Volt már a Nyuszinak láza, mert jöttek a fogak. Meg köhögött is, mert torokgyulladást szedett össze kis virustol... De most kicsit más van.

Szombat délután kezdett köhögni. Ugyan nem szépen, de nem sokat, így nem gondoltunk semmire. Vasárnap délelött a sétát apa nyakán ülve töltötte, amint apája le akarta rakni, nyújtózkodott hozzám, hogy: "Föö! Föö!" Tehát valamiért nem akart gyalogolni, futkosni, mindent megnézni. De akkor még ez se volt nagyon gyanus. Vasárnap délután itthon bandáztunk, nem volt kedvünk kimenni a nemszép idöben, mi szülök olyan öszi borongást éreztünk, hogy jobb lenne kivételesen a lakásban. Nyuszi egyre jobban köhögött, este már majd kiköpte a tüdejét. Mármint fürdés után este. Alvás is nehezen indult emiatt. De végül már majdnem 9 volt mikor elaludt, de legalább elaludt.

Aztán mikor hátramentem, hogy olvasok, aztán lefekszem, benéztem a Nyuszihoz, mint mindig. Amikor hátramegyek, akkor is be szoktam nézni, kiveszem a szájából a cumit, megcirógatom a szemeimmel, beszívom a szagáját, ilyesmi, aztán ha olvasok, olvasás után is bemegyek, megint kiveszem a cumit, megint....stb..stb..

Tegnap este, mikor bementem, Nyuszi nagyon szürcsölt az orrával. Abból is folyt valami szép, a szájából meg a nyál, s meleg is volt a keze, nyaka... nem is bírtam olvasni. Fél órát tüttyögtem, majd megágyaztam magamank a Nyuszi mellé a földre. 2 teraszszékpárnát tettem alulra, rájuk egy kisebb vatelines pokrócot, arra egy összehajtott kuscheldeckét, s átvittem a nagypárnámat, a kispárnámat, s a takarómat is. Bekészítettem a lázcsillapítót s innivalót is a Nyuszinak szükség estére.

Tudtam, hogy nem fogok tudni ott aludni, mert hideg a föld, kényelmetlen a fekhely, mert Nyuszi hortyog, ha lázas akkor nyögdös is, de azt is tudtam, a saját ágyamba se tudnék aludni, mert nem vagyok a Nyuszi mellett. S jól döntöttem, hogy a Nyusziszobát választottam.

Éjjel többször nyögdösött, mindig felnyúltam hozzá s megsimogattam, megnyugtattam, éreztem, hogy meleg, de azt is, hogy nem lázas. Én vagyok ugyanis a lázmérö. Vettem már sokat, de mivel egyik se mutatott nekem 36ot, vagy annál többet, ezért mind a kukában végezte. Ne mondják már nekem, hogy 35.6 a normál hömérsékletem!!!

Tehát nem volt láza, s hajnal felé már meleg se volt. Köhögni se köhögött, csak szürcsögte a levegöt. Aztán hajnali 5 felé éreztem, hogy átázott még a hálózsák is. Lefektettem a Nyuszit a kreált ágyamra, s levetköztettem, pelust cseréltem... közben ö félálomban azt hajtogatta, hogy: "Alszik! Anya! Alszik!"

Ekkor kikapcsoltam a mobilomon az ébresztöórát. Gondoltam, ha megy is a Nyuszi oviba, majd késve megy... s hát 7,30-kor keltünk. Nyuszit végül nem vittem oviba, itthon heveri ki a höemelkedést. De bevallom dokihoz se vittem. Viszont, ha most éjjel is höemelkedéses lesz, holnap se viszem bölcsibe, viszont délután dokihoz igen. Bár remélem, nem lesz erre szükség :)

Legyen az bárki (na nem bárki, mert Bennel kicsit más a Nyuszi-bár ö is kapott már sallert :( ), akkor a Nyuszi kicsit megkattan, irigy lesz, féltékeny... ami gondolom én, normális dolog ebben a korban, csak fura látni, hogy a kis szeretgetnivaló dundi lányom nem édesaranyosdrága, hanem egy igazi kis Hexe :)

Mint írtam, Bennel kicsit más. Öt ismeri valamennyire, mert igyekszünk Anitával (Benanyuka) rendszeresen és sürün találkozni, mert az nekünk is jó és a gyerekeinknek is jó :)

Volt már nálunk Kevin (ö is 2008 augusztusi), ö 2 ütéssel távozott :), aztán Luka (még nincs egészen 3,5 éves), öt is többször megütötte a Nyuszi, aztán most hétvégén volt Noah (ö 8 hónappal fiatalabb Nyuszinál) öt pedig többször is kétvállra fektette a Nyuszi.

Hát mit is mondjak. Nem erre neveljük, én az ovira (bölcsi) fogom, de megértem ezt az idöszakot, az elsö elszakadást (ovibakerülést), hogy anya-apa ne mással foglalkozzon, hogy ne vegyék el az ö játékát, miközben anya-apa nem neki kedveskedik.... Féltékeny no! Sajnálom ilyenkor, hisz ha vendégek jönnek, mi is kedveskedünk a kisvendégnek, s ez az, ami kiborítja a bilit. Azt látom a Nyuszin, hogy ilyenkor háttérbe szorultnak érzi magát, hiába kedveskedünk neki is, az nem elég....

Próbáltam a 2 éves Nyusziról írni a születésnapja környékén, hogy milyen is ö, de nem sikerült. Nem voltak annyira "karakteresek a vonások". Most viszont van írnivalóm.

Jókislány-rosszkislány: Tehát a mostani Nyuszi az oviban jókislány, aranyos játszós kislány, énekel, táncol, itthon vagy futszalad, vagy hisztizik, vagy tv-t akar nézni, vagy a mosógépre mászik fel, vagy kisszéket húz a konyhaszekrényhez, s ott kotor a tiltott dolgok között...

Mindig mondogatja, hogy: "kópé Nyuszi" Ezt persze apájától tanulta :)

- Filmek: Imádja a Kisvakondot, a Micimackót, a laptopon a Pingut, a Pocoyocot.

- Nagyon szeret rosszcsontkodni, sikkancsolva szaladozni apája elöl vagy után, szereti még mindig néha megetetni a babáját, a pisilöset (nem tudja, hogy pisil a baba), igy tologatja a bébibabakocsiban, s szeretgeti, megeteti.

- Nagyon szereti a zenét, szívesen táncizik, sokszor mindhárman a kis koreográfiáját táncoljuk.

- Öltözéskor, pelusozáskor vagy hisztizik, vagy csak mühisztizik, vagy pedig játszásból elszaladgál. A lényeg, hogy az öltözés nem egyszerü.

- Alvással nem könnyíti meg a dolgunkat. Délben nem alszik. Ha apája fekteti, akkor 1 körül hajlandó elaludni. Ha én fektetem, van esély rá, hogy nem alszik el. Este mindegy, ki viszi. De ha apa viszi, neki hamarabb lenyugszik, apa ki is jöhet. Ha én viszem, akkor tovább "zaklatott". Le kell mellé feküdnöm, úgy kell csinálnom, mintha aludnék, s újabban a kezemet is fogni akarja. De közben mondogatja, hogy: "Anya, alszik!"

- Öltözni nem szeret, mármint itt arra gondolok, hogy nem akar önállósodni. Ha lecsúszik a zoknija, nem felhúzza, hanem leveszi. Esetleg. Vagy nem csinál semmit, mintha nem zavarná a dolog.

- Az oviban sokszor nem akar ebédelni, összeszoritja a száját, s ilyenkor azzal vár, hogy: "Essen! Anya! Essen!" Mert ö éhes. Ami érthetö, hisz a reggeli fél 9-9 között van. De azt vettem észre, hogy ha eszik, akkor is igényli itthon, nem éhségböl, hanem a feeling miatt, hogy ö is akar apával enni.

- Nem hord se copfot, se hajcsattot. A copfot elviseli, de mivel levágom újra a frufruját, nem szükséges, s a hajgumikat meg naponta elhagyta, néha többet is. Volt, hogy 2 copffal ment oviba, s csak az egyik copfja volt meg :))) mikor hazahoztam.

- Imád kismotorozni!!! Azt hittem, hogy amilyen csajos kislány, tuti csak kis óvatos motoros lesz. Azért ez nem így van. Szaladhatok utána teljes gözzel.

- Én meg azt imádom, mikor a délutáni alvás után kiblattyog a kis hálózsákjában hozzám a nappaliba, s ha nem nézek rá (várom, hogy jelezze, hogy kijött), akkor vagy azt mondja, hogy: "Kukk" vagy: "Hahó", vagy: "anyaaa"

- Az esti fürdést mostanság elég gyorsan befejezi.

- A fogmosással még gondban vagyunk. Csak leszopogatja a fogkrémet, segíteni neki nem szabad, egyedül meg meg se mozdítja a szájában a fogkefét. Erre a bajra lassan megoldást kell találni.

- Nehezen indult, de szépen beilleszkedett a bölcsibe. 12-ig van, ebéd után hozom el. Nem sír, se ha viszem, se ha hozom. Egész délelött játszik, énekel, táncol, elpakol, a reggeli és ebéd után minden gyerek maga teszi a zsúrkocsira a tányérkáját és poharát..

- Már elkezdett kicsit beszélni németül is. Na nem sokat, de aranyos. A legkomolyabb, amit mond, a: "Schuhe anziehen" De dúdolgat itthon dalokat is, amiket mi nem értünk apájával. Gondolom ezeket az oviban tanulja :) (Jaaaj, de meglesném egy napját!!!!)

- Legjobb barátja Ben, Anita barátnöm fia. De jól kijön Kevinnel is, a szomszéd kisfiúval, aki reggel, mikor viszem a Nyuszit a bölcsibe, mindig megörül a Nyuszinak, s a Nyuszi ilyenkor szégyenlös arckifejezést vág.

- Ez a szégyenlös arckifejezés egy érdekes fintor, s új, érdekes és aranyos is egyben.

- Evés: Nagyon szereti a pizzát, a husikat, a kekszeket, a tejet, s az édességeket. Ez utóbbiból nem nagyon kap, ha kap is, az nem amolyan igazi édesség, inkább keksz. Csokis dolgokat, cukrot, nyalókát én nem veszek neki, ilyeneket akkor eszik, ha valakitöl kap, ami SZERENCSÉRE  ritkán van.

- Inni nem annyira szeret. Ha gyümölcslét vizezek fel neki, azt issza. De teát, sima vizet... (???!!!) Jaj, meg a tejecskét, azt nagyon szereti. Már csak este kap, mert ha reggel tejet iszik, nem reggelizik az oviban, s akkor nem birja ki délig, ebédig, ezért ébredés után is gyümölcslét kap, de akkor kevés vizet teszek hozzá. Kb 180 ml gyümölcsléhez öntök 20-30 ml vizet. Este olyan 250 ml tejet iszik meg. Sokszor ez a vacsija, de ha apája vacsijábol eszik, akkor nem issza meg a tejet, vagy nem mind.

- Mostani étkezések: 7 körül gyümölcslé kis vizzel, oviban reggeli fél9-9 körül, 3/4 12-kor ebéd, 4-5 között uzsi, apája vacsijából csippent, ha épp van kedve, vagy nem nagyon uzsizott, lefekvés elött 8 körül tej.

- Kakilni még mindig 3-4 naponta, inkább 4 naponta kakil. Kivéve az elmult 10 nap. Szinte minden nap kakilt, volt, hogy nagyon puhát, ami ki is jött a pelusból...

- Hétvégén kapott My little pony-t ajándékba, igazi kiscsajként nagyon megörült neki, s azóta is örömmel játszik a lovacskával s annak 2 gyerekével :)

- Èpítökockához viszont a legritkábban nyúl, meg a formabedobós játékokhoz is.

- Fogak: 18 foga van.  A 4 leghátsók közül a 2 alsó bújt ki, azok közül is az egyik még töri az ínyt...jó randa ahogy lifeg...

- Cumi: Na cumi nélkül nincs Nyuszi! Van több cumi is. Nyár végén 2 hétre rászoktattam, hogy csak alváshoz van cumi, de aztán kezdödött az ovi, s a stressz, a többi cumizó gyerek, s egyebek hatására visszakerült a cumi a Nyuszi kezébe-szájába.

- Kicsinyítö képzök és egyebek: Halacska, ahogy Nyuszi mondja: Halcsaka. tejecske-tejcseke, malacka-malcaka, oroszlán-orszakán,

- Családfa. Az enyém. Ha "unatkozik" a Nyuszi, vagy feles ideje van, vagy csak nincs mit csinálni, mint a babakocsiban, ha úton vagyunk, vagy a kiságyban, ha délután aludni kellene, akkor kezdi. Felemeli dundi kis öklét, s számol: "Mamiii, Aaadjiii, Tomááás, Bojááázs..."

Ma van a farsang kezdete. Ezt ünnepelték a bölcsiben a Nyusziék. Ünnepi reggeliztek lámpásokkal :)

A lámpások pedig nagyon ötletesek voltak. Àsványvizes flaskák alsó felét festették ki a gyerekek, illetve konkrétabban maszatolták össze. Az ovonénik meg mindegyik lámpásra csináltak akasztót, hogy a gyerekek a nyakukba tudják akasztani a lámpásokat. Mert minden ilyen kifestett vizesflaska aljába tettek az ovonénik 1-1 mécsest. Na nem igazit, hanem elemeset. Nagyon jópofa, mert olyan a mümécses, mint egy mécses, vagyis az alja, s a láng meg egy kis izzó bevonva gumilángformával.

Stella itthon azt játszatta velünk, hogy elfújjuk a lángot, azaz én ügyesen kapcsolgattam a mécses alján a kapcsolót minden fújásnál. ;)

Múlt hét szerda délután. Nyuszicuni elég rózsaszín. Bekenem Neogranormonnal. Másnap is piroska. Megint bekenem. Aztán megint... Szombaton délután már iszonyú pöttyök voltak a cunikán. Nem is kevés, nem is halvány. Tüzpiros sok-sok pötty volt.

Tegnap felhívtam a gyerekdoki asszisztensét más okból kifolyólag, s rákérdeztem a dologra. Nem pánikolt a hölgy. :) Aztán mivel elmondtam neki, hogy hétföre virradóra nem kentem, hanem kamillás hintöporral szórtam be a cunit, s reggelre szebb lett, konkrétan halványultak a tüzpiros pettyek, s mintha nem is lett volna olyan sok... Erre mondta, hogy ha javul, akkor semmi baj, de ha romlik az állapot, akkor nyugodtan menjek be Nyuszival. Nem mentem be.

Tegnap, azaz még mindig a hétfönél tartok, mikor elhoztam a Nyuszit az oviból, s kicseréltem itthon a pelust, majd frászt kaptam! Valami sárgás trutyi volt a pelusban. Már a legrosszabbak jutottak eszembe... amikoris leesett, hogy láttam, itt nem Neogranormont használnak a popsikra, hanem vmi sárgás krémet.

Ma rá is kérdeztem az ovónéninél, hogy mit szól Nyuszicunihoz. Mondta, hogy pelenkakiütés, kenni kell, sürün pelust cserélni, szellöztetni, s akkor javulni fog. Azért megkérdezte, mikor kezdödött, s hogy jöttek a pöttyök. Elmeséltem.

Azt mondta, hogy pár napot nyugodtan várhatok a dokival, fenti szabályokat kövessem, de ha nem javul, akkor mutassam meg a dokibácsinak a Nyuszit.

Mivel az ovonéni nem ma kezdte, godnoltam látott már pár peluskiütéses gyereket... így hiszek neki. Kicsit megnyugodtam. Az azért aggaszt, hogy pelusozáskor a Nyuszi mondja, hogy: "Fáj. Fáj."

Több mindent szerettem volna irni, de elöször ezt , mert épp most történt, s nem akarom, hogy elfelejtsem.

Nyuszi nem alszik, én mérges vagyok, ö huncutol. Most épp megint kijött a szobájából, pizsistül, hálózsákostul. Itt téblábolt, mire rászóltam, legalább üljön fel a kanapéra, mig befejezem a dolgom. Felült. Ez eddig jó. Aztán itt beszól nekem, halandzsázik engem leteremtöl hangnemben....

Mire én letolom, hogy miért nem alszik, persze, ha beülünk a kocsiba, ö majd azonnal aludni akar, de olyan késön már nem lehet. Morgok, ö felesel, hogy: Anyaaa, cumiiii, meg ilyenek, aztán mondom neki megint a kocsiban alvást, hogy lófütty, ott nem aludhat.

Erre ö: lófütty!

Na kész vagyok ....:) S mégcsak nem is tini!

Ma ezt a müvet alkotta a Nyuszi az oviban. Már amit haza lehetett hozni, mert láttam a falon szép képeket, teremdísz lett belölük, s azokat is a gyerekek csinálták.

Tehát a mai:

Amúgy a Nyuszi már beszokott az oviba (még nem alszik ott, ebéd után hozom el), s tuti nem ért minden szót, de már nem okoz neki stresszt, hogy idegen nyelvüek között van. Szereti az ovónéniket is, a gyerekeket is, s tuti jól érzi magát a bölcsiben. Már ugye elkezdett beszélni is németül. Apája (is) irtó büszke!!! (mint anyája :)

Voltunk ma gyerekdokinál, szurit kapott a Nyuszi. Agyhártyagyulladás ellenit, ha jól emlékszem. Meg megmutattam a lábujjai közét, mert furán hámlik a bör, föleg a kisujjainál, amik olyan furán vissza vannak hajolva, tehát nem levegözik az ujjak köze. Féltem, hogy gomba. De nem! ;)))

A szurit üvöltös sírás követte, de aztán megnyugodott a Nyuszi, mert kapott egy nyalókát a dokibácsitól, valamint kivett a nagy üveggömbböl egy szöllöcukorkaszemet is :) Eztán szép nyugodtan hazabuszoztunk.

(S találkoztunk Stella kis széplábú-dundilábú barátnöjével is, Elzával, valamint annak 3 testvérével és a szülökkel. Ök is oltatni mentek)

Ma azt mondta a Nyuszi, hogy: szúe ancíín, vagyis érthetöbben, Schuhe anziehen, vagyis magyarul cipöt felvenni :)

Lányom legújabb mesterkedése, hogy úgy akar elaludni, hogy fogja a kezem. Ennek következtében elég nehéz kiosonni. Meg kell várni, míg Stella mélyen alszik, s akkor szökhetek.

Kis eszes :)))))

Most Kevint. Bejöttek hozzánk anyukájával, mert kizárták magukat, s várták Kevinaput, hogy hazaérjen... s persze azonnal elökerült a mindennapos probléma, a kismotor. Kevin akarja a kismotort, sír érte, s Nyuszi nem adja. De aztán Nyuszi valamiért otthagyta a motort, amit amúgy a lakásban nem használhat (ritka kivételek vannak azért), s az alkalmat kihasználva Kevin gyorsan rápattant. Aztán Stella megjelent, hogy felülne a kismotorra, aztán Kevin nem adta, sírt egyik, sírt másik, aztán Stella odacsapott. 2x is. Én szégyelltem magam, mint korábban Ben esetében is... de Bent megcirógatta Stella, hogy aja-aja, Kevint viszont nem. Kevinnél látszott, hogy haragszik... hát így kezdödik a szociális élet :)

Ezt kiáltja a Nyuszi, ha azt akarja, hogy apukája cumielkobzósat játszon vele :) :) Ilyenkor szalad, sikkancsol, menekül, forog hátra, hogy követi-e apa, a cumielkobzó :) :)

Elfelejtettem megírni, hogy a hét végén, mikor otthon voltunk, meglátogattuk Stella keresztanyukáját, a Balogzsuzsit. A lányai aznap hajnalban utaztak Máltára angolt tanulni. Ez hosszú történet (bár érdekes)...azért nem írom le :)

Tehát mi reggel felautóztunk, a lakásban Stella örömmel rámolgatott. Mindenféléket pakolt mindenhová. Aztán összekaptuk a kölköket, mármint Stellát és Tyutyit, majd lementünk a Postás Strandnak nevezett Dunapartrészre. Tyutyi Balogzsuzsiék kutyája. Stellával nagy boldogan rohangáltak. Nagyon édes volt, ahogy Tyutyi örömmel szaladt be a vízbe, Stella meg akart utánafutni...de neki ugye nem szabadott...értetlenül nézett, hogy hát a Tyutyinak szabad???

A köhögésre adott, a doki által a múltkor felírt rettenetes ízü lötty használ úgy tünik. Stella legalábbis nem fuldokol már a köhögéstöl. Mert az, amit Esztergomban éjjel müvelt, nem volt semmi. Tehát köhögés rendezödöben.

Amúgy voltam ma patikában. Vettem két oltást, amivel Nyuszit tervezzük beoltatni. Az egyik a hepatitisz A, a másik meg valami meningokokken elleni. Peti meg is jegyezte, hogy mi egész életünkben nem kaptunk ennyi oltást. Nem tudom. De igazából eddig csak a kötelezöket kapta Stella, meg azokon kívül a pneumokokkent és a kullancs ellenit.

Az éjszakai alvással nincs baj, a nappali viszont. Hát kritikusnak modható. A baj, hogy Stella - mint ma is - fél 3-tól alszik úgy kb 4-ig. Ez remek ugye? A bölcsiben ugyanis déltöl van alvás 2-ig. A baj az, hogy ha nem tud aludni, iszonyatos hisztis lesz. Tehát ha az oviban nem alszik, mert az neki korai, majd este 6-kor fog kidölni... tehát nem tudom, hogy lesz, nem értem, miért nem alszik, ahogy más kölkök, nem értem, miért nem fáradt egy cseppet se délben, söt, még fél 2-kor sem...nemértem, nemértem, nemértem!

Mióta elkezdödött az ovi, a Nyuszi mindig köhög. 1x voltam vele orvosnál, többször nem. De most a hét végén iszonyatosan köhögött. Viszont pont Esztergomban voltunk, s pont hétvége volt. Amikor visszajöttünk, a korábbi szirupot kezdtem adni. Segített. Most is köhhint néha, de nincsenek fulladásveszéllyes fenyegetö rohamok... :)

Eljött a nagy nap. Már a költözésre terveztük, hogy majd júniusban, mikor átköltözünk, levesszük a rácsot az ágyról. De nem vettük. Aztán mindig volt ok, amiért nem tettük meg. De most kész. Apa levette a rácsot, majd feltette a kis peremet.

Itt szerel a Nyuszi:

Itt kipróbálja a rács nélküli ágyát. Elöször csak ülve.

Aztán fekve is.

Így aludna, ha aludna.

De nem alszik. Huncutol.

S ez így megy ám fektetés idöben is. Bár most nem panaszkodom. Ugyan 14,10-töl alszik, nem déltöl, mint a bölcsiben szokás, de pont 2 órája. Elfáradt a szerelésben :)

Ma ez a cédula várt Nyuszi jelénél a kosáron:

Nincs hozzáfüznivalóm ;)

Stella visszaszokott a déli alvásra. Nem, nem délire, délutánira. De legalább alszik, igényli, jól esik neki... fél 2-3 között alszik. De tegnap, tegnapelött nyitva hagytam a szobájának az ajtaját, s mindkét alkalommal 2-2 órát aludt. Lehet, hogy felnézett, körbenézett, s megnyugodott, hogy nincs bezárva?

Próba megy tovább...

Tegnap voltunk Anitáéknál. Stella szereti Bent, de tegnap voltak harcok :) Pl mikor mindketten ugyan abba a játszószékbe akartak beülni. De abból nem lett harc, viszont mikor Stella a Kitticicás dobozból piskótát kért, s odaszaladt Ben is, akkor Stella mérgesen ránézett, s rácsapott a felkarjára, hogy hagyja már az ö kekszes dobozát békén. Ami furcsa volt, hogy látszott Stellán, hogy mérges lett, hogy oda akart csapni, hát odacsapott. Na persze nem nagyot, de nem ez a lényeg. Hanem az ütés ténye. Utána megcirógattattam a Nyuszival Ben karját, hogy Ben ne haragudjon, s hogy Stella se felejtse el, hogy nem egy kekszrablóval áll szemben, hanem a kis barátjával :)))) Aztán minden ment tovább a régi módon :))))

Jaj, volt még egy aranyos kis esemény. Anita készített ki szöllöt nekem, hogy tudjak nasizni, mert gyümölcsnapot tartottam. Nyuszi odament Benhez, mondta neki, hogy: "Ben!" aztán halandzsázott, nem keveset, de az utolsó szó a "szöllö" volt. Mindeközben odalépett Benhez, s a háta mögé nyúlva kicsit elörébb tolta öt. Tehát felszólította, (gondolom) hogy egyen szöllöt, mert az egészséges! ;)))

A hálóban van egy zenemasina. A Nyuszi mindig bekapcsolja. Rádióra van állítva, olyan csatornára, ahol ritka kivételtöl eltekintve szinte mindig zene szól. S akkor a Nyuszi rákezd. Saját koreográfiája van. Ùgy értem, ö találta ki, s ismétli már egy ideje. 4 részböl áll a babatánc:

1. lehajolni, lábujjakat megérinteni

2. aztán felegyenesedni, karokat fel a magasba, így körbe forogni a saját tengelyünk körül (sokszor egyensúlyvesztésig, s akkor a tánc kisebb szünetet igényel)

3. aztán tapsi

4. aztán topogás a lábbal a földön (csak csendesen), nem dübörögve

Majd indulhat újra a banzáj :)))

Hétfö: Szokásos kis pityi, mikor eljöttem, s szokásos boldogságot titkoló üvöltés, mikor érte mentem. Az ovónéni azt mondta, hogy nagyon jó hangulata volt a Nyuszinak. Csak az ebéddel volt kis baj. A levest azt szépen kanalazta, viszont a másodikat, valami édes túrós valamit, na azt nem akarta enni. De azért is meg lett dicsérve, mert olyan sokat ért már németül :) :) :) 

Elhangzott az elsö német nyelvü mondat az oviban!

Kedd: NAGY NAP VAN!!!! Nyuszi reggel nem sírt! Átöltöztettem a benti nacijába, szandijába, aztán ...na ilyenkor szokott elkezdeni csimpaszkodni, aztán mikor jön az aktuális ovónéni, akkor elkezd sírni... de ma átöltöztettem, aztán ö beszaladt a terembe :))))

Szerda: semmi extra, szokásos otthagyós sírás, szokásos értemegyek sírás, viszont ebédet egy kanállal se, pedig nap közben jól elvolt...

Csütörtök: reggel pár másodperc pityi, egész nap jó hangulat, kis ebéd, s ami csoda, MA ELÖSZÖR NEM SÍRT a Nyuszi, mikor mentem érte. Nemhogy nem sírt, hanem mosolyogva fogadott, aztán nézelödött, mikor átöltöztettem...

Péntek: Reggel Nyuszi beszaladt ugyan a terembe, de míg felöltöztem, meggondolta magát, s ezek után már kissé nyüszögött, mikor eljöttem. Viszont jókislány volt, szépen ebédelt. Mikor mentem érte, picit sírva fakadt, de gyorsan elszállt a sírós kedv. Kedvesen integetve jött ez az oviból.

elöbb megirtam, s nem jelent meg az irományom. majd ujrairom

Most írom újra. Jópár nap eltelt, már nem is tudom olyan jól leírni, de a lényeg megvan. Az történt, hogy Stella és apuja kergetöztek a lakásban, én vasaltam a hálóban. Kiscsaládom beszaladt hozzám, s ott kergetöztek kicsit, palacsintásat játszottak, stb... Egyszercsak apa elkezdett valamit elpakolni, Stella tett-vett, majd kiszaladt a szobából, én vasaltam redületlenül. Hallottam, hogy a fürdöszobába szalad be, de aztán iszonyú csend volt. Az volt a gyanúm, hogy a tusfürdöket, fürdösókat piszkálja, de a sóknak lett volna hangjuk...ezért apa  utánament. Hát a kis ördögfióka a nyitott mosógép (mosás után mindig nyitvahagyom, hogy kiszáradhasson) dobrészére állva felmászott a mosógép tetejére, s a parfümös-stiftes dolgainkat pakolászta.

Több dolog miatt is frászt kaptam. Stella leeshetett volna, s a fürdö alja járólap, az egyik eleme a polcocskának nem stabil, azzal is zuhanhatott volna. Nem beszélve arról, ha parfümmel zuhan, s még szilánkok is ... na ne ecseteljük.

A lényeg, nincs egy "beül a szoba sarkába unatkozni" tipusú lányunk :))))

Ezt nem lehet kihagyni. Egyszerüen le kell írni. Szombat délelött nagy részét lent töltöttük az udvaron Kevinnel és anyukájával. Egyszercsak mondja Kevin anyukája, hogy nem érti, mit mondogat szünet nélkül Kevin. Hát hallgatok kicsit, fülelek, figyelek, hallom: "Ànááá! Ánááá!"

S akkor leesett. Stellát utánozza, aki azt szokta kiabálni, hogy: "Anyaaa! Anyaaa!"

Kevinnel az oviban

Nagyon sokmindent mond már a Nyuszi, s mindent nagyon édesen. Imádom, ahogy beszél. Ahogy reggel mondja apájánk, hogy: "Mooorgeeen!" Vagy amikor mondja, hogy: "Anya, gyeje, komm!"

De van pár szó, amit nem tud kimondani. Pl: oroszlán: orszakán, tejecske: tejcseke,

Viszont nagyon szépen mondja, hogy: köszönöm (mert nagyon udvarias :)

Pénteken alvás után készülödtünk Stellás-életünk elsö nagy óvodai rendezvényére. Mármint Stella és én. Peti dolgozott. Mivel az óvónénik mondták, hogy a bölcsisek néha abszolut passzívak esetleg hisztisek is, nem volt értelme szabit kivenni.

Tehát mentünk kettecskén. Útközben mondtam a Nyuszinak, hogy az oviba megyünk, de azért, mert ünnepség lesz, ott lesz sok-sok gyerek, s azok szülei, hogy én is  ott maradok, hogy együtt leszünk végig. Nem is sírt, mikor bemetünk a bölcsibejáraton. A babakocsit otthagytam a napközbeni szokásos helyén, majd átblattyogtunk az ovirészen át ki az udvarra, mert ott kezdödött minden.

Az ovisok énekeltek pár óvónövel, mint egy nagy gyerekkórus. Nagyon édesek voltak. Aztán vettem tobolát. 7 db-ot, mert ennek bevételéböl új játékokat veszenk az ovinak. Közben találkoztunk kis bölcsis ismerösökkel is, s azok szüleivel is, s persze ott volt Kevin is :) Az udvaron kicsit megszeppenve ugyan, de ott nézelödött a Nyuszi, csendben, nyugodtan.

Nadeaztán bevonult a tömeg, mert mint kiderült, bent amolyan állomások voltak, minden állomásnál lehetett kicsit aktívkodni. Minden ovis-bölcsis nyakában lógott egy falevélkarton, s ha egy gyerek valamelyik állomást megcsinálta, akkor kapott a falevélkéjére egy bélyegzöt.

Stella persze egy állomást se akart megcsinálni, de még megnézni se. Ö a kiskonyhában akart játszani, meg a kisközértben pakolni :) Azok a kedvencei :) Meg kimenni a kertbe, s kint csúszdázni, mászni, rohangálni. Mert a bölcsisek javarészt ott voltak, hisz öket még nem kötötte annyira le a benti eseménysorozat.

Végül azért az egyik állomás feladatát megcsinálta a Nyuszi. Ott különbözö magokkal lehetett kidíszíteni egy ragasztós kartonlapocskát. Voltak szines lencsék, szotyi, kukorica, bab, stb.. Stella elöször mindet meg akarta kóstolni :) de sikerült rábeszélni egy kis kreatív alkotásra. Majd lefotózom a müvét.

Aztán a büfében vettünk egy gyönyörü almás-mandulás szeletet. Nem olyan vacak papírvékony cukrászdai szelet volt, hanem olyan igazi Mamis. Jóó dundira vágva!!! S én ezt szeretem!!! Csendben megjegyzem, hogy 1 euró volt egy szelet csoda, a cukiban a papirvékony kerül 3-4 euróba. Meg voltak saláták, rendes uzsonnának valók, italok, sokminden.

Aztán felkerestük a tombolaszobát. Mert mint kiderült, minden tombola nyer. :) Kaptunk könyvet, kerámiamacit, filckészletet, papirokat, jegyzettömböt, textilszatyrot... ezek amolyan repidolgok voltak szerintem. Mármint miért érné meg, hogy 1,50 egy tombola, s könyvet adnának érte?

De a lényeg, hogy a Nyuszi, ha meglátta a saját ovónénijeit, akkor iszonyat izgatott lett, azonnal sarkonfordult. Gondolom félt, hogy ott kell megint maradnia. Mondta is a Krisztina néni, hogy nem fog "barátkozni" a Stellával, hadd szokja a szituációt, hogy nem ö vigyáz rá, hogy én ott vagyok, hogy nem kell félni, anya marad...

Csak a kisközértnél nem félt a Nyuszi. Ott Karin néni aktívkodott. Egy hatalmas díszeskeretü lapra nyomták a gyerekek a festett kezüket, s minden kéz mellé odaírták, ki a gazdája a lenyomatnak. Persze az ösz szinei voltak, hisz öszköszöntö buli volt.

4-töl 6-ig voltunk ott. Nem mondom, hogy utolsóként jöttünk el, de nem sokan maradtak. De Nyuszit a kisközérttöl nem igazán könnyü elmozdítani. Pakol, rámol, nézeget, bevásárlókocsizik, kasszázik ... :)