Legyen az bárki (na nem bárki, mert Bennel kicsit más a Nyuszi-bár ö is kapott már sallert :( ), akkor a Nyuszi kicsit megkattan, irigy lesz, féltékeny... ami gondolom én, normális dolog ebben a korban, csak fura látni, hogy a kis szeretgetnivaló dundi lányom nem édesaranyosdrága, hanem egy igazi kis Hexe :)
Mint írtam, Bennel kicsit más. Öt ismeri valamennyire, mert igyekszünk Anitával (Benanyuka) rendszeresen és sürün találkozni, mert az nekünk is jó és a gyerekeinknek is jó :)
Volt már nálunk Kevin (ö is 2008 augusztusi), ö 2 ütéssel távozott :), aztán Luka (még nincs egészen 3,5 éves), öt is többször megütötte a Nyuszi, aztán most hétvégén volt Noah (ö 8 hónappal fiatalabb Nyuszinál) öt pedig többször is kétvállra fektette a Nyuszi.
Hát mit is mondjak. Nem erre neveljük, én az ovira (bölcsi) fogom, de megértem ezt az idöszakot, az elsö elszakadást (ovibakerülést), hogy anya-apa ne mással foglalkozzon, hogy ne vegyék el az ö játékát, miközben anya-apa nem neki kedveskedik.... Féltékeny no! Sajnálom ilyenkor, hisz ha vendégek jönnek, mi is kedveskedünk a kisvendégnek, s ez az, ami kiborítja a bilit. Azt látom a Nyuszin, hogy ilyenkor háttérbe szorultnak érzi magát, hiába kedveskedünk neki is, az nem elég....
