;) Igen, Ö. Nem olyan vészes azért, de néha rendesen kimerít, lemerít, kiborít ez a dackorszakosdi. Néha iszonyúan nem tudom, hogy mit kezdjek vele.
Ma pl a játszin: Rámnéz, meglátja a kezemben a labdáját, amit elhagyott, s én felvettem, hogy keljen lába. Erre ö mérgesen kiveszi a kezemböl s megszólal nem túl kedves hangon: "Hagyd abba!" Aztán elindul elöttem, majd kedvesen rámnéz: "Anya, gyere!" Majd tovább indul, ránéz egy ott játszó gyerekre, aki a homokozólapáttal kapirgálta a földet, majd jó mérges arccal azt mondja a gyerek felé, hogy: "Hagyd abba! Nem szabad!" Majd megy elöttem tovább, mosolyogva megáll...
Idönként olyan, mintha hormoningadozása lenne, s ettöl hangulatváltozásai lennének...
Meg a szokásos, amit szabad, azt nem akarja, amit nem szabad, azt viszont tuti akarja. Ha azt mondom fehér, az neki fekete, ha ö feketét lát, az tuti fehér.
Na azért nem mindig, de jellemzi a napokat ez a kellemes hangulat, ami most az ö fejlödésében a felszínre tört.
