Bambi:

Ma azt mondta: PIZZA

;)))))

Tízórai közben se veszi le a karúszóját :))))

Hát nem eredeti? Csak, hogy el ne merüljön az evésben :)

Van a hátamon egy légy. Mármint egy olyan anyajegy vagy minek hívják, ami barna, kiáll... Nyuszi mindig megnézi, rámutat, s monja: "Cici!"

Kiengedve hosszú már nagyon a Nyuszi haja. De nem enged se csattot, se hajgumit, se semmit. DE!! Tegnap elég sokat volt copfja, s csak néha vette ki a hajgumit. Ìme:

És kis piros pöttyök is voltak hátul a nyakán, amit sokszor vakargatott, gondoltam a hajától, mert sehol máshol nincsenek pöttyök...

Tegnap elég meleg volt a lakásban, ezért Nyuszi a bodyra csak egy rövid biciklisgatyókát kapott. De ebben látta a térdét, amin van egy bibi. Még Bükön esett el, harisnyában. De nem nagy a bibije, már alig látszik, viszont édes azon a formás dundi térdkalácson :)

Tehát Nyuszi, ha meglátja a bibit, leült, s elkezdi pusziltatni és puszilgatni :))))) Mert ugye akkor nem fog fájni :)

Lányom imádja az almát, a körtét, persze csak héjastól, egyben, valamint a banánt, a szöllöt, a dinnyéket, sokmindent. De se az epret, se a málnát (ezek hiába édesek, savanykásak is néha egyben), így tegnap is engem etetett az eperrel, s ö köszönte szépen, inkább ropit kért volna...

Anyuval beszéltem skype-on, amikoris látom, hogy szerelmem gyümölcse felveszi a földröl a frissen lecserélt pisis pelust, amit mindig gombóccá formálva dobok ki, (s így ebben a labdaformában hevert még a pelus az ajtó elött, kidobásra várva) s indul a nyitott ablak felé. Hát az utolsó pillanatban zavartam meg a laptop mellöl szélsebesen felpattanva a lendítést, így az ablakpárkányon landolt a kidobás tárgya :)

Odi barátnöm terhes. Ma volt organ screeningen, aholis azt mondták neki, hogy kislánya lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy Nyuszikának lesz végre kisbarátnöje is :)))))

Van egy kisfiú a játszin. Anyukája vajdasági magyar. Együtt szoktunk "bandázni", s Stella is már ismeri öket természetesen. Mármint anyát is, fiát is. Ma egyik alkalommal, mikor egymástól odébb játszott a két gyerek a játszin, Stella egyszercsak elkezdte hajtogatni, hogy: "Ljoliiii, Ljoliiiii!" S nézett körül. Mikor meglátta Rolit, indult felé :)

Na majd kikapunk Anitabarátnömtöl, hogy nem az ö kisfia nevét mondta elöször a Nyuszi :))))))

Ha valami ízlik neki, ugyan azt a hangot adja ki, mint az anyukája. Összecsukott szájjal azt mondja, hogy: Hüüüüümmmmmmmm :)

Ezt még Esztergomhoz kellett volna írni, de most jutott eszembe. Szoktam felüléseket csinálni. S a Nyuszi utánoz. Lefekszik hanyadt, kis karját behajlítja, a feje alá teszi, majd felül, mint az anyukája. De amit újított, aaaakkkkorááá´kat nyög hozzá :) :) :)

Érthetö. Az ö nagyméretü fejecskéjét még biztos nagyon nehéz megemelni azzal a rövid, de dundi kicsi testével :)

A Nyuszi bátor. Ùszógumival nagyon vagányan viselkedik. Meg amúgy is. Szereti a vizet.

Ùszógumival a medence széléröl beugrik a vízbe, s amikor a babavízben elesett, s elmerült, kicsit meglepödött ugyan, de nem szegte kedvét a gyógyvíznyelés :) Ez Bükfürdön volt. Majd  nyáron remélem sokat járhatok vele pancsizni, mert annyira élvezi, hogy lebeg a gyönyörü dundi teste a vízen. Nem engedi, hogy óvjuk. Ö egyedül szeret úszni :) 

Féltem, mert a Nyuszi 2 éjjel is köztünk aludt Bükfürdön. Gondoltam, ezek után tuti üvölteni fog, hogy nem akar  a rácsos ágyban aludni. De szó nélkül hagyta, hogy letegyem..azóta csend honol... azért még várok. Minden jó, ha a vége jó.

a Nyuszi fél 8-ig aludt szünet nélkül, problémák nélkül, szinte mozdulatlanul a kiságyában!!!!

Ma este történt: A tej elfogyasztása után Stellán már látszott, tudja, mi következik. Már a hálózsákot is úgy kellett ráadni, hogy kézzel-lábbal hadakozott. Aztán apa elhagyta a hálót, ma én maradtam a Nyuszival. A kiságya mellett feküdtem a földön, gondolván, ha lefekszik, akkor közel lesz hozzám. Hát nem feküdt le. Állt s üvöltött. Annyi könnye folyt a földre. De én kitartóan énekeltem 20 percig. De csak halkan, hogy csak akkor hallja, hogy mit énekelek, ha ö is halk. Föleg az a rész érdekelte mindig nagyon,mikor az "Én elmentem a vásárba" c. dalnál halat vettem, s tátogtam. Kissé összecuppantva a számat. Azt szereti, mert az érdekes. Olyankor mindig csöndben nézett lefelé.

Aztán eszembe jutott, hogy nem jó, hogy ö magasan van, mert áll, én meg lent teljesen, így feljebb ültem. A hasánál volt a fejem. S a kidugott hasára soksok puszit adtam a rácson keresztül. Ez is tetszett neki. Sokszor rácson belülröl figyelte, hogy hogy puszilgatom a kinyomott pociját. De nem adta fel. Sírt, hüppögött, könyörgött a szemeivel...

Aztán bevetettem a kacsás párnát. Na ennél a játéknál már annyira fáradt volt- itt már fél órája játszottunk-hogy leült. Ekkor  igyekeztem öt úgy elöretolni a rácson kívülröl, hogy ha hanyadt fekszik, elférjen. Mert már nagyon kábán nézett... Egyszercsak hanyadt dölt. Egyik kezében a kacsás párna, másikban a Malacka, nyakában a Sári, szájában 1 cumi, kezében a váltó cumi... aztán egyre kisebbeket pislogott. Ekkor még cirókáztam kicsit, meg suttogtam neki, hogy tudja, ott vagyok, nem mentem el. Amikor láttam, hogy már mindjárt elalszik, kihúztam a kezem, abbahagytam a suttogást. Papucsom levettem, lábaimat menekülö pozicióba készítettem.

Aztán elaludt. De a parkett minden apró mozzanatomnál megszólalt. Végül sikerült kilopakodnom.

Tehát a mai alvásvárás sokkal fárasztóbb volt, viszont úgy érzem, kíméletesebb is. Majd meglátjuk, hogy zajlik az éjjel. Aztán lesz még nap... na most kidölök én is. Engem nem kell altatni, az tuti.

Az esti alvás a téma. Stella születése óta problémamentesen ment mindig aludni. Soha nem kellett ringatni, soha nem kellett cirókázni, soha semmit nem kellet. Ugyan soha nem aludt sokáig, s 1 éven át nem aludta át az éjjeleket, de a fektetés mindig egyszerü volt.

Most: Amikor tenném be az ágyába, úgy átfogja a nyakam, s hálózsákostul a lábával a derekam, hogy alig birom betenni az ágyba. Közben üvölt. Tudom mi a baj. A nagyágyban akar aludni. Méghozzá vele. S csak este. A nappali alvás rendben. De mi lehet a baj este?

Tegnap este: Negyed 9-kor tettem volna be az ágyába, majomcsimpaszkodás, üvöltés-nem kicsit, hanem torkaszakadtából- nagynehezen letettem, kijöttem, de kis idö múlva bementem érte. Nem bírja anyai szívem hallani, hogy sír, hogy üvölt utánunk... szörnyü. De fél óra múlva apája bevitte a kiságyhoz, üvöltés... 3/4 órán át üvöltött torka szakadtából. Fél órán át apája ott volt mellette a földön, nyugtatgatta...volna, de Stella csak üvöltött, üvöltött... apa kipróbálta, hogy mi van, ha beteszi a nagyágyba. Csönd lett. De hát ugye a kiságy az ö ágya, így apa visszatette Stellát, aki újfent iszonyatos üvöltésbe kezdett.

A 3/4 órás üvöltés után elaludt, már üvöltés elött is iszonyat fáradt volt, de ne gondoljátok, hogy reggelig aludt.

Áááá!!! 1 óra alvás után felkelt, s újra üvöltött. Na akár baj, akár nem, ekkor én feladtam. Indultam úgyis aludni, így betettem magam mellé a nagyágyba. Pillanatok alatt elaludt.

Èjjel 2-kor be akartam tenni a kiságyába, de amint beletettem, felpattant, s üvölteni kezdett.

Na ezek után fél8-ig aludtunk közösen a nagyágyban.

De mit csinálunk rosszul???? Vagy mi lehet a baj, hogy ilyen hirtelen, egyik napról a másikra csak a nagyágyban hajlandó aludni. S csak este gond a kiságy.... jaaaaj, hiiiiilfeeee!

evett teljesen egyedül a Nyuszi. Ügyesen eszik villával, de most kanállal zsonglörködte be az ételt a szájába. Én egyáltalán nem segítettem, mert ettem, mosogattam, pakoltam a konyhában. Tehát ma elöször :)

Még itt Bécsben elrohantam a Nyuszival orvoshoz, mert sokat sírt, éjjel is, nappal is, folyt az orra..stb...stb...

Hát a foga. Mondta a doki. Irt is fel fájdalomcsillapítót, amit otthon lecseréltünk camomillára, amit a Nyuszi szívesen fogadott.

Alvás: Utolsó két este tejcsiivás után indultam vele az emeletre, sírni kezdett, s mutogatott a fotelre, hogy: "Csüccs!", s csak úgy tudtam lefektetni, hogy lefeküdtem én is, s mindketten a nagyágyban aludtunk.

Így mellettem persze jó hosszan s mélyen aludt, de hát lassan saját szobája lesz! Pont most akar mellémszokni? S akkor hol alszik apa?...Ez most valaminek a kezdete vagy valaminek a vége? Miért ez az új igény? Miért nem jó, ahogy eddig? S miért alszik 8 utánig? Miért nem kel 7 elött kicsivel, ahogy szoktuk? S  miért nem olyan egyszerü öt lefektetni, mint születése óta eddig mindig?

Jaj! Mindig ennyi miért lesz???

Rég nem írtam. Megint otthon voltunk. Nem részletezném, csak naplószerüen megemlíteném, hogy Nyuszi gyönyörüen mondja, hogy: "Mami", édesen pusziltatja a bibit a kis kezén, imád pocsolyában ugrálni, temetöben kannázni, csigákat izgatottan figyelni, pocsolyában ülve anyának mondani, hogy: "Csüccs", wc kagylóba dobni a plüssállatkás lakáskulcsomat, homeopátiás bogyócskákat szopogatni az újonnan jövö foga miatt, ö kér még... és így tovább, és így tovább :)

Déli alvás után elindultam Nyuszival a játszira. De elötte elmentünk kicserélni egy neki vett pulcsikát, mert nem volt jó a Nyuszira. Ilyenkor minden a babakocsi aljában van persze, kivéve a játszótéri játékostáskát.

A boltban a kicserélt pulcsi helyett elhozott dolgot már úgy kellett bepréselni alulra. Odafelé a válltáskámban volt, de nem akartam újra cipelni. Fel se tünt, hogy valami hiányzik. A játszira érve, épp betettem Nyuszit a homokozóba, mert mindig ott kezd :) , mikor észrevettem, hogy  nincs meg a pulcsim.

Na, visszatettem a Nyuszit a babakocsiba, a játékokat a táskába, Stella üvölt, én rohanok a boltba, gondolván, tuti ott történt a pulcsielhagyás, mert betuszkoltam még valamit alulra... Hát a boltba vezetö úton nem volt, a boltban nem látták, ezek után hazafelé rohantunk, hátha útközben hagytam el.. ott se.. akkor megnéztem az autónkban, ott se volt. Indultunk végre vissza a játszira, hogy jó, akkor nincs pulcsim (sima fekete, V nyakú, de jó hosszú újjakkal, imádtam!!), amikoris egy építkezés mellett elhaladva látom, hogy valami fekete izé lóg az egyik munkagép melletti táblán. Hát nem mentem volna oda, ha nem látom meg messzebbröl a pulcsim nyakában levö cédulát, amit felismertem.

Tehát Hurrá, meglett a pulcsim!!!!

Örömmel siettem vissza a játszira, hogy Stella végre játszhasson. Megint leparkoltam a homokozónál, kivettem Nyuszit a babakocsiból, kipakoltam a játékos táskát...

Kis idö múlva, mintha cseppent volna valami. Na sebaj gondoltam, erös csajok vagyunk, nem félünk pár csepp esötöl. Na igen. Amíg pár csepp esett. De aztán ömlött, mintha dézsából öntötték volna! Alig birtam hazaszaladni, úgy csúszott az út a sok vízfolyástól...

De most itthon vagyunk, s minden jó, ha vége jó :)

Szobaton délelött fent voltunk a Haus des Meeres melletti játszin. Odival találkoztunk, aki most 18 hetes terhes :) (Várjuk a kislánybarátnöt! Bár még nem tudni a baba nemét, de kislányt érzek :)

Délután elmentünk a Lainzer Tiergartenbe. Vagyis a parkba, ahol volt játszótér is, egy nagy tó, ahol hatalmas halak voltak. Láttuk öket, mert kenyérrel etették öket, s hatalmas szájakat láttunk felbukkanni a víz alól. Aztán özikéket is etettünk. Ez volt Stella kedvence. Apa szedte a hosszú szárú pitypangokat, Nyuszi meg etette velük a kerítés másik oldalán várakozó Bambikat :)

Fényképezö sajnos kivételesen nem volt velünk...

Ma anyáknapja van, délelött a DianaBadban ünnepeltünk. Nyuszi nagyon élvezte a vizet (mi is). Megállapítottuk, hogy ez a forgófürdö egyszerüen szuper!! Jó hosszan sodor minket a víz. Mindig apa megy elöl, akibe kismajom pózban kapaszkodik a kislánya, utánuk megyek én, aki próbálja elkapni a Nyuszit :) aki folyamatosan hangos sikkancsokkal jelzi, hogy ö jol érzi magát :) S ma pizzát ebédeltünk az étteremben :)

Stella délutáni alvása után felkerekedtünk, s elmentünk bringázni. Voltunk a Karlsplatzon a játszótéren, aztán végigkerekeztünk a Ringen, aztán szépen haza.

S ezután még elmentünk az itteni játszira, hogy Stella még kicsit kimozoghassa magát. Mert lássuk be, jó ez a családi bringázás, de Stella ilyenkor csak ücsörögni tud... bár azt nagyon édesen :)

Otthon voltam a Nyuszival Esztergomban. Vasárnap délben mentünk, s következö pénteken délben jöttünk. Azért Maminak, mert Mami gondolatainak elterelése és összes energiájának lekötése végett mentünk. (Öcsi haláláról tereltük el Mami figyelmét)

Semmi programot nem szerveztem, senkivel nem találkoztunk szervezetten, nem hívtam fel senkit, hogy otthon vagyunk. Csak a Mami volt és csak a Nyuszi. Sokat jártunk Ducikáék alá a játszira, átjártunk a temcsibe kannázni, kismotoroztunk, labdáztunk az udvaron. Tehát Mami által elérhetö közelben voltunk szinte mindig.

A temcsiben a kannázás úgy zajlott, hogy Nyuszi átvitt engem oda, odasétált a kúthoz, ami mellett 4 kampón 5 locsolókanna van felakasztva. Nyuszi meregette a kannákat a vízbe, dobált beléjük kavicsokat, bogarakat néztünk, hallgattuk a csatornában folyó víz halk csobogását... na de ha jött egy néni! Jaaaaj, azok a csúnya nénik állandóan elvitték a kannákat!!!! S Nyuszi olyankor rendre sírt :) Méghozzá nagyon :) Tehát kannaörök voltunk :)

A kismotorozásba is belejött a Nyuszi. Még csak otthon van kismotorja, így eddig nem volt alkalma gyakorolni, de most ebben a pár napban olyan édesen kislányosan motorozott :)

Feri bácsival is focizott. Kezdetben mindig elmenekült Feri bácsi elöl-gondolom a frissen növesztett furcsa ször az azrcán, hát az volt a hibás-, de pár nap alatt megbarátkozott vele s jót fociztak.

Adri. Na Adrinak most mindig nagyon örültünk :) Szerencsére sokat is láttuk. Balázsnak is mindig örül a Nyuszi, valamint 2 délután kint volt Búbánatban a Mamájánál. Akkor úgy etette a Mama hatalmas kutyáját, hogy könyékig turkált a szájában az én csöpp lányom. Engem a frász kerülget ilyenkor, de nincs mit tenni. Nyuszi ugye nem fél a kutyáktól, mint az anyukája :)))

SzabóZsuzsával is minden alkalommal találkoztunk, amikor az Aradijátszin játszottunk. S a varrónénihez is mindig bekukucskáltunk. Már megismer minket. 1x Ducikával is találoztunk, meg Bandival is, meg a Lacival, akit Nyuszi furcsán nézett (eddig csak Búbánatban látta).

Tehát nem voltak tervezett programok, de nagyon hasznosan és kiegyensúlyozottan telt otthon.

Fújósvirággal:

Jaj! Nem! Utolsó elötti éjjelen fél 2-kor a Nyuszi felállt az ágyában, s torka szakadtából üvültött, mert mellém akart feküdni. Persze Mami is, Balázs is felkelt, tán a szomszédok is, madarak is, bogarak is... Hát elérte a célját. Mellettem jót aludt :)

Ez egy tévécsatorna neve. Ma kettesben voltunk este a Nyuszival, (apának vendégei vannak otthonról), s így az egész fektetés koreográfia másként zajlott. Pl kettesben mesét néztünk a Baby TV csatornán. Mivel Stella nem ül meg a fenekén, ezért mesenézés közben is tevékenykedni kezdett...hát én is.

Egyszercsak hallom, hogy egy édes kislánykahang azt mondja, hogy: "bébitíví"

A Nyuszi volt! Annyira édesen mondta! Olyan szépen! Persze megismételtettem vele, hogy hadd higgyek a szememnek is, ne csak a fülemnek :) Másodszorra is gyönyörüen mondta :) Láttam!!! ;)

Ma ünnepnap volt. A munka ünnepe, ennek örömére végre apa szabad volt szombaton, így elmentünk pancsolni. Nagyon jól éreztük magunkat. Nyuszinak két kedvence volt. A hullámfürdö, persze szigorúan apára fonódva, úszógumival a derekán, a másik pedig szintén ugyanebben a pozícióban a pörgetös, ahol a víz ereje sodorja magával az embert.

Szaloncukorka a neve, amikor ez a csodaédes fürdöruci van rajta. Ugye találó név?

Aaaadriiiiii! Tudom, hogy nem olvasod a blogot, de most szólni fogok, hogy olvass bele, mert fontos hírem van :)

Van egy kép nálunk a hálóban a falon. Egy kis családi kép. 70es évek vége felé készült. Fati, Mami, Adri, s Mami karjában a nemtomhányéves - de élérevarrott, nejlonanyagú, sötétkék, talán fehér pöttyös nadrágban - Gabika, azaz Nyuszi anyuja.

A napokban Nyuszi nézegette a képet, s mutogatott, hogy: "Ott. Ott." Erre én elmeséltem neki, hogy kik vannak a képen, így azt is, hogy az a vékony, szép, szöke nagykislány az én növérem, az Adri. Na itt Nyuszi szeme felcsillant, s ekkor mondta, hogy: "Adji."