Sokáig úgy aludt el a Nyuszi, hogy fél 8 fürdetés, utána tejecskeivás a kanapén, közben dvd vagy tv-s mesék, amit épp kivánt. De 8 elött mindig a Disney csatornára kapcsoltunk, mert kezdödött a híresneves altatódal, a Lalelu. Sokáig ment igy a dolog, aztán a Nyuszi besokallt, s már a Lalelu elött sipákolt, hogy ö uj hosszu mesét kér, hogy ö nem akar aludni, stb..stb...

Ez persze a tulzott kimerültség hisztije, amire azt találtam ki, hogy pizsi fel, bemegyünk a szobájába, s még nézegethet mesekönyvet kicsit, a látott képekröl kicsit mesélek, aztán lekapcsolom a villanyt, s elmesélem a Stellamesét.

"Egyszer volt, hol nem volt, túl az Òperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, élt egy kislány. Ezt a kislányt úgy hívják, hogy Stella..." S eztán mindig az aznap történtek jönnek.. Eddig nagyjából bevállt.

Aztán ö miközben mellette fekszem (persze csak a felsötestem van az ágyán, de ö ezt nem tudja) s mesélek, ö szép lassan elalszik. Ekkor kilopózom.

Nadeaztán vagy megjelenik éjjel valamikor az ágyamnál, hogy: "Anya, cumi." Ekkor át kell menjek megkeresni a cumit, vagy hajnalban jön pisilés után, s befekszik mellém az ágyba. Megengedem, mert örömet okoz. Neki is, nekem is.

Én persze aztán kilopozom, mert általában 6,20-kor kelek, s ö apaja mellett ébred, együtt indulnak az oviba... Én meg délután megyek érte...

Nyuszi nagyon szeret apróságokat dugdosni a zsebébe, aztán vagy elfelejti öket, vagy nagyon ritkán nem. De a lényeg, így kerülnek haza ovodai apróságok, amiket én összegyüjtök, s pár naponta beviszek az oviba. Az ovónéni már nevet, mikor titkosan (hogy a Nyuszi ne lássa) tartam a markom, hogy átadhassam a sok kis kütyüt :)))

A napokban egy fényképet találtam a tásájában. Azt hittem kapta, s hogy rajta van. De mikor a sok gyerek között nem láttam a lányom, akkor rájöttem, ez a kép nem az övé :)
Az ovonéni nagyon nevetett, mikor visszaadtam.  Azt mondta, látta, hogy hiányzik egy kép a faliújságról... :) Hát visszakerült a kép :)

Itt képek jönnek, de addig is elmesélem, hogy a bölcsiben délelött volt a Laternfest kis közös virslievéssel. A gyerekek levágott müanyag ásványvizes flaskákat festettek össze. Javarészt maszatoltak. Stella lila és barnásarany szineket választott. A lampinokban elemes mécsesek lángoltak.

Idén a gyerekek együtt ünnepeltek, hogy hogy, azt nem tudom. A szülök 5-re voltak hivatalosak. Ekkor a teremben sötét fogadott minket, illetve az asztalon égtek az elemes mécsesektöl pislákoló lámpások.
EGy elég hosszu szindarabot játszottak el, az ovonéni volt a mesélö, s pár gyereknek volt 1-1 mondatos szövege, de természetesen javarészt néma alakitások voltak.
A színdarab után minden gyerek megkapta a saját lampionosát, majd felöltöztünk, s kimentünk az udvarra. Onnan indulva egy pár perces sétát tettünk énekelve, már aki ismerte a dalt. Vagyis mindenki énekelt, ´kivéve engem s gyönyörü lánykámat...

Fotók: (na lket majd pótlom a napokban)

A bölcsi ugye még korai volt. Mondthatni, hogy végig visszahúzódó volt a Nyuszi, mindig arra várt, hogy elhozzam. Sírt is sokat. A nyelvet se beszélte, s nem is tudták az ovonénik, hogy érti-e a németet, mert néha igen, néha nem. Sokszor tettette, hogy süket...

Nyáron már élvezte az ovit. Mert nyáron úgy van, hogy a bölcsisek az ovisokkal vannak, hiszen nincs teljes létszám. Itt nem zárnak be az ovik, viszont kötelezö kiirni 4 hét szabira minden gyereket, így összevont csoportok vannak. Na ez a Stellának, Kevinnek, Niklasnak és Leanak jó is volt. Megszokhatták a nagy gyerekek társaságát, a nagyobb önállóságot, a hangosabb játékokat (gondolhatjátok, mikor a 6 éves fiúk játszanak, az kicsit más, mint a bölcsiben a 1-2 évesekkel)...

Szeptembertöl viszont hivatalosan is  ovodás a mi Egyetlenünk. S képzeljétek, élvezi az ovit. Hiába dolgozom hétfön csak délig, egykor itthon vagyok, na ekkor takaritok, bevásárolok, orvoshoz megyek, dolgokat intézek... S 4-re megyek a Nyusziért. Ez bevállt. Szeret ott lenni, 4-re kitársaságozza magát :)))

Kezdetben arra gyanakodtam, hogy Nyuszi mégse szereti annyira az ovit, mint gondoljuk. Aztán a héten leesett.

Azért hisztis, mert igényli még az alvást, minthogy hétvégén alszik is szinte mindig egy kicsit, de nem déltöl, hanem egytöl. S az oviban, mivel déltöl nem akar aludni, nincs stáb a késöbbi altatásra, hát játszhat és kész.

De mikor megyek érte, már kimerült, persze pörög, mert ott vannak a gyerekek, a játékok... de amint kettesben vagyunk, látom, hogy kész van a kisasszony.

Mert ugyan mi is igyekszünk udvariasra nevelni életünk értelmét, de lássuk be, sokat van az oviban, így sokmindent onnan hoz.

1. Egyik vacsora alkalmával azt mondja apájának: "Apa, darf ich auch Butter haben?" azaz "Apa, kaphatok én is vajat?"
Bevallom lehidatam :))))

2. Már többször elöfordult, hogy mondta, de a kedvencem, mikor mondtam neki: "Nagyon szeretlek Nyuszikám!" Erre ö: "Danke Meine Liebe Mami!"
Hát a szerelmetes szívem az teljesen odalett :)))

Ez a kifejezés egy ideje kisérgeti az életünket. Ugy kezdödött, hogy valamelyikünk mondta, hogy "tök jó", s a Nyuszi elkezdte mondogatni. Mire én elmeséltem neki, hogy ez igazából csúnya, s a felnöttek is csak ritkán mondják, de nem bárhol, nem bárki elött, s hogy ö míg kicsi, míg nem tud különbséget tennni, hogy hol mondjuk, hol nem, addig ö nem mondhatja.

S azóta úgy zajlik, hogy:
1. Idönként rázendít, miközben mondjuk játszunk, vagy sétálunk, vagy bármi, ..  ö megszólal: "Anya, nem mondjuk "Tök jó"!"
2. Néha azt mondja: "Anya, Apa azt mondta "Tök jó"." Amikor mondjuk apa is ott van velünk, s nagyon jól tudom, hogy nem mondta...
3. Az egyik dvd-n a kisnyúl azt mondja valamire, hogy "tök jó", s a Nyuszi persze mindig ezt a dvd-t akarja nézni....
4. Na ez a csúcsok csúcsa!!!!!! Hétfön mesélte az egyik ovónéni, hogy Stella a nap folyamán többször is azt mondta, hogy anya otthon mindig azt mondja: "Halt die Klappe". Csekély némettudásommal úgy tudom, hogy ez amolyan fogd be a pofád szintü gyönyörü kifejezés, ha nem tévedek persze, s ezért mikor Nyuszi elöször elöadta, hogy mit hallott a gyerekektöl az oviban, mondtam neki, hogy ez nagyon csúnya, s aranyos kislányok ilyet nem mondanak. Hát ÖÖ nem is mondja, csak azt meséli, hgoy én mondom, s ezzel ö kimondja ugye... :)))) Még jó, hogy az ovónéni ugyan nem ismer, nem tudhatja, hogy hogy beszélek, de tudja, hogy itthon csak magyarul, így eme gyönyörü kifejezés itthon tuti nem hangzik el.... :)))))