Pénteken alvás után készülödtünk Stellás-életünk elsö nagy óvodai rendezvényére. Mármint Stella és én. Peti dolgozott. Mivel az óvónénik mondták, hogy a bölcsisek néha abszolut passzívak esetleg hisztisek is, nem volt értelme szabit kivenni.
Tehát mentünk kettecskén. Útközben mondtam a Nyuszinak, hogy az oviba megyünk, de azért, mert ünnepség lesz, ott lesz sok-sok gyerek, s azok szülei, hogy én is ott maradok, hogy együtt leszünk végig. Nem is sírt, mikor bemetünk a bölcsibejáraton. A babakocsit otthagytam a napközbeni szokásos helyén, majd átblattyogtunk az ovirészen át ki az udvarra, mert ott kezdödött minden.
Az ovisok énekeltek pár óvónövel, mint egy nagy gyerekkórus. Nagyon édesek voltak. Aztán vettem tobolát. 7 db-ot, mert ennek bevételéböl új játékokat veszenk az ovinak. Közben találkoztunk kis bölcsis ismerösökkel is, s azok szüleivel is, s persze ott volt Kevin is :) Az udvaron kicsit megszeppenve ugyan, de ott nézelödött a Nyuszi, csendben, nyugodtan.
Nadeaztán bevonult a tömeg, mert mint kiderült, bent amolyan állomások voltak, minden állomásnál lehetett kicsit aktívkodni. Minden ovis-bölcsis nyakában lógott egy falevélkarton, s ha egy gyerek valamelyik állomást megcsinálta, akkor kapott a falevélkéjére egy bélyegzöt.
Stella persze egy állomást se akart megcsinálni, de még megnézni se. Ö a kiskonyhában akart játszani, meg a kisközértben pakolni :) Azok a kedvencei :) Meg kimenni a kertbe, s kint csúszdázni, mászni, rohangálni. Mert a bölcsisek javarészt ott voltak, hisz öket még nem kötötte annyira le a benti eseménysorozat.
Végül azért az egyik állomás feladatát megcsinálta a Nyuszi. Ott különbözö magokkal lehetett kidíszíteni egy ragasztós kartonlapocskát. Voltak szines lencsék, szotyi, kukorica, bab, stb.. Stella elöször mindet meg akarta kóstolni :) de sikerült rábeszélni egy kis kreatív alkotásra. Majd lefotózom a müvét.
Aztán a büfében vettünk egy gyönyörü almás-mandulás szeletet. Nem olyan vacak papírvékony cukrászdai szelet volt, hanem olyan igazi Mamis. Jóó dundira vágva!!! S én ezt szeretem!!! Csendben megjegyzem, hogy 1 euró volt egy szelet csoda, a cukiban a papirvékony kerül 3-4 euróba. Meg voltak saláták, rendes uzsonnának valók, italok, sokminden.
Aztán felkerestük a tombolaszobát. Mert mint kiderült, minden tombola nyer. :) Kaptunk könyvet, kerámiamacit, filckészletet, papirokat, jegyzettömböt, textilszatyrot... ezek amolyan repidolgok voltak szerintem. Mármint miért érné meg, hogy 1,50 egy tombola, s könyvet adnának érte?
De a lényeg, hogy a Nyuszi, ha meglátta a saját ovónénijeit, akkor iszonyat izgatott lett, azonnal sarkonfordult. Gondolom félt, hogy ott kell megint maradnia. Mondta is a Krisztina néni, hogy nem fog "barátkozni" a Stellával, hadd szokja a szituációt, hogy nem ö vigyáz rá, hogy én ott vagyok, hogy nem kell félni, anya marad...
Csak a kisközértnél nem félt a Nyuszi. Ott Karin néni aktívkodott. Egy hatalmas díszeskeretü lapra nyomták a gyerekek a festett kezüket, s minden kéz mellé odaírták, ki a gazdája a lenyomatnak. Persze az ösz szinei voltak, hisz öszköszöntö buli volt.
4-töl 6-ig voltunk ott. Nem mondom, hogy utolsóként jöttünk el, de nem sokan maradtak. De Nyuszit a kisközérttöl nem igazán könnyü elmozdítani. 
Pakol, rámol, nézeget, bevásárlókocsizik, kasszázik ... :)
