Ma este történt: A tej elfogyasztása után Stellán már látszott, tudja, mi következik. Már a hálózsákot is úgy kellett ráadni, hogy kézzel-lábbal hadakozott. Aztán apa elhagyta a hálót, ma én maradtam a Nyuszival. A kiságya mellett feküdtem a földön, gondolván, ha lefekszik, akkor közel lesz hozzám. Hát nem feküdt le. Állt s üvöltött. Annyi könnye folyt a földre. De én kitartóan énekeltem 20 percig. De csak halkan, hogy csak akkor hallja, hogy mit énekelek, ha ö is halk. Föleg az a rész érdekelte mindig nagyon,mikor az "Én elmentem a vásárba" c. dalnál halat vettem, s tátogtam. Kissé összecuppantva a számat. Azt szereti, mert az érdekes. Olyankor mindig csöndben nézett lefelé.

Aztán eszembe jutott, hogy nem jó, hogy ö magasan van, mert áll, én meg lent teljesen, így feljebb ültem. A hasánál volt a fejem. S a kidugott hasára soksok puszit adtam a rácson keresztül. Ez is tetszett neki. Sokszor rácson belülröl figyelte, hogy hogy puszilgatom a kinyomott pociját. De nem adta fel. Sírt, hüppögött, könyörgött a szemeivel...

Aztán bevetettem a kacsás párnát. Na ennél a játéknál már annyira fáradt volt- itt már fél órája játszottunk-hogy leült. Ekkor  igyekeztem öt úgy elöretolni a rácson kívülröl, hogy ha hanyadt fekszik, elférjen. Mert már nagyon kábán nézett... Egyszercsak hanyadt dölt. Egyik kezében a kacsás párna, másikban a Malacka, nyakában a Sári, szájában 1 cumi, kezében a váltó cumi... aztán egyre kisebbeket pislogott. Ekkor még cirókáztam kicsit, meg suttogtam neki, hogy tudja, ott vagyok, nem mentem el. Amikor láttam, hogy már mindjárt elalszik, kihúztam a kezem, abbahagytam a suttogást. Papucsom levettem, lábaimat menekülö pozicióba készítettem.

Aztán elaludt. De a parkett minden apró mozzanatomnál megszólalt. Végül sikerült kilopakodnom.

Tehát a mai alvásvárás sokkal fárasztóbb volt, viszont úgy érzem, kíméletesebb is. Majd meglátjuk, hogy zajlik az éjjel. Aztán lesz még nap... na most kidölök én is. Engem nem kell altatni, az tuti.

Az esti alvás a téma. Stella születése óta problémamentesen ment mindig aludni. Soha nem kellett ringatni, soha nem kellett cirókázni, soha semmit nem kellet. Ugyan soha nem aludt sokáig, s 1 éven át nem aludta át az éjjeleket, de a fektetés mindig egyszerü volt.

Most: Amikor tenném be az ágyába, úgy átfogja a nyakam, s hálózsákostul a lábával a derekam, hogy alig birom betenni az ágyba. Közben üvölt. Tudom mi a baj. A nagyágyban akar aludni. Méghozzá vele. S csak este. A nappali alvás rendben. De mi lehet a baj este?

Tegnap este: Negyed 9-kor tettem volna be az ágyába, majomcsimpaszkodás, üvöltés-nem kicsit, hanem torkaszakadtából- nagynehezen letettem, kijöttem, de kis idö múlva bementem érte. Nem bírja anyai szívem hallani, hogy sír, hogy üvölt utánunk... szörnyü. De fél óra múlva apája bevitte a kiságyhoz, üvöltés... 3/4 órán át üvöltött torka szakadtából. Fél órán át apája ott volt mellette a földön, nyugtatgatta...volna, de Stella csak üvöltött, üvöltött... apa kipróbálta, hogy mi van, ha beteszi a nagyágyba. Csönd lett. De hát ugye a kiságy az ö ágya, így apa visszatette Stellát, aki újfent iszonyatos üvöltésbe kezdett.

A 3/4 órás üvöltés után elaludt, már üvöltés elött is iszonyat fáradt volt, de ne gondoljátok, hogy reggelig aludt.

Áááá!!! 1 óra alvás után felkelt, s újra üvöltött. Na akár baj, akár nem, ekkor én feladtam. Indultam úgyis aludni, így betettem magam mellé a nagyágyba. Pillanatok alatt elaludt.

Èjjel 2-kor be akartam tenni a kiságyába, de amint beletettem, felpattant, s üvölteni kezdett.

Na ezek után fél8-ig aludtunk közösen a nagyágyban.

De mit csinálunk rosszul???? Vagy mi lehet a baj, hogy ilyen hirtelen, egyik napról a másikra csak a nagyágyban hajlandó aludni. S csak este gond a kiságy.... jaaaaj, hiiiiilfeeee!