult el mellölem. Egy pillanatra sem. Fél óra múlva kiküldtek. Felöltöztem, elköszöntem, mondtam Nyuszinak, hogy sietek, addig...Tante vigyáz rá, puszi,puszi, s kimentem. Lányom végigüvöltötte a 10 percet. 1 pm szünetet nem tartott. Hááát....

Ami szerencse a bajban, hogy van idöm. Kivárjuk, míg beszokik. Milyen jó, ha az embernek nincs hová mennie dolgozni :) Még ennek is van elönye :) Ìgy legalább azon nem stresszelek, mint más anyukák, hogy meddig kell beszokni a gyereknek :)

Kedd, azaz ma. Nyuszi nem akart bemenni a kapun, mint tegnap. Ma már néha elmozdult mellölem, de azért vigyázott, hogy ne veszítsen szem elöl. Aztán eljött az idö. Kiküldtek. Azt mondták 10 perc újra. S hogy menjek el az épület elöl, hogy ne halljam az ablakon át az üvöltést. Legalább én ne legyek ki alapon :)

Kimentem. 10 perc, 20 perc, 30 perc, 35 perc. Idönként közel mentem az ablakhoz, s vagy üvöltött a Nyuszi, vagy épp csendben volt. Hogy mi történt nem tudom. 1 óra leteltével jöttek értem, hogy bemehetek. Nem akartam az eljövetelt húzni, úgy éreztem, most gyorsan hagyjuk el az épületet..majd holnap kérdezek. De azt ugye hallottam, hogy sokszor üvöltött a Nyuszim, de már szokszor le is nyugodott... holnap megkérdezem, mennyire. Hogy mit csinált, mikor nem üvöltött. Hogy volt ez a mai nap. Nagyon szeretném tudni!

Holnap folytköv. Vajon visítani fog, ha be akarok menni vele a kapun? Remélem nem :)

Ezután a nemkellemes ovis sírás után elmentünk bevásárolni, aztán siettünk haza pakolni. Apa és én Prágába indultunk. Vártuk apa anyukáját, hogy jöjjön vigyázni a mi kicsi Nyuszinkra. Stella nagyon szeret a Mamával lenni, így nyugodt szívvel hagytam öt a Mamára.

Pénteken 1-kor indultunk. Linda is átjött Timonnal, így Stella nagyon jól érezte magát. Söt, Linda és Timon és Márk is nálunk aludtak. Stella és Timon együtt pancsiztak, sokat játszottak... :))) Nyuszink nem hiányolt minket. Egyedül az esti fektetésnél sírt pár percet, amit nem szokott tenni, de aztán hamar elaludt.

Szombaton is nagyon jól elvolt a kis társaság. Stella egyik délben sem aludt, de este megint jól, hisz fáradtan zuhant az ágyba. Sok játék, futkosás, vonatnézés, kismotorozás, építökockázás után :)

Vasárnap reggeltöl viszont már nyügös volt. Többször ment az ajtóhoz, s keresett minket. Ki kellett nézni vele az ajtó elé, hogy nem vagyunk ott, de mondta neki a Mama, hogy sietünk hozzá. Siettünk is persze!

1-re értünk haza, akkor Nyuszi nagyon sírt. Akkor kelt fel, mert pont ezen a napon végre aludt is délben. Viszont sírva kelt. S akkor is sírt, mikor magamhoz öleltem, mikor az ölemben ült, s pusziztam, szerettem. Haragudott. Látszott, hogy cserbenhagyva érezte magát. Még az ajándékának sem örült az elején. Annyira haragudott. De késöbb már boldogan ölelegette a Kisvakondot, akit Prágából hoztunk neki. Megenyhült ugyan, de azért megbeszéltük apával, hogy egy darabig nem megyünk ilyen sok idöre (2 éjszaka, pont 48 óra volt a távollétünk ideje) töle messzire, az tuti.

Reggel szokásos beszaladás a terembe, játszás a kiskonyhában, anyához cipelve idönként ezt is, azt is... de egyre közelebb megy az ovonökhöz, aminek nagyon örülök. Apa is befutott az oviba, aminek viszont a Nyuszi örült nagyon :) Ott játszott az elötérben, hogy apa is lássa öt :) Ez most nem volt baj, mert épp több kisgyerek játszott körülöttünk, s egyik ovonéni is kint vigasztalt épp valakit...

Aztán jött a 10 percre menjenek el a szülök rész. Anyaaa, anyaaaa!!! Sírás, ajtófelé szaladás, kopogtatás, kiabálás anya után...

Esett kint az esö. Mi apával kint álltunk az ovi elött, hogy ne halljuk a keserves sírást. Nyitva volt az egyik ablak. Így hallottuk elkeseredett csemeténket.

Amikor bementem, mert letelt az idö, Nyuszi sokáig hüppögött a kezemben. De mire felöltöztettem, még könnyes szemekkel, de már mosolyogva intett pápát az ovónöknek :) Hát persze. Boldog volt. Jöttünk haza.

Nem aludt el mellettem a nagyágyban. Pedig ez volt a jollyjoker. Belefáradtam, hát betettem a kiságyba. Iszonyú mérges lett a kisasszony. Kiabált, sírt. Én kijöttem a konyhába ebédelni, mert ebédidöben nem jutottam odáig. Egyszercsak hallok egy nagy huppanást, aztán plattyogást.

A lányunk kimászott a rácsos ágyból, s plattyogott ki a nappaliba pizsiben, cumival, Sárival...

Azt hiszem Prága után apa átszerelheti a kiságyat. Rácsok le, oldalperem fel.

Stella megint azonnal berohant játszani. Ez idáig jó.

Egyre többet marad távol tölem. Ez idáig jó.

Egyre kevésbe szalad hozzám, ha német nyelvü attrocitás éri. Mármint ha szól hozzá egy óvónö. Ez is jó.

Ma végre kakilt is az oviban. Már 3 napja ugyanis nem kakilt. De ma, az oviban igen :))) Ez is jó.

Viszont mikor kimentem 10 percre, végig sírt. Ez nem jó. De van idönk, ez a szerencse.

Szerda. Második nap, hogy eljövök az oviból. Ma Kerstin óvta kicsi lányomat. Nem nagy sikerrel. 10 percig voltam távol, de szinte végig sírt a Nyuszi.

Ez ma volt! Kipihenten, jókedvüen, Rozáliababát is víve mentünk az oviba. Stella azonnal rohant játszani, szokásosan zajlott, ha ovonö szólt hozzá, szaladt hozzám. De ma már nem mindig. Egyszer pl hozott nekem mutatni egy plüss sünit. Megnézegettem, kacagtunk, majd mondtam neki, vigye be, s mutassa meg Krisztina Tantenak is. Láss csodát. Stella bement, s megmutatta :)))) Aztán a Tante a sünibábbal nyügözte le a lánykámat, ami rámászott a kezemre is, s megcsikizte Stella kezecskéjét is :)

Aztán eljött a nagy pillanat. Fel kellett öltöznöm, s megmondani a lánykámnak, hogy most elmegyek, de mindjárt jövök is vissza. Addig ö játszon, érezze jól magát, s Tante Krisztina nagyon vigyáz rá. Aztán gyors puszi, s irány ki.

Elöször semmi. Lánykám nem sírt. Kintröl hallgatóztam a babakocsitárolótól. Ott van egy kisablak is, amin ugyan van függöny, de átláttam rajta, meg fölötte :))))) így láttam, mi történik. Stella elöször nyugtalanul, de elvolt, aztán kicsit sírt, aztán a Tante és Karin szórakoztatták, próbálták elterelni a figyelmét, ami sikerült is. Ùgy tünt, de aztán lányom megint sírni kezdett. Aztán megint elvolt, mindvégig Krisztina karjaiban-szegény cipelte a 15 kilócska Nyuszit :)))), aztán mikor megint sirni kezdett, akkor már visszamehettem, letelt az elsö próba ideje. De mire beértem, Stella megint nem sírt, de nagyon örült, mikor meglátott. Eztán jöttünk is haza. Tante azt mondta, ö rosszabra  számított, azt hitte lesz hiszti, minden, hisz Stella ugye nem ért semmit még németül, így nehéz elterelni a figyelmét....

De holnap is nap lesz!

Éjjelünk ziláltan telt. Azaz kb 2-fél 5 között nem nagyon aludtunk. Nem csoda, hogy Stella nem kelt magától reggel. Az ébresztést viszont nem vette szívesen, nyügös volt, nem akart oviba menni. De kellett. 8-ra mentünk. 1,5 órát voltunk ott, de sokminden nem történt. Stella, mivel álmos volt, kivételesen nem játszott, nem csinált semmit, csak nyüszögött, hogy hadd üljön az ölembe, hadd bújjon hozzám.

Ennyi volt. Ìgy haza is jöttünk minden esemény és változás nélkül.

Kapott a Nyuszi takarót és babapárnát. Nem akartam venni, mert hálózsákpárti vagyok, de annyira imád belebújni a takarónkba, s arcát belefészkelni a kispárnámba, hogy nem bírtam nem venni. Persze aranyos mesés huzattal együtt.

S természetesen az ikeában történt a vásárlás. S természetesen nem akartam semmit venni, csak müanyag pohár, tányér és tálkaszettet, mint unokahugoméknál láttam :) De akkor beugrott a kosárba még a takaró, a párna és a huzat is hozzájuk :)

Lezárult a hét az oviban. Az ELSÖ HÉT!!!

Ma 8-ra mentünk, vittünk a peluscsomagot és a 2 csomag popsitörlöt is :), hogy ha majd a Nyuszi marad is, tisztába tudják rakni. Bár ma nagyon megtetszett neki, hogy végignézhette, amint az egyik csoporttársa pisilt. Utána ö is odarohant a picike wc-hez, felhelyezte rá pelusos, farmeres popsiját, s mosolygott, mint egy dundi körte :) Aztán leszállt, s belenyúlt a wc vizébe. Aztán kezet is mosott :) Jólnevelt Nyuszi :)

Tehát 8-ra mentünk. Ma az az újítás volt, hogy ma újra csak 1 órát maradhattunk, viszont ma nem mehettem be a terembe. Ma már kint kellett maradnom, ahol az oviszsákok, kosárkák vannak. Ott ücsörögtem, Nyuszi meg jött-ment. Bármikor kijöhetett hozzám, mert ez az elötér a gyerekektöl nincs elzárva. Ott is van pár játék is.

Ma már kicsit közelebb került a Nyuszi megint egy negyed lépéssel az óvónökhöz. Na, ha valamelyikük hozzá szólt, azonnal felkiáltott, hogy: Anyaaa! S már szaladt is hozzám. Vagy némán gyrsan szaladt, felkiálltás nélkül, idöt nem vesztegetve. Ilyenkor mindig a lábaim közé bújt egy pillanatra.

Viszont egyik alkalommal Tina Tante kiült a kinti játékokhoz, hogy hátha sikerül ott kicsit Stellához közelednie. Sikerült. Kicsit ugyan, de sikerült. A Tante épített pár elemböl egy kisvasutat, s elkezdett rajta tolni egy vonatot is, közben utánozta a vonat hangját. Mellettem volt a kisvasutas dobozka a földön, így Nyuszi egyszerre lehetett a közelemben, s foglalkozhatott a kisvasúttal is. Nyuszi odagugolt a Tante mellé és segített neki tologatni a vonatot.

Másik eset. A többiek gyurmáztak. Stella fedezte fel a gyurmákat, de ö mindenáron mellettem akart gyurmázni, de mellettem ugye nem lehetett. Gyurmázni csak a kisasztalokon lehet. S ez így van jól. Tehát az ovonénik elövettek pár gyurmát, a gyerekek odaözönlöttek, a lánykám meg messziröl figyelt. Addig addig, míg látom, ott áll az asztal mellett. Nem mert gyurmázni, mert mindenki ott hangoskodott németül, de már ott volt közöttük...

Hát így haladunk elöre lépésenként :)

Csak hogy ne gondoljátok, hogy a Nyuszi milyen gyáva lett, leírom, hogy ugyan ö azért gyáváskodik, mert egy kukkot sem ért, amúgy szivesen játszik bármilyen idegen kisgyerekkel, tölem távol is, de az ovonök német felszólalásait látványosan nem értékeli, vannak olyan gyerekek, akik ugyan értenek mindent, mégsem hajlandóak együttmöködni. Stellán látom, hogy együttmüködésénék egyetlen hátráltatója a nyelv. DE! Pár hónap, s Nyuszi fog tudni 2 nyelvet is, késöbb akcentus nélkül mindkettöt, s én mindent megteszek, hogy majd magyarul is nagyon szépen írjon és olvasson, bö szókincse legyen. Ha ez sikerül, igazából 2 anyanyelve lesz. Mondhatni :)

Már többedszer fordult elö, hogy amikor apa jött haza, s én valamilyen okból bezártam az elöszobaajtót, akkor ahhoz, hogy bejöhessen, be kell engedni. Apa jött, Stella meglátta az üvegen át, s mondta neki, hogy "Nyitoooom!"

Ahogy anyukája szokta mondani :)

Az oviban az is nehéz a Nyuszinak, hogy sok a szabály, s ö nem érti öket. Pl csak az asztalnál lehet enni is, inni is. Ma azért nem akart délelött enni, mert nem akart odaülni az asztalhoz. Ennek orvoslására azt találtam ki,hogy kihoztam a Nyusziszobából a kisasztalát és a székeket, s mostantól itthon is az ö kis asztalánál eszik-iszik. Az elsö forduló jól sült el. Nagyon szépen ebédelt!

Na persze a tschüss nem számít. Az köszönés.

Tegnap néztük a kisvakondot dvd-n. Amikor a kisvakond sírt, Stella mondta nekem, hogy: "Síj. Akond. Síj."

Aztán odaszólt a vakondnak, a kis dundi kezeivel is hívva öt, hogy: "Komm!"

8-ra mentünk. Stella megint minden köszönés nélkül rohant be játszani. 2 kislány a kisasztalkánál reggelizett éppen. Mivel Stella nem szokott reggelizni, csak tejet inni, fél adag tejet adtam neki, hogy majd az oviban büszke lehessek, hogy ö milyen szépen eszik.

Ehelyett: :)))))

Tehát ehelyett: A játékból felállva Stella odarohant a kisasztalhoz, ahol a reggeli volt kikészítve, elkapott egy kenyérkét, s szaladt vissza játszani. Szaladt volna. De ugye rá lett szólva, mert csak ülve szabad enni, két okból is. 1. Milyen malacól lenne, ha az összes gyerek ott és úgy enne, ahol és ahogy akar. 2. Mivel nem jut gyerekenként egy ovónö, ezért nem tudják úgy figyelemmel kísérni az étel útját a gyerek szájában, ha nem az asztalnál ül. Ugribugri közben félrenyelhet, bármi történhet. Summa summárum, az asztalnál esznek és isznak. És ez így van jól.

De Stella ezt nem így gondolta. Elég sokáig harcoltam vele, hogy üljön le, én is odaültem...stb..stb... végül inkább nem evett. Tudooom, nem fog elfogyni :)))))

Eztán játszott tovább, nagyon szépen rajzolgatott, söt, aminek nagyon örültem, mivel kerüli a felnött-németül beszélö társaságot, nagyokat nevetett, mikor Tina Tante leült mellé (gondoltam, ezzel jól elzavarja a rajzolástól a lányomat) s kis dalocskát énekelve rajzolt Stellával. Aki örült, kacagott.
Dundi felhöt rajzolt a Tante, aztán azokból hullló esöcseppeket, s a dal végén az esö mindig Stellán landolt, a Tante a rajzon levö esöcseppektöl a Nyuszi orrához, füléhez vitte az esöcseppeket :)))) mintha csikizni akarná :))))

1,5 órát voltunk ott. De pl Kevin, a szomszédfiú ma be se akart jönni. Hiába volt ott Stella. Annyira sírt, hogy haza kellett vele menni. Mindenáron a cipökhöz ment, s hisztizett a sajátja mellett... egyértelmü jel. Anyukája is majdnem sírt. 3 hét és dolgoznia kell. Kevin fél 7-töl fél 4-ig lesz oviban... hááát. Egyelöre ennél jobban állunk. De majd kiderül, ki hogy veszi az akadályokat :)

Amikor eljöttünk az oviból, Stella elkezdte mondogatni a babakocsiban, hogy: "Tina. Tina. Tina..."

Olyan jó lenne, ha lassan feloldódna ebben a nehéz, semmit nem értö helyzetben. Bár mivel én is ott vagyok, boldogan megy oviba. Még :)