Ma este történt: A tej elfogyasztása után Stellán már látszott, tudja, mi következik. Már a hálózsákot is úgy kellett ráadni, hogy kézzel-lábbal hadakozott. Aztán apa elhagyta a hálót, ma én maradtam a Nyuszival. A kiságya mellett feküdtem a földön, gondolván, ha lefekszik, akkor közel lesz hozzám. Hát nem feküdt le. Állt s üvöltött. Annyi könnye folyt a földre. De én kitartóan énekeltem 20 percig. De csak halkan, hogy csak akkor hallja, hogy mit énekelek, ha ö is halk. Föleg az a rész érdekelte mindig nagyon,mikor az "Én elmentem a vásárba" c. dalnál halat vettem, s tátogtam. Kissé összecuppantva a számat. Azt szereti, mert az érdekes. Olyankor mindig csöndben nézett lefelé.
Aztán eszembe jutott, hogy nem jó, hogy ö magasan van, mert áll, én meg lent teljesen, így feljebb ültem. A hasánál volt a fejem. S a kidugott hasára soksok puszit adtam a rácson keresztül. Ez is tetszett neki. Sokszor rácson belülröl figyelte, hogy hogy puszilgatom a kinyomott pociját. De nem adta fel. Sírt, hüppögött, könyörgött a szemeivel...
Aztán bevetettem a kacsás párnát. Na ennél a játéknál már annyira fáradt volt- itt már fél órája játszottunk-hogy leült. Ekkor igyekeztem öt úgy elöretolni a rácson kívülröl, hogy ha hanyadt fekszik, elférjen. Mert már nagyon kábán nézett... Egyszercsak hanyadt dölt. Egyik kezében a kacsás párna, másikban a Malacka, nyakában a Sári, szájában 1 cumi, kezében a váltó cumi... aztán egyre kisebbeket pislogott. Ekkor még cirókáztam kicsit, meg suttogtam neki, hogy tudja, ott vagyok, nem mentem el. Amikor láttam, hogy már mindjárt elalszik, kihúztam a kezem, abbahagytam a suttogást. Papucsom levettem, lábaimat menekülö pozicióba készítettem.
Aztán elaludt. De a parkett minden apró mozzanatomnál megszólalt. Végül sikerült kilopakodnom.
Tehát a mai alvásvárás sokkal fárasztóbb volt, viszont úgy érzem, kíméletesebb is. Majd meglátjuk, hogy zajlik az éjjel. Aztán lesz még nap... na most kidölök én is. Engem nem kell altatni, az tuti.
