Még itt Bécsben elrohantam a Nyuszival orvoshoz, mert sokat sírt, éjjel is, nappal is, folyt az orra..stb...stb...

Hát a foga. Mondta a doki. Irt is fel fájdalomcsillapítót, amit otthon lecseréltünk camomillára, amit a Nyuszi szívesen fogadott.

Alvás: Utolsó két este tejcsiivás után indultam vele az emeletre, sírni kezdett, s mutogatott a fotelre, hogy: "Csüccs!", s csak úgy tudtam lefektetni, hogy lefeküdtem én is, s mindketten a nagyágyban aludtunk.

Így mellettem persze jó hosszan s mélyen aludt, de hát lassan saját szobája lesz! Pont most akar mellémszokni? S akkor hol alszik apa?...Ez most valaminek a kezdete vagy valaminek a vége? Miért ez az új igény? Miért nem jó, ahogy eddig? S miért alszik 8 utánig? Miért nem kel 7 elött kicsivel, ahogy szoktuk? S  miért nem olyan egyszerü öt lefektetni, mint születése óta eddig mindig?

Jaj! Mindig ennyi miért lesz???

Rég nem írtam. Megint otthon voltunk. Nem részletezném, csak naplószerüen megemlíteném, hogy Nyuszi gyönyörüen mondja, hogy: "Mami", édesen pusziltatja a bibit a kis kezén, imád pocsolyában ugrálni, temetöben kannázni, csigákat izgatottan figyelni, pocsolyában ülve anyának mondani, hogy: "Csüccs", wc kagylóba dobni a plüssállatkás lakáskulcsomat, homeopátiás bogyócskákat szopogatni az újonnan jövö foga miatt, ö kér még... és így tovább, és így tovább :)