Ez ma volt! Kipihenten, jókedvüen, Rozáliababát is víve mentünk az oviba. Stella azonnal rohant játszani, szokásosan zajlott, ha ovonö szólt hozzá, szaladt hozzám. De ma már nem mindig. Egyszer pl hozott nekem mutatni egy plüss sünit. Megnézegettem, kacagtunk, majd mondtam neki, vigye be, s mutassa meg Krisztina Tantenak is. Láss csodát. Stella bement, s megmutatta :)))) Aztán a Tante a sünibábbal nyügözte le a lánykámat, ami rámászott a kezemre is, s megcsikizte Stella kezecskéjét is :)
Aztán eljött a nagy pillanat. Fel kellett öltöznöm, s megmondani a lánykámnak, hogy most elmegyek, de mindjárt jövök is vissza. Addig ö játszon, érezze jól magát, s Tante Krisztina nagyon vigyáz rá. Aztán gyors puszi, s irány ki.
Elöször semmi. Lánykám nem sírt. Kintröl hallgatóztam a babakocsitárolótól. Ott van egy kisablak is, amin ugyan van függöny, de átláttam rajta, meg fölötte :))))) így láttam, mi történik. Stella elöször nyugtalanul, de elvolt, aztán kicsit sírt, aztán a Tante és Karin szórakoztatták, próbálták elterelni a figyelmét, ami sikerült is. Ùgy tünt, de aztán lányom megint sírni kezdett. Aztán megint elvolt, mindvégig Krisztina karjaiban-szegény cipelte a 15 kilócska Nyuszit :)))), aztán mikor megint sirni kezdett, akkor már visszamehettem, letelt az elsö próba ideje. De mire beértem, Stella megint nem sírt, de nagyon örült, mikor meglátott. Eztán jöttünk is haza. Tante azt mondta, ö rosszabra számított, azt hitte lesz hiszti, minden, hisz Stella ugye nem ért semmit még németül, így nehéz elterelni a figyelmét....
De holnap is nap lesz!
