Ma KOMOLYAN elbeszélgettem a Nyuszival. Még mindig fájlalja a cuniját, illetve voltak jobb napok, mikor azt hittem, na, meggyógyul. Elöször ugye azt hittem, peluskiütés, mert annak nézett ki. Aztán átalakultak a pöttyök, ahelyett, hogy elmúltak volna. S fájtak is a Nyuszinak. Most megint nagyon panaszkodik, amikor pelusozom, ezért holnap elmegyünk dokihoz. Már kértem idöpontot.

S ezt elmeséltem a Nyuszinak is. Nem örült. Konkrétan pityizve mondta, hogy: "Nee! Nee!" Mármint ne menjünk doktor bácsihoz. S akkor se dobódott fel, bár kissé megnyugodott, mikor mondtam, hogy biztos vehet a doktor bácsi nagy üveggömbjéböl cucukát :)

Tehát holnap délután doki. Témák: köhögés, hepatitis A szuri, böre, cunija.

Nyuszi dvd-t nézett. Az Angelina balerina c. kis filmecskéjét. Egyszercsak hallom, hogy valamit ismételget. Lassan, de rájöttem. Nem tudhattam, hogy németül beszél éppen. Azt hajtogatta a tv felé nézve, hogy: "Angelina, komm zu mir!"

Hogy hogy mondta ki, arra nem emlékszem pontosan, de valami ilyesmi volt: "Ándzsejína, konnycumíj". De aztán a komm zu mir részt késöbb szépen, teljesen érthetöen is mondta. Az én pici lánykám! Németül beszél!!!

A mai ébredés után a Nyuszi nem akaródzott kimenni levegözni, csak a Kisvakondot akarta: "Vakond! Vakond!" Hát hagytam, hadd nézze kicsit. Közben kitaláltam, ha nem is megyünk le más okból, menjünk apa elé a metróhoz, mert ma metróval ment Stellaapu dolgozni. Mármint elhozott egy olcsó (itteni árakhoz képest az. olyan 100 euro max gondolom) bringát a munkahelyéröl, azzal elteker a metróig, azzal elmegy dolgozni, hazafelé hazametrózik, s a hosszú gyalogutat bringával teszi meg.

Tehát elindultunk apa elé. Kicsit elgondoltam magam. Apa 6-ig dolgozik. Fél 7-re ér a metróhoz. Mi meg úgy indultunk itthonról, hogy 6-ra érjünk a megállóhoz. Mikor rájöttem a tévedésemre, elkezdtem sétálgatni, csigalassan persze, de így is már 6,15-kor ott voltunk a metrónál. Jól átfagyva. Nem szoktunk már babakocsival messzire menni, így nem gondoltam rá, hogy melegebben öltöztessem a Nyuszit, hogy kesztyüt is vigyek neki... fázott is a Kincsem. Remélem nem hült meg!

A metrónál kiengedtem a babakocsiból, jól eljátszott a kijáratnál. Tanulmányozta a jegyárusító autómatát, a szelektív szemeteseket, a liftet, keresett pókot...

Közben apa hívott minket. Már úton volt hazafelé. A robogóval akart beállni a garázsba, amiatt hívott. Mert a garázsba egy kártyával tudunk beállni. Ha bent a kocsi, nem enged be vele más jármüvet. Ki kell jönni a kocsival. Én kiállok, fordulok is vissza, s állok is be újra, apa pedig mögöttem velem együt beáll a garázsba, hisz ilyen hidegben már nem fog kelleni a motor. Tehát beszéltem apával, de nem árultam el, hogy mi már ott várjuk öt a metrókijáratnál.

Aztán Nyuszi megunva a nézelödést, közölte, hogy beülne a babakocsiba. Beültettem, betakartam a kis pokrócával a lábiját (igy is átfagyott szegénykém) majd énekelni kezdett egy dalt, amit nem ismerünk. Söt, az ovónénik sem ismerik. Csak annyit énekel, hogy: "Fire, fire, fire" S mindig ugyan azzal a hangsúllyal.

Mikor apa kiszállt a metróból, nem lifttel jött le természetesen, hanem a lépcsön, s végig hallotta, hogy valaki énekli gyönyörü ismerös hangon, hogy: "Fire, fire, fire"

Apa nagyon boldog volt, mikor meglátta a kis Angyalkáját, aki öreá vár!

Nem, nem mondhatom, hogy Stella fodrásznak készül :) Kicsit korai még erröl elmélkedni!

Amiröl írni kívánok: Stella délutáni alvásból 1 óra múlva ébredt, sírva jött ki a nappaliba, s azt mondogatta, hogy: "Haja! Haja!"

Gondoltam, a cumija van teli megint hajszállal, de neeem! Mutatja a száját, hogy: "Haja! Haja!" S dugdosta ki a nyelvét. Hát elkaptam egy hajszálat. Húztam...húztam...húztam... s hajszál egyre vastagabb lett, mert egyre több rágabalyodott hajszálat húzott magával. A gyomrom forgott, mire kiszedtem a hajtincsnyi hajat a Nyuszi szájából! Fúúúúj!!!!

Mert ugye egy idöben mániája volt a Nyuszinak, hogy a cumit végighúzta a haján, s ha azon hajszál akadt fenn, akkor azt cumival bekapta, csócsálgatta. S ezt ugye álmában is csinálja. Ùjra! Fúúúj!!!

Na ez nálunk nem "divat". Mint olvashattátok, hamarabb alszom én a Nyuszi mellett a földön megágyazva, mint hogy ö aludjon közöttünk. Azért ritka kivételek vannak-mint mindenben ugyebár.

Ez esetben Nyuszi éjjel 1-kor jött át sírva a szobánkba. Én kivételesen éjfélkor feküdtem le, ezért nem voltam igazán képben. Apa elmondása szerint Stella felmászott mellém, apa ekkor felkelt, át akarta vinni a Nyuszit a szobájába, de ahogy közeledett a Nyuszihoz, az pityizni kezdett. Erre mondta apa, hogy akkor vigyem vissza én. Àllítólag ekkor fogtam a Nyuszit, betettem közénk, s jól magunkra húzva a takarót aludtam tovább.

Na nem sokáig. Mert a Nyuszi ilyenkor nem az ágy közepén alszik, hanem mellettem belül. Vagyis 1 ágyrészen alszunk kettecskén. S ez esetben a kisasszony még a lábait is extra terpeszbe vágta :)))

(Aludni ugyan nem tudtam, de kárpótolt az a nagyonfinom illat, amit Nyusziszagnak is nevezhetünk)

Felkiálltással szed ki mindent a Nyuszi a kezemböl. Végül is igaza van, csak még meg kell tanulja, hogy az igazával nem mindig megy sokra...

Egyedül. Magától.

A napokban ugyanis elökerült a furulyám. A bocibocit furulyáztam, aztán sokat énekeltük is. S most az elöbb arra lettem figyelmes, hogy kicsi lányom énekli: "Boci boci taaajka, se fü faaajka, ...." A pontozott részt már nem értem :) De ö tudja! Ö énekli! ;)

Stella értelmezésében: "Pipihú" ;)))))))))))))))))))))

Kedd délután mentünk, mert hétfön éjjel ugye láza is volt a Nyuszinak. Ezek után úgy gondoltam, hogy itt az ideje a dokihozmenésnek. Elmentünk hát. Elöször nem örültem, mikor rájöttem, hogy helyettesítés van, végül pedig ... tehát jó lenne, ha ez a helyettesítö doki lenne a dokink. Hogy miért is?

Meghallgatta a Nyuszi mellkasát, megkérdezte, hogy volt-e bronchitis a családban....aztán azt is megkérdezte, hogy milyen Stella böre,( mert a bronchitis és az allergiaszerü börkiütések összetartoznak). Igen, az a bör, amelyik kb 1 éves kora óta randa allergia szerü förmedvénnyel van tele. Na jó, nem olyan csúnya, de azért megmutattuk már pár dokinak. Mindenki felirt valami vacakot, s semmi nem használt. Erre ez a doki látatlanba rákérdezett, hogy mi van a gyerek börével? Megnézte, s megállapitotta, hogy az utoljára felirt krém se hat, ugye? Mondtuk, hogy nem.

Vissza a mostani bajhoz. Kapott a Nyuszi egy asztmasrét, egy fura inhalálóval, meg éjjelre valami köhögéscsillapitot. Át is aludtuk az éjszakát, mármint ö, én idönként felkeltem, s láza nemmúlása miatt félálmában még lázcsillapítót is adtam neki.

Csütörtökön kell mennünk kontrollra. Akkor megpróbálom megtudni, ki ez a doki, hol rendel....stb...stb...

...mérönk az nincs. De így is érzem, hogy most lázas a Nyuszi. Kint alszom a nappaliban (apa kicsit kimenös volt, s ilyenkor fennáll a horkolás veszélye), Nyuszi 2 körül jött ki hozzám, most 4 körül van. Mostanra ment fel a láza, így adtam neki Panadol Babyt.

Tegnap elsumákoltam az orvoshoz menetelt, de ma majd szintén itthon marad a Nyuszi, s elviszem a délutáni rendelésre. Remélem közben javul a helyzet, s a láz távozik otthonunkból.

Csendben megjegyzem, hogy így éjjel megint köhög is a Drágám, valamint hogy nagyon izgágán alszik. Nekem pl nincs hely a franciaágy méretüre kinyitott kanapén. Bár a nyugtalanság úgyis kizavarta a szememböl az álmot, azért reggelig jó lenne még kicsit aludni.

Most kihasználom ébren töltött idömet, s kicsit kiszellöztetem (csak óvatosan persze) a nappalit, hogy jöjjön be a Nyuszikámnak kis friss levegö.

Volt már a Nyuszinak láza, mert jöttek a fogak. Meg köhögött is, mert torokgyulladást szedett össze kis virustol... De most kicsit más van.

Szombat délután kezdett köhögni. Ugyan nem szépen, de nem sokat, így nem gondoltunk semmire. Vasárnap délelött a sétát apa nyakán ülve töltötte, amint apája le akarta rakni, nyújtózkodott hozzám, hogy: "Föö! Föö!" Tehát valamiért nem akart gyalogolni, futkosni, mindent megnézni. De akkor még ez se volt nagyon gyanus. Vasárnap délután itthon bandáztunk, nem volt kedvünk kimenni a nemszép idöben, mi szülök olyan öszi borongást éreztünk, hogy jobb lenne kivételesen a lakásban. Nyuszi egyre jobban köhögött, este már majd kiköpte a tüdejét. Mármint fürdés után este. Alvás is nehezen indult emiatt. De végül már majdnem 9 volt mikor elaludt, de legalább elaludt.

Aztán mikor hátramentem, hogy olvasok, aztán lefekszem, benéztem a Nyuszihoz, mint mindig. Amikor hátramegyek, akkor is be szoktam nézni, kiveszem a szájából a cumit, megcirógatom a szemeimmel, beszívom a szagáját, ilyesmi, aztán ha olvasok, olvasás után is bemegyek, megint kiveszem a cumit, megint....stb..stb..

Tegnap este, mikor bementem, Nyuszi nagyon szürcsölt az orrával. Abból is folyt valami szép, a szájából meg a nyál, s meleg is volt a keze, nyaka... nem is bírtam olvasni. Fél órát tüttyögtem, majd megágyaztam magamank a Nyuszi mellé a földre. 2 teraszszékpárnát tettem alulra, rájuk egy kisebb vatelines pokrócot, arra egy összehajtott kuscheldeckét, s átvittem a nagypárnámat, a kispárnámat, s a takarómat is. Bekészítettem a lázcsillapítót s innivalót is a Nyuszinak szükség estére.

Tudtam, hogy nem fogok tudni ott aludni, mert hideg a föld, kényelmetlen a fekhely, mert Nyuszi hortyog, ha lázas akkor nyögdös is, de azt is tudtam, a saját ágyamba se tudnék aludni, mert nem vagyok a Nyuszi mellett. S jól döntöttem, hogy a Nyusziszobát választottam.

Éjjel többször nyögdösött, mindig felnyúltam hozzá s megsimogattam, megnyugtattam, éreztem, hogy meleg, de azt is, hogy nem lázas. Én vagyok ugyanis a lázmérö. Vettem már sokat, de mivel egyik se mutatott nekem 36ot, vagy annál többet, ezért mind a kukában végezte. Ne mondják már nekem, hogy 35.6 a normál hömérsékletem!!!

Tehát nem volt láza, s hajnal felé már meleg se volt. Köhögni se köhögött, csak szürcsögte a levegöt. Aztán hajnali 5 felé éreztem, hogy átázott még a hálózsák is. Lefektettem a Nyuszit a kreált ágyamra, s levetköztettem, pelust cseréltem... közben ö félálomban azt hajtogatta, hogy: "Alszik! Anya! Alszik!"

Ekkor kikapcsoltam a mobilomon az ébresztöórát. Gondoltam, ha megy is a Nyuszi oviba, majd késve megy... s hát 7,30-kor keltünk. Nyuszit végül nem vittem oviba, itthon heveri ki a höemelkedést. De bevallom dokihoz se vittem. Viszont, ha most éjjel is höemelkedéses lesz, holnap se viszem bölcsibe, viszont délután dokihoz igen. Bár remélem, nem lesz erre szükség :)

Legyen az bárki (na nem bárki, mert Bennel kicsit más a Nyuszi-bár ö is kapott már sallert :( ), akkor a Nyuszi kicsit megkattan, irigy lesz, féltékeny... ami gondolom én, normális dolog ebben a korban, csak fura látni, hogy a kis szeretgetnivaló dundi lányom nem édesaranyosdrága, hanem egy igazi kis Hexe :)

Mint írtam, Bennel kicsit más. Öt ismeri valamennyire, mert igyekszünk Anitával (Benanyuka) rendszeresen és sürün találkozni, mert az nekünk is jó és a gyerekeinknek is jó :)

Volt már nálunk Kevin (ö is 2008 augusztusi), ö 2 ütéssel távozott :), aztán Luka (még nincs egészen 3,5 éves), öt is többször megütötte a Nyuszi, aztán most hétvégén volt Noah (ö 8 hónappal fiatalabb Nyuszinál) öt pedig többször is kétvállra fektette a Nyuszi.

Hát mit is mondjak. Nem erre neveljük, én az ovira (bölcsi) fogom, de megértem ezt az idöszakot, az elsö elszakadást (ovibakerülést), hogy anya-apa ne mással foglalkozzon, hogy ne vegyék el az ö játékát, miközben anya-apa nem neki kedveskedik.... Féltékeny no! Sajnálom ilyenkor, hisz ha vendégek jönnek, mi is kedveskedünk a kisvendégnek, s ez az, ami kiborítja a bilit. Azt látom a Nyuszin, hogy ilyenkor háttérbe szorultnak érzi magát, hiába kedveskedünk neki is, az nem elég....

Próbáltam a 2 éves Nyusziról írni a születésnapja környékén, hogy milyen is ö, de nem sikerült. Nem voltak annyira "karakteresek a vonások". Most viszont van írnivalóm.

Jókislány-rosszkislány: Tehát a mostani Nyuszi az oviban jókislány, aranyos játszós kislány, énekel, táncol, itthon vagy futszalad, vagy hisztizik, vagy tv-t akar nézni, vagy a mosógépre mászik fel, vagy kisszéket húz a konyhaszekrényhez, s ott kotor a tiltott dolgok között...

Mindig mondogatja, hogy: "kópé Nyuszi" Ezt persze apájától tanulta :)

- Filmek: Imádja a Kisvakondot, a Micimackót, a laptopon a Pingut, a Pocoyocot.

- Nagyon szeret rosszcsontkodni, sikkancsolva szaladozni apája elöl vagy után, szereti még mindig néha megetetni a babáját, a pisilöset (nem tudja, hogy pisil a baba), igy tologatja a bébibabakocsiban, s szeretgeti, megeteti.

- Nagyon szereti a zenét, szívesen táncizik, sokszor mindhárman a kis koreográfiáját táncoljuk.

- Öltözéskor, pelusozáskor vagy hisztizik, vagy csak mühisztizik, vagy pedig játszásból elszaladgál. A lényeg, hogy az öltözés nem egyszerü.

- Alvással nem könnyíti meg a dolgunkat. Délben nem alszik. Ha apája fekteti, akkor 1 körül hajlandó elaludni. Ha én fektetem, van esély rá, hogy nem alszik el. Este mindegy, ki viszi. De ha apa viszi, neki hamarabb lenyugszik, apa ki is jöhet. Ha én viszem, akkor tovább "zaklatott". Le kell mellé feküdnöm, úgy kell csinálnom, mintha aludnék, s újabban a kezemet is fogni akarja. De közben mondogatja, hogy: "Anya, alszik!"

- Öltözni nem szeret, mármint itt arra gondolok, hogy nem akar önállósodni. Ha lecsúszik a zoknija, nem felhúzza, hanem leveszi. Esetleg. Vagy nem csinál semmit, mintha nem zavarná a dolog.

- Az oviban sokszor nem akar ebédelni, összeszoritja a száját, s ilyenkor azzal vár, hogy: "Essen! Anya! Essen!" Mert ö éhes. Ami érthetö, hisz a reggeli fél 9-9 között van. De azt vettem észre, hogy ha eszik, akkor is igényli itthon, nem éhségböl, hanem a feeling miatt, hogy ö is akar apával enni.

- Nem hord se copfot, se hajcsattot. A copfot elviseli, de mivel levágom újra a frufruját, nem szükséges, s a hajgumikat meg naponta elhagyta, néha többet is. Volt, hogy 2 copffal ment oviba, s csak az egyik copfja volt meg :))) mikor hazahoztam.

- Imád kismotorozni!!! Azt hittem, hogy amilyen csajos kislány, tuti csak kis óvatos motoros lesz. Azért ez nem így van. Szaladhatok utána teljes gözzel.

- Én meg azt imádom, mikor a délutáni alvás után kiblattyog a kis hálózsákjában hozzám a nappaliba, s ha nem nézek rá (várom, hogy jelezze, hogy kijött), akkor vagy azt mondja, hogy: "Kukk" vagy: "Hahó", vagy: "anyaaa"

- Az esti fürdést mostanság elég gyorsan befejezi.

- A fogmosással még gondban vagyunk. Csak leszopogatja a fogkrémet, segíteni neki nem szabad, egyedül meg meg se mozdítja a szájában a fogkefét. Erre a bajra lassan megoldást kell találni.

- Nehezen indult, de szépen beilleszkedett a bölcsibe. 12-ig van, ebéd után hozom el. Nem sír, se ha viszem, se ha hozom. Egész délelött játszik, énekel, táncol, elpakol, a reggeli és ebéd után minden gyerek maga teszi a zsúrkocsira a tányérkáját és poharát..

- Már elkezdett kicsit beszélni németül is. Na nem sokat, de aranyos. A legkomolyabb, amit mond, a: "Schuhe anziehen" De dúdolgat itthon dalokat is, amiket mi nem értünk apájával. Gondolom ezeket az oviban tanulja :) (Jaaaj, de meglesném egy napját!!!!)

- Legjobb barátja Ben, Anita barátnöm fia. De jól kijön Kevinnel is, a szomszéd kisfiúval, aki reggel, mikor viszem a Nyuszit a bölcsibe, mindig megörül a Nyuszinak, s a Nyuszi ilyenkor szégyenlös arckifejezést vág.

- Ez a szégyenlös arckifejezés egy érdekes fintor, s új, érdekes és aranyos is egyben.

- Evés: Nagyon szereti a pizzát, a husikat, a kekszeket, a tejet, s az édességeket. Ez utóbbiból nem nagyon kap, ha kap is, az nem amolyan igazi édesség, inkább keksz. Csokis dolgokat, cukrot, nyalókát én nem veszek neki, ilyeneket akkor eszik, ha valakitöl kap, ami SZERENCSÉRE  ritkán van.

- Inni nem annyira szeret. Ha gyümölcslét vizezek fel neki, azt issza. De teát, sima vizet... (???!!!) Jaj, meg a tejecskét, azt nagyon szereti. Már csak este kap, mert ha reggel tejet iszik, nem reggelizik az oviban, s akkor nem birja ki délig, ebédig, ezért ébredés után is gyümölcslét kap, de akkor kevés vizet teszek hozzá. Kb 180 ml gyümölcsléhez öntök 20-30 ml vizet. Este olyan 250 ml tejet iszik meg. Sokszor ez a vacsija, de ha apája vacsijábol eszik, akkor nem issza meg a tejet, vagy nem mind.

- Mostani étkezések: 7 körül gyümölcslé kis vizzel, oviban reggeli fél9-9 körül, 3/4 12-kor ebéd, 4-5 között uzsi, apája vacsijából csippent, ha épp van kedve, vagy nem nagyon uzsizott, lefekvés elött 8 körül tej.

- Kakilni még mindig 3-4 naponta, inkább 4 naponta kakil. Kivéve az elmult 10 nap. Szinte minden nap kakilt, volt, hogy nagyon puhát, ami ki is jött a pelusból...

- Hétvégén kapott My little pony-t ajándékba, igazi kiscsajként nagyon megörült neki, s azóta is örömmel játszik a lovacskával s annak 2 gyerekével :)

- Èpítökockához viszont a legritkábban nyúl, meg a formabedobós játékokhoz is.

- Fogak: 18 foga van.  A 4 leghátsók közül a 2 alsó bújt ki, azok közül is az egyik még töri az ínyt...jó randa ahogy lifeg...

- Cumi: Na cumi nélkül nincs Nyuszi! Van több cumi is. Nyár végén 2 hétre rászoktattam, hogy csak alváshoz van cumi, de aztán kezdödött az ovi, s a stressz, a többi cumizó gyerek, s egyebek hatására visszakerült a cumi a Nyuszi kezébe-szájába.

- Kicsinyítö képzök és egyebek: Halacska, ahogy Nyuszi mondja: Halcsaka. tejecske-tejcseke, malacka-malcaka, oroszlán-orszakán,

- Családfa. Az enyém. Ha "unatkozik" a Nyuszi, vagy feles ideje van, vagy csak nincs mit csinálni, mint a babakocsiban, ha úton vagyunk, vagy a kiságyban, ha délután aludni kellene, akkor kezdi. Felemeli dundi kis öklét, s számol: "Mamiii, Aaadjiii, Tomááás, Bojááázs..."

Ma van a farsang kezdete. Ezt ünnepelték a bölcsiben a Nyusziék. Ünnepi reggeliztek lámpásokkal :)

A lámpások pedig nagyon ötletesek voltak. Àsványvizes flaskák alsó felét festették ki a gyerekek, illetve konkrétabban maszatolták össze. Az ovonénik meg mindegyik lámpásra csináltak akasztót, hogy a gyerekek a nyakukba tudják akasztani a lámpásokat. Mert minden ilyen kifestett vizesflaska aljába tettek az ovonénik 1-1 mécsest. Na nem igazit, hanem elemeset. Nagyon jópofa, mert olyan a mümécses, mint egy mécses, vagyis az alja, s a láng meg egy kis izzó bevonva gumilángformával.

Stella itthon azt játszatta velünk, hogy elfújjuk a lángot, azaz én ügyesen kapcsolgattam a mécses alján a kapcsolót minden fújásnál. ;)

Múlt hét szerda délután. Nyuszicuni elég rózsaszín. Bekenem Neogranormonnal. Másnap is piroska. Megint bekenem. Aztán megint... Szombaton délután már iszonyú pöttyök voltak a cunikán. Nem is kevés, nem is halvány. Tüzpiros sok-sok pötty volt.

Tegnap felhívtam a gyerekdoki asszisztensét más okból kifolyólag, s rákérdeztem a dologra. Nem pánikolt a hölgy. :) Aztán mivel elmondtam neki, hogy hétföre virradóra nem kentem, hanem kamillás hintöporral szórtam be a cunit, s reggelre szebb lett, konkrétan halványultak a tüzpiros pettyek, s mintha nem is lett volna olyan sok... Erre mondta, hogy ha javul, akkor semmi baj, de ha romlik az állapot, akkor nyugodtan menjek be Nyuszival. Nem mentem be.

Tegnap, azaz még mindig a hétfönél tartok, mikor elhoztam a Nyuszit az oviból, s kicseréltem itthon a pelust, majd frászt kaptam! Valami sárgás trutyi volt a pelusban. Már a legrosszabbak jutottak eszembe... amikoris leesett, hogy láttam, itt nem Neogranormont használnak a popsikra, hanem vmi sárgás krémet.

Ma rá is kérdeztem az ovónéninél, hogy mit szól Nyuszicunihoz. Mondta, hogy pelenkakiütés, kenni kell, sürün pelust cserélni, szellöztetni, s akkor javulni fog. Azért megkérdezte, mikor kezdödött, s hogy jöttek a pöttyök. Elmeséltem.

Azt mondta, hogy pár napot nyugodtan várhatok a dokival, fenti szabályokat kövessem, de ha nem javul, akkor mutassam meg a dokibácsinak a Nyuszit.

Mivel az ovonéni nem ma kezdte, godnoltam látott már pár peluskiütéses gyereket... így hiszek neki. Kicsit megnyugodtam. Az azért aggaszt, hogy pelusozáskor a Nyuszi mondja, hogy: "Fáj. Fáj."

Több mindent szerettem volna irni, de elöször ezt , mert épp most történt, s nem akarom, hogy elfelejtsem.

Nyuszi nem alszik, én mérges vagyok, ö huncutol. Most épp megint kijött a szobájából, pizsistül, hálózsákostul. Itt téblábolt, mire rászóltam, legalább üljön fel a kanapéra, mig befejezem a dolgom. Felült. Ez eddig jó. Aztán itt beszól nekem, halandzsázik engem leteremtöl hangnemben....

Mire én letolom, hogy miért nem alszik, persze, ha beülünk a kocsiba, ö majd azonnal aludni akar, de olyan késön már nem lehet. Morgok, ö felesel, hogy: Anyaaa, cumiiii, meg ilyenek, aztán mondom neki megint a kocsiban alvást, hogy lófütty, ott nem aludhat.

Erre ö: lófütty!

Na kész vagyok ....:) S mégcsak nem is tini!

Ma ezt a müvet alkotta a Nyuszi az oviban. Már amit haza lehetett hozni, mert láttam a falon szép képeket, teremdísz lett belölük, s azokat is a gyerekek csinálták.

Tehát a mai:

Amúgy a Nyuszi már beszokott az oviba (még nem alszik ott, ebéd után hozom el), s tuti nem ért minden szót, de már nem okoz neki stresszt, hogy idegen nyelvüek között van. Szereti az ovónéniket is, a gyerekeket is, s tuti jól érzi magát a bölcsiben. Már ugye elkezdett beszélni is németül. Apája (is) irtó büszke!!! (mint anyája :)

Voltunk ma gyerekdokinál, szurit kapott a Nyuszi. Agyhártyagyulladás ellenit, ha jól emlékszem. Meg megmutattam a lábujjai közét, mert furán hámlik a bör, föleg a kisujjainál, amik olyan furán vissza vannak hajolva, tehát nem levegözik az ujjak köze. Féltem, hogy gomba. De nem! ;)))

A szurit üvöltös sírás követte, de aztán megnyugodott a Nyuszi, mert kapott egy nyalókát a dokibácsitól, valamint kivett a nagy üveggömbböl egy szöllöcukorkaszemet is :) Eztán szép nyugodtan hazabuszoztunk.

(S találkoztunk Stella kis széplábú-dundilábú barátnöjével is, Elzával, valamint annak 3 testvérével és a szülökkel. Ök is oltatni mentek)

Ma azt mondta a Nyuszi, hogy: szúe ancíín, vagyis érthetöbben, Schuhe anziehen, vagyis magyarul cipöt felvenni :)