Oviról már írtam. Hazajöttünk, ebédelés, szépen asztalnál ülve, elötte utána játék, anya takarójának s párnájának a nappaliba cipelése-húzása (ez rendszeres nálunk), azokkal bírkózás, hempergés... aztán lelassulás, tvnézés-még mindig a takaróból-párnából, anya már reménykedik, hogy Nyuszi fog aludni is :)))) Aztán közli Nyuszi, hogy: "alszik. alszik. anya is. anya is." Na ekkor szoktunk aludni menni. Azért t.sz.-ban írom, mert ovi óta én is megyek, mellé kell kuporodnom a földre, alvást mímelve, s akkor talán elalszik a Nyuszi. Vagy persze a nagyágyban is tetszene neki, de attól félek, hogy majd éjjel is ott akar... így marad nekem a földönkuporgás...
Tehát tegnap bemetünk a szobájába. Nyuszi be a kiságyba, pizsiben, hálózsákban (abban nem tud kiugrani az ágyból, s az ágynemü úgyis vasalásra várt, a váltást meg csak most mostam ki) Nyuszi egy darabig nyugodtan feküdt, mint aki alvásra készül, én is csendben feküdtem a földön mellette, egyszercsak rákezdett. Cumikkal csapkodni az ágy rácsait, aztán egyik cumi a szájba, másikat kézzel csapkodni, aztán Sárival csapkodni az ágy rácsait, aztán Sári a fülhöz, telefonálás kezdödik, hosszan persze, hisz nem drága a percdíj...3/4 óra szenvedés után megelégeltem, gondoltam, úgysem alszik a Nyuszi.
Kihoztam a nappaliba, bekapcsoltam a kedvencet, a Kisvakondot, gondoltam, gyorsan felöltözöm, aztán öltöztetem a Nyuszit. Ugyanis nyílt nap volt az ittlakóknak a lenti centrumban (ahol a fogyatékos fiatalok vannak). No. Amíg én felöltöztem, kb 3 perc alatt a Nyuszi olyan mélyen bealudt... 40 percet hagytam, nem akartam tovább, mert már fél 4 elmúlt, s nem akartam, hogy az esti alvás rovására menjen a dolog. Felöltöztünk, lementünk a nyílt napra, sietve, mert közben vendégeket (pontosabban barátokat :)) vártunk. Anita jött a nagykisfiával, Bennel :)
Stella legjobb barátja Ben :) Bár idönként szemet se vetnek egymásra, mégis mindig öröm a találkozás. Föleg étkezés és kismotorozás terén jönnek jól ki egymással :) A zene és az olvasás még nem azonos szálon futnak :)
