Még itt Bécsben elrohantam a Nyuszival orvoshoz, mert sokat sírt, éjjel is, nappal is, folyt az orra..stb...stb...
Hát a foga. Mondta a doki. Irt is fel fájdalomcsillapítót, amit otthon lecseréltünk camomillára, amit a Nyuszi szívesen fogadott.
Alvás: Utolsó két este tejcsiivás után indultam vele az emeletre, sírni kezdett, s mutogatott a fotelre, hogy: "Csüccs!", s csak úgy tudtam lefektetni, hogy lefeküdtem én is, s mindketten a nagyágyban aludtunk.
Így mellettem persze jó hosszan s mélyen aludt, de hát lassan saját szobája lesz! Pont most akar mellémszokni? S akkor hol alszik apa?...Ez most valaminek a kezdete vagy valaminek a vége? Miért ez az új igény? Miért nem jó, ahogy eddig? S miért alszik 8 utánig? Miért nem kel 7 elött kicsivel, ahogy szoktuk? S miért nem olyan egyszerü öt lefektetni, mint születése óta eddig mindig?
Jaj! Mindig ennyi miért lesz???
