Keddtöl lett volna, de szerdán igy is volt. Reggel 9-kor vittem a Nyuszit az oviba, s 5-re mentem érte. Csak a délelött nem tetszett neki, mert átvitték pár másik gyerekkel az ovisokhoz, ahová szeptembertöl járni fog. Túl hangosak és vadak voltak neki a nagyok... de szeptemberig meg kell szokja...die arme...

Eddig minden éjjel belázasodott a Nyuszi hétfö estével kezdve, s eddig minden reggelre kutya baja volt, s minden nap jól töltötte az idöt az oviban is. De ma reggelre nem ment le a láza, söt... így apa hívta a fönökét, hogy rá ne számitson. Aztán lement az a láz, viszont a déli alvásból iszonyat lázzal kelt kicsi kincsünk, így apa terve szerint mentek a délutáni rendelésre. Csak kimaradt az odatelefonálás, apa csak úgy száguldozott a dokiig, mert a Nyuszi hófehérre vált, folyt a könnye, tüzelt a kis teste ....

A diagnózis pedig mandulagyuszi, így apa holnap is itthon. Szombaton dolgozik, hétfön itthon lesz, s elvileg kedden megy a Nyuszi oviba...

Az úgy volt, hogy apa vigyázott a Nyuszira, s mivel valamit vennie kellett a Donau Zentrumban, hát együtt mentek shoppingolni a Fodorok. Aztán apa egy spontán ötlettöl indíttatva bement a Zara boltba, ahol a Nyuszi a gyerekrészlegen 1 pillanat alatt lelépett, majd a saját szandiját hátulhagyva egy új lábbeliben jelent meg apja szeme elött. A lábbeli egy flipp flopp volt. Fehér alj sok eperrel és 2-2 Hello Kittyvel, a pántja pedig piros. A méretet is jól választotta, 26-27. Tehát apa vett egy Kitticicás lábbelit a Nyuszinak :)

Ugy volt, hogy a Nyuszi mától, azaz keddtöl egész napos ovis, mert én dolgozóba járok. Erre mit csinál a szegény Nyuszi? Hétfön este lefekvés elött belázasodott. Az éjjel gáz volt, de reggelre lement a láza, így ment oviba, mert apának délelöttre be kellett mennie dolgozni. Na jó. Ha a Nyuszi reggel is lázas lett volna, akkor nem ment volna be persze, de így bement, viszont a délutánt kivette szabira, így a Nyuszi a szokásos 2 órakkor elhagyta az ovi épületét.

Azt tudjuk, hogy Stella igényli a társaságot, nem egy magába zárkózó tipus. A kis drágám az oviban nem szereti, ha az ö kis dedós csoportja össze van vonva az ovisokéval, ahogy majd nyáron végig lesz, de tegnap megzabáltuk! Jöttünk haza a fagyizásból, krétáztunk az udvaron, egészen addig, míg a mi kis egykénk felfedezte, hogy a lógó mérleghintán két nagylány hancúrozik. Odaszaladt, levette a szandiját, s magyarázott valami érthetetlent a sikoltozó lányoknak, akik nagyra meredt szemekkel néték a mi kis barátkozni vágyó lányunkat is, s minket is...

Aztán a lányok odébbálltak, mert voltak lent még más barátok is. A mi Nyuszink a 2,5-3 évével ment utánuk, vitte a kis kannáját, amiben a kréták vannak, s ment, amilyen gyorsan csak tudott.

Aztán a két lányt beelözte, így 2 uj nagylány s a 2 eddigi között ment a fent említett tempóban és módon :)))))  Közben mindig nézegetett hátra, hogy az ö elsö 2 barátnöje megy-e még utána :))))

Aztán történt egy kis baj. Kiesett 2 kréta, el is törtek, s azokat ugye fel kellett szedni. Igy a 4 lány elöre került, Stella lemaradt. De sebaj!!! Mentünk utánuk a kosárhintához :)))))

Apa tesztelgeti a Nyuszinkat. Kérdezi töle, hogy:

-"Nyuszika, mi van a zoknidon?" S a zoknit díszítö képre mutat, ahol a Kitty cica kezében van az alma.
-"Alma."- felel erre helyesen a Nyuszi.Erre apukája, hogy: 
-"De hogy mondják azt németül? Jaaaj, én nem tudom. Elfelejtettem. Anya, te tudod?"
-"Éééén? Hát hogy tudnám! Nem tudom. Nyuszi, te tudod, hogy hogy mondják az almát németül?" Erre Nyuszi:
-"Ápfel"

Mert hurrá, tudja :)))) meg sok mást is. Ugyan az oviban még mindig nem beszél, csak a gyerekekkel gagyog, de a szavak azért mennek neki :)))

Tegnap az ovi után elmentünk egy közeli mezöre, ahol van nagyon magas mászókás csúszda, meg 2 hinta, minden fából, s ennyi. De szeretünk oda menni. A csúszda iszonyat magas. Olyan 5 méterre saccolom :)

Tehát tegnap ovi után azonnal odamentünk, onnan hazafelé bolyongtunk még a mezön, tobozt kerestünk a házak között...ilyesmi. Aztán ahogy jöttünk, az ovi elött jöttünk el, bár igyekszem nem sokat arra járni a Nyuszival, hogy ne pörögjön fel, hogy: "Anya! Ovi! Nem!" De aztán volt öröm, mert Kevint pont hozta ki az oviból az anyukája. Itthon együtt mentünk le játszani, volt nagy sikkancsolás, kergetözés, lökdösödés a játékbirtoklás miatt, jaaaj, nagyon jó volt nézni a gyerekeket. Ugye 8 nap különbség van csak köztük :)

Idönként Stella "Mámá"-nak szólitott engem, Kevin pedig "Ánnyju"-nak szólitotta Juliát.
Aztán Juliának még boltba kellett mennie. Hogy ne kelljen Kevint is magával vinni, mondtam, hagyja itt nálunk. Ùgyis jöttünk már fel, gondoltam, ellesznek egymással a kisbarátok. El is voltak. Persze nem babáztak, hanem épitökockáztak

Meg ettek kígyóubit kiflivel és szörpölgettek gyümölcslét, mint a jó cimborák a kocsma teraszán...

Aztán Stella úgy gondolta, hogy kakil is, míg Kevin lovacskázott

Hát így zajlik még nálunk a barátkozósdi. Na zajlik az máshogy is, pl

Bennel: ha szabad területen vagyunk, Stella a dackorszaknak megfelelöen messzire iramodik, hátra se nézve szalad messzire, vagy épp Benre jön rá a hüppögösdi, s Stella hangoskodásait nehezen viselve kifakad..
Itt csendben megjegyzem, ugyan Ben 8 honappal fiatalabb, de ez csak pár dologban látszik. Se a méretén,se a fejlettségén nem nagyon vehetö észre.

Niklassal: ö egy ovis kis társa Nyuszinak. 1 hónappal idösebb, viszont kisebb is, vékonyabb is, de nagyon édesek együtt. A többször említett Hardegasse játszin meztelenkedtek pl múlt héten többször is a sárban dagonyázva. Aztán labdázásnál Niklas elöszeretettel mondja, hogy: "Stellamama. Geh weg." Vagyis húzzak arrébb :))))

Pia: szintén ovis kistárs. Ö még nagyon fiatal, s pici is. Na vele Stella nem annyira tud mit kezdeni, igy maradt az egymás melletti hinta használata közös sikoltozással :)

Hát nem sok minden történik velünk. Egyszerüen csak dackorszak van és kész. Ezt a dackorszakot a hozzánemértöknek úgy jellemezném, hogy "A jusztis és a jusztse korszaka."

Jó példa, hogy Stella imád krémezni, mint sok kortársa gondolom... De amikor reggel és este bekenném, akkor jusztse engedi. Indulni kellene az oviba, de ö még mindig pucéran menekül itthon elölem... amikor pedig a játszin játszania kellene, megtalálja a napkrémet, s ha mondom, "Nyuszika, hagyd a krémet, tedd vissza a táskába." Akkor ö jusztis csak azzal akar játszani, rossz esetben órákon át, végül még aludni is vele akar.

(ugye frankón bemutattam a kor lényegét? :)

Tehát hiába minden igyekvésem, a lányom mégsem boldog. Egyszerüen dacol s kész. Ma pl Anitáékkal voltunk a Blumengartenben. Na innen hazahoztam, idö elött. Mert ugye szerinte soha nem kell azt csinálni, amit kérek, vagy azt nem csinálni, amit tiltok. Mindig fordítva. Aztán mikor úgy éreztem, hogy elég, ráparancsoltam, hogy szandi fel, megyünk haza. Hiába magyarázott édesen, csak mert tudta, hogy mérges vagyok, s békíteni akart, ilyenkor terel, én mindenre azt mondtam, hogy: "most nem fontos, anya mérges." "most nem tudom, anya mérges." "most nem seítek, anya mérges" és ilyesmi.... Ùgy jött mögöttem a kismotorral, mint a kisangyal, úgy ült az autóban, mint egy kisangyal... idönként megjegyezte, hogy: "Anya méjges." Remélem ebböl is okul kicsit. Remélem. Bár ennél mélyebben vagyunk benne ebben a bizonyos dacban, semhogy 1 alkalomból tanuljon.

Na majd meglátjuk, hogy megy. Ma azért vagyok ki töle, mert mára kimerített az elmúlt 2 hét mindene. A kapkodások, a munkakeresösdivel kapcsolatos stresszek... De majd hétvégén igyekszem feltöltödni, hogy türelmes és megfontolt anyuka lehessek.

Felfejlesztettük. Viszek váltócuccokat is, mivel messzi van a játszi, s mikor jövünk haza, nincs már annyira meleg (jaaaj, most dehogynem! a tavasz kimaradt ugyanis. ugy éget a nap, éjjel is dög meleg a lakás...)

Tehát viszek váltócuccokat, de mivel a lányom nem szereti, ha koszos, elkezd levetközni. 2 napot meztelenül rohangált a játszin az egyik kis társával, a Niklas-szal. Tiszta édesek és boldogok. Az egyetlen zavaró tényezö, amikor a nagyfiúk vadulnak. Szó szerint. Néha szinte életveszélyesen. S itt nem szokás valahogy korlátozni a kölköket, pedig egy-kettöre ráférne. De ez másik poszt lehetne.

Eddig elleneztem. A játszi, ahová járunk elég messze van tölünk ugyanis. Nyáron még oké, de tavasszal-összel nagyon ellene voltam a dagonyázásnak. Van olyan homokos rész, ahol egy kútcsap van, s ahonnan a nagyobb gyerekek mindig vizet mernek, meg dagonyát csinálnak. Hogy ne az én gyerekem legyen egyedül az, akinek tiltva van a dagonya, vittem váltógatyót, bugyit, pólót, cipö és zokni le, s kezdödhetett a dagonya-játék. Az én kis lánykám olyan boldog volt!!! Amikor a gatyója 1-2 véletlen letérdelés következtében nagyon vizes lett, kérte, hogy hadd vegye le. Akkor bugyiban és poloban elkezdett boldogan ugrándozni a vizben, mintha pocsolyában ugrálna :)))

Megérte a boldogság látványa! ;)))

Ma délután, mármint már így estefelé leesett a Nyuszi a konyhapultról. Iszonyúan sírt, nagyon hangosan esett, én nem voltam ott, ruhákat pakoltam a helyükre, csak a nagy hangzavart hallottam. Véres lett picit a szája, meg púp is lett a buksiján is. Kis nagyonnagy sírás után megnyugodott. Gondolom semmi baj nincs, csak mi ijedtünk meg iszonyatosan.

Tudom, 1000x fog még leesni innen is, onnan is, de bennem az ütö is megállt! (Remélem a púp a fejecskéjén éjjel lelappad!)

;) Igen, Ö. Nem olyan vészes azért, de néha rendesen kimerít, lemerít, kiborít ez a dackorszakosdi. Néha iszonyúan nem tudom, hogy mit kezdjek vele.

Ma pl a játszin: Rámnéz, meglátja a kezemben a labdáját, amit elhagyott, s én felvettem, hogy keljen lába. Erre ö mérgesen kiveszi a kezemböl s megszólal nem túl kedves hangon: "Hagyd abba!" Aztán elindul elöttem, majd kedvesen rámnéz: "Anya, gyere!" Majd tovább indul, ránéz egy ott játszó gyerekre, aki a homokozólapáttal kapirgálta a földet, majd jó mérges arccal azt mondja a gyerek felé, hogy: "Hagyd abba! Nem szabad!" Majd megy elöttem tovább, mosolyogva megáll...

Idönként olyan, mintha hormoningadozása lenne, s ettöl hangulatváltozásai lennének...

Meg a szokásos, amit szabad, azt nem akarja, amit nem szabad, azt viszont tuti akarja. Ha azt mondom fehér, az neki fekete, ha ö feketét lát, az tuti fehér.

Na azért nem mindig, de jellemzi a napokat ez a kellemes hangulat, ami most az ö fejlödésében a felszínre tört.

Tegnap gyönyörü napom lett. Délután 5,30-ra kérték, hogy gyerek nélkül menjek vissza az oviba,  vagyis konkrétan meghívót is kaptam erröl jó 2 hete...

Peti hazajött, így tudtam menni. Arról volt szó, hogy lesz egy filmvetítés a dackorszakról. Igy én úgy indultam, hogy fél óra a film, kis duma és jövök.

Erre belépek a terembe, meglátok egy csomó hatalmas szines csomagot, sütit, innivalókat... Aztán kiderült, hogy a csomagokon vannak képek. Gyerekkezek voltak rajtuk. Ki kellett választanom, melyik kéz Stelláé, s az a csomag a miénk.

Ime:

A csomagot nem nyitottam ki, mert anyák és apáknapjára kaptuk, Stella által készített ajándék volt benne. Itthon nyitottam ki Stellával és apával :)

S ami benne volt:

A formák és a színek Nyuszi választottjai :) A hátulján pedig:

S egy szál rózsát is kaptam, amit Nyuszi itthon kicsit megpucolt, így csak egy levéltelen rózsafejecske maradt belöle :)

Aztán megnéztük a filmet. Egy nagyon tanulságos filmet a dackorszakról. Hááát, az elsö 10 percben mindenki nagyokat nevetett, a következö 10 percben kinosan mosolyogtunk, utána már tátott szájjal bámultunk. Aztán jött a következö meglepi. A süti. A gyerekek sütötték, mindenki tett bele hozzávalókat, mindenki egyesével megnézte, hogy mi kerül bele, megfogta, ami belekerül, söt, együtt tették a nagy tálba a belevalókat. Mármint az elöre kimért lisztböl minden gyerek mert a nagy tálba, s mindenki kevert a tésztán, mindenki látta, hogy puha, együtt kapcsolták be a sütöt a konyhában, s nézték, hogy hogy változik a tészta, s mikor kivették a megsült sütit, együtt csodálták, hogy milyen szép lett...

S milyen finom! Egyik süti mákos kuglóf volt, a másik mogyorós kuglóf. Kaptunk hozzá ovisteát is. Aztán...aztán egyik anyuka hozott-gondolom ö tudta, mi lesz a program-pezsgöt, így még pezsgöztünk is :)))))

Meg megkaptuk egy mappában, hogy mit csináltak a gyerekek tavasszal. Dalokat, rajzokat. Ìzelítök-

a mappa:

Színek tanulása, körök rajzolása:

Hóvirág festése :))))

Ez a Világon a legszebb hóvirág :)))

Napok óta azt próbáltuk kitalálni Petivel, mi az a májerkéfá magyarul...

hát kiderült. Németül van :) Marienkäfer. Azaz katicabogár. S ezt a mi Nyuszink mondja, a világ legtermészetesebb módján :)