Lányom legújabb mesterkedése, hogy úgy akar elaludni, hogy fogja a kezem. Ennek következtében elég nehéz kiosonni. Meg kell várni, míg Stella mélyen alszik, s akkor szökhetek.

Kis eszes :)))))

Most Kevint. Bejöttek hozzánk anyukájával, mert kizárták magukat, s várták Kevinaput, hogy hazaérjen... s persze azonnal elökerült a mindennapos probléma, a kismotor. Kevin akarja a kismotort, sír érte, s Nyuszi nem adja. De aztán Nyuszi valamiért otthagyta a motort, amit amúgy a lakásban nem használhat (ritka kivételek vannak azért), s az alkalmat kihasználva Kevin gyorsan rápattant. Aztán Stella megjelent, hogy felülne a kismotorra, aztán Kevin nem adta, sírt egyik, sírt másik, aztán Stella odacsapott. 2x is. Én szégyelltem magam, mint korábban Ben esetében is... de Bent megcirógatta Stella, hogy aja-aja, Kevint viszont nem. Kevinnél látszott, hogy haragszik... hát így kezdödik a szociális élet :)

Ezt kiáltja a Nyuszi, ha azt akarja, hogy apukája cumielkobzósat játszon vele :) :) Ilyenkor szalad, sikkancsol, menekül, forog hátra, hogy követi-e apa, a cumielkobzó :) :)

Elfelejtettem megírni, hogy a hét végén, mikor otthon voltunk, meglátogattuk Stella keresztanyukáját, a Balogzsuzsit. A lányai aznap hajnalban utaztak Máltára angolt tanulni. Ez hosszú történet (bár érdekes)...azért nem írom le :)

Tehát mi reggel felautóztunk, a lakásban Stella örömmel rámolgatott. Mindenféléket pakolt mindenhová. Aztán összekaptuk a kölköket, mármint Stellát és Tyutyit, majd lementünk a Postás Strandnak nevezett Dunapartrészre. Tyutyi Balogzsuzsiék kutyája. Stellával nagy boldogan rohangáltak. Nagyon édes volt, ahogy Tyutyi örömmel szaladt be a vízbe, Stella meg akart utánafutni...de neki ugye nem szabadott...értetlenül nézett, hogy hát a Tyutyinak szabad???

A köhögésre adott, a doki által a múltkor felírt rettenetes ízü lötty használ úgy tünik. Stella legalábbis nem fuldokol már a köhögéstöl. Mert az, amit Esztergomban éjjel müvelt, nem volt semmi. Tehát köhögés rendezödöben.

Amúgy voltam ma patikában. Vettem két oltást, amivel Nyuszit tervezzük beoltatni. Az egyik a hepatitisz A, a másik meg valami meningokokken elleni. Peti meg is jegyezte, hogy mi egész életünkben nem kaptunk ennyi oltást. Nem tudom. De igazából eddig csak a kötelezöket kapta Stella, meg azokon kívül a pneumokokkent és a kullancs ellenit.

Az éjszakai alvással nincs baj, a nappali viszont. Hát kritikusnak modható. A baj, hogy Stella - mint ma is - fél 3-tól alszik úgy kb 4-ig. Ez remek ugye? A bölcsiben ugyanis déltöl van alvás 2-ig. A baj az, hogy ha nem tud aludni, iszonyatos hisztis lesz. Tehát ha az oviban nem alszik, mert az neki korai, majd este 6-kor fog kidölni... tehát nem tudom, hogy lesz, nem értem, miért nem alszik, ahogy más kölkök, nem értem, miért nem fáradt egy cseppet se délben, söt, még fél 2-kor sem...nemértem, nemértem, nemértem!

Mióta elkezdödött az ovi, a Nyuszi mindig köhög. 1x voltam vele orvosnál, többször nem. De most a hét végén iszonyatosan köhögött. Viszont pont Esztergomban voltunk, s pont hétvége volt. Amikor visszajöttünk, a korábbi szirupot kezdtem adni. Segített. Most is köhhint néha, de nincsenek fulladásveszéllyes fenyegetö rohamok... :)

Eljött a nagy nap. Már a költözésre terveztük, hogy majd júniusban, mikor átköltözünk, levesszük a rácsot az ágyról. De nem vettük. Aztán mindig volt ok, amiért nem tettük meg. De most kész. Apa levette a rácsot, majd feltette a kis peremet.

Itt szerel a Nyuszi:

Itt kipróbálja a rács nélküli ágyát. Elöször csak ülve.

Aztán fekve is.

Így aludna, ha aludna.

De nem alszik. Huncutol.

S ez így megy ám fektetés idöben is. Bár most nem panaszkodom. Ugyan 14,10-töl alszik, nem déltöl, mint a bölcsiben szokás, de pont 2 órája. Elfáradt a szerelésben :)

Ma ez a cédula várt Nyuszi jelénél a kosáron:

Nincs hozzáfüznivalóm ;)

Stella visszaszokott a déli alvásra. Nem, nem délire, délutánira. De legalább alszik, igényli, jól esik neki... fél 2-3 között alszik. De tegnap, tegnapelött nyitva hagytam a szobájának az ajtaját, s mindkét alkalommal 2-2 órát aludt. Lehet, hogy felnézett, körbenézett, s megnyugodott, hogy nincs bezárva?

Próba megy tovább...

Tegnap voltunk Anitáéknál. Stella szereti Bent, de tegnap voltak harcok :) Pl mikor mindketten ugyan abba a játszószékbe akartak beülni. De abból nem lett harc, viszont mikor Stella a Kitticicás dobozból piskótát kért, s odaszaladt Ben is, akkor Stella mérgesen ránézett, s rácsapott a felkarjára, hogy hagyja már az ö kekszes dobozát békén. Ami furcsa volt, hogy látszott Stellán, hogy mérges lett, hogy oda akart csapni, hát odacsapott. Na persze nem nagyot, de nem ez a lényeg. Hanem az ütés ténye. Utána megcirógattattam a Nyuszival Ben karját, hogy Ben ne haragudjon, s hogy Stella se felejtse el, hogy nem egy kekszrablóval áll szemben, hanem a kis barátjával :)))) Aztán minden ment tovább a régi módon :))))

Jaj, volt még egy aranyos kis esemény. Anita készített ki szöllöt nekem, hogy tudjak nasizni, mert gyümölcsnapot tartottam. Nyuszi odament Benhez, mondta neki, hogy: "Ben!" aztán halandzsázott, nem keveset, de az utolsó szó a "szöllö" volt. Mindeközben odalépett Benhez, s a háta mögé nyúlva kicsit elörébb tolta öt. Tehát felszólította, (gondolom) hogy egyen szöllöt, mert az egészséges! ;)))

A hálóban van egy zenemasina. A Nyuszi mindig bekapcsolja. Rádióra van állítva, olyan csatornára, ahol ritka kivételtöl eltekintve szinte mindig zene szól. S akkor a Nyuszi rákezd. Saját koreográfiája van. Ùgy értem, ö találta ki, s ismétli már egy ideje. 4 részböl áll a babatánc:

1. lehajolni, lábujjakat megérinteni

2. aztán felegyenesedni, karokat fel a magasba, így körbe forogni a saját tengelyünk körül (sokszor egyensúlyvesztésig, s akkor a tánc kisebb szünetet igényel)

3. aztán tapsi

4. aztán topogás a lábbal a földön (csak csendesen), nem dübörögve

Majd indulhat újra a banzáj :)))

Hétfö: Szokásos kis pityi, mikor eljöttem, s szokásos boldogságot titkoló üvöltés, mikor érte mentem. Az ovónéni azt mondta, hogy nagyon jó hangulata volt a Nyuszinak. Csak az ebéddel volt kis baj. A levest azt szépen kanalazta, viszont a másodikat, valami édes túrós valamit, na azt nem akarta enni. De azért is meg lett dicsérve, mert olyan sokat ért már németül :) :) :) 

Elhangzott az elsö német nyelvü mondat az oviban!

Kedd: NAGY NAP VAN!!!! Nyuszi reggel nem sírt! Átöltöztettem a benti nacijába, szandijába, aztán ...na ilyenkor szokott elkezdeni csimpaszkodni, aztán mikor jön az aktuális ovónéni, akkor elkezd sírni... de ma átöltöztettem, aztán ö beszaladt a terembe :))))

Szerda: semmi extra, szokásos otthagyós sírás, szokásos értemegyek sírás, viszont ebédet egy kanállal se, pedig nap közben jól elvolt...

Csütörtök: reggel pár másodperc pityi, egész nap jó hangulat, kis ebéd, s ami csoda, MA ELÖSZÖR NEM SÍRT a Nyuszi, mikor mentem érte. Nemhogy nem sírt, hanem mosolyogva fogadott, aztán nézelödött, mikor átöltöztettem...

Péntek: Reggel Nyuszi beszaladt ugyan a terembe, de míg felöltöztem, meggondolta magát, s ezek után már kissé nyüszögött, mikor eljöttem. Viszont jókislány volt, szépen ebédelt. Mikor mentem érte, picit sírva fakadt, de gyorsan elszállt a sírós kedv. Kedvesen integetve jött ez az oviból.

elöbb megirtam, s nem jelent meg az irományom. majd ujrairom

Most írom újra. Jópár nap eltelt, már nem is tudom olyan jól leírni, de a lényeg megvan. Az történt, hogy Stella és apuja kergetöztek a lakásban, én vasaltam a hálóban. Kiscsaládom beszaladt hozzám, s ott kergetöztek kicsit, palacsintásat játszottak, stb... Egyszercsak apa elkezdett valamit elpakolni, Stella tett-vett, majd kiszaladt a szobából, én vasaltam redületlenül. Hallottam, hogy a fürdöszobába szalad be, de aztán iszonyú csend volt. Az volt a gyanúm, hogy a tusfürdöket, fürdösókat piszkálja, de a sóknak lett volna hangjuk...ezért apa  utánament. Hát a kis ördögfióka a nyitott mosógép (mosás után mindig nyitvahagyom, hogy kiszáradhasson) dobrészére állva felmászott a mosógép tetejére, s a parfümös-stiftes dolgainkat pakolászta.

Több dolog miatt is frászt kaptam. Stella leeshetett volna, s a fürdö alja járólap, az egyik eleme a polcocskának nem stabil, azzal is zuhanhatott volna. Nem beszélve arról, ha parfümmel zuhan, s még szilánkok is ... na ne ecseteljük.

A lényeg, nincs egy "beül a szoba sarkába unatkozni" tipusú lányunk :))))

Ezt nem lehet kihagyni. Egyszerüen le kell írni. Szombat délelött nagy részét lent töltöttük az udvaron Kevinnel és anyukájával. Egyszercsak mondja Kevin anyukája, hogy nem érti, mit mondogat szünet nélkül Kevin. Hát hallgatok kicsit, fülelek, figyelek, hallom: "Ànááá! Ánááá!"

S akkor leesett. Stellát utánozza, aki azt szokta kiabálni, hogy: "Anyaaa! Anyaaa!"

Kevinnel az oviban

Nagyon sokmindent mond már a Nyuszi, s mindent nagyon édesen. Imádom, ahogy beszél. Ahogy reggel mondja apájánk, hogy: "Mooorgeeen!" Vagy amikor mondja, hogy: "Anya, gyeje, komm!"

De van pár szó, amit nem tud kimondani. Pl: oroszlán: orszakán, tejecske: tejcseke,

Viszont nagyon szépen mondja, hogy: köszönöm (mert nagyon udvarias :)

Pénteken alvás után készülödtünk Stellás-életünk elsö nagy óvodai rendezvényére. Mármint Stella és én. Peti dolgozott. Mivel az óvónénik mondták, hogy a bölcsisek néha abszolut passzívak esetleg hisztisek is, nem volt értelme szabit kivenni.

Tehát mentünk kettecskén. Útközben mondtam a Nyuszinak, hogy az oviba megyünk, de azért, mert ünnepség lesz, ott lesz sok-sok gyerek, s azok szülei, hogy én is  ott maradok, hogy együtt leszünk végig. Nem is sírt, mikor bemetünk a bölcsibejáraton. A babakocsit otthagytam a napközbeni szokásos helyén, majd átblattyogtunk az ovirészen át ki az udvarra, mert ott kezdödött minden.

Az ovisok énekeltek pár óvónövel, mint egy nagy gyerekkórus. Nagyon édesek voltak. Aztán vettem tobolát. 7 db-ot, mert ennek bevételéböl új játékokat veszenk az ovinak. Közben találkoztunk kis bölcsis ismerösökkel is, s azok szüleivel is, s persze ott volt Kevin is :) Az udvaron kicsit megszeppenve ugyan, de ott nézelödött a Nyuszi, csendben, nyugodtan.

Nadeaztán bevonult a tömeg, mert mint kiderült, bent amolyan állomások voltak, minden állomásnál lehetett kicsit aktívkodni. Minden ovis-bölcsis nyakában lógott egy falevélkarton, s ha egy gyerek valamelyik állomást megcsinálta, akkor kapott a falevélkéjére egy bélyegzöt.

Stella persze egy állomást se akart megcsinálni, de még megnézni se. Ö a kiskonyhában akart játszani, meg a kisközértben pakolni :) Azok a kedvencei :) Meg kimenni a kertbe, s kint csúszdázni, mászni, rohangálni. Mert a bölcsisek javarészt ott voltak, hisz öket még nem kötötte annyira le a benti eseménysorozat.

Végül azért az egyik állomás feladatát megcsinálta a Nyuszi. Ott különbözö magokkal lehetett kidíszíteni egy ragasztós kartonlapocskát. Voltak szines lencsék, szotyi, kukorica, bab, stb.. Stella elöször mindet meg akarta kóstolni :) de sikerült rábeszélni egy kis kreatív alkotásra. Majd lefotózom a müvét.

Aztán a büfében vettünk egy gyönyörü almás-mandulás szeletet. Nem olyan vacak papírvékony cukrászdai szelet volt, hanem olyan igazi Mamis. Jóó dundira vágva!!! S én ezt szeretem!!! Csendben megjegyzem, hogy 1 euró volt egy szelet csoda, a cukiban a papirvékony kerül 3-4 euróba. Meg voltak saláták, rendes uzsonnának valók, italok, sokminden.

Aztán felkerestük a tombolaszobát. Mert mint kiderült, minden tombola nyer. :) Kaptunk könyvet, kerámiamacit, filckészletet, papirokat, jegyzettömböt, textilszatyrot... ezek amolyan repidolgok voltak szerintem. Mármint miért érné meg, hogy 1,50 egy tombola, s könyvet adnának érte?

De a lényeg, hogy a Nyuszi, ha meglátta a saját ovónénijeit, akkor iszonyat izgatott lett, azonnal sarkonfordult. Gondolom félt, hogy ott kell megint maradnia. Mondta is a Krisztina néni, hogy nem fog "barátkozni" a Stellával, hadd szokja a szituációt, hogy nem ö vigyáz rá, hogy én ott vagyok, hogy nem kell félni, anya marad...

Csak a kisközértnél nem félt a Nyuszi. Ott Karin néni aktívkodott. Egy hatalmas díszeskeretü lapra nyomták a gyerekek a festett kezüket, s minden kéz mellé odaírták, ki a gazdája a lenyomatnak. Persze az ösz szinei voltak, hisz öszköszöntö buli volt.

4-töl 6-ig voltunk ott. Nem mondom, hogy utolsóként jöttünk el, de nem sokan maradtak. De Nyuszit a kisközérttöl nem igazán könnyü elmozdítani. Pakol, rámol, nézeget, bevásárlókocsizik, kasszázik ... :)

Azzal kezdödött, hogy a Nyuszi nem akart aludni. Alvásidö elérkeztekor mindig sipákolt, hogy: "Anya! Alszik!" Mármint feküdjek mellé a földre. De ha megtettem sem aludt. Ugrált az ágyban, sikkancsolt, verte a rácsokat, kiabált, plüssállatokat telefonnak használta, s felhívta apáját egy panaszkodásra (gondolom :).

S ez így ment minden délben. Aztán már este is. Az a Nyuszi csinálta ezt, aki ugyan soha nem volt nagy alvó, de soha nem kellett altatni. Betettük az ágyba, mikor eljött az ideje, s ö aludt.

Aztán apa megunta. Felajánlotta, hogy majd ö fekteti. Elöször este. Bevált. Eleinte nyöszörög utánam a Nyuszi, de apája szóval tartja, közben lefekteti, kicsit ott van, majd kijön. Hol felkapcsolja a holdacskalámpát, hol nem, s ugyan mikor kijön, Nyuszi még nem alszik, de csendben elvan, aztán elöbb-utóbb alszik is :)

Végül a héten elkezdte apa délben is letenni a lánykánkat. Így most 3. napja alszik VÉGRE!!!

Mert a baj nem az, hogy nem alszik, hanem az, hogy elfárad, kimerül, 4 körül beájul a fotelban, vagy iszonyat hisztissé válik. Tehát aludnia KELL még! (most is alszik. ügyes apa :)

Tegnap voltunk a már többször említett Blumengartenben. Anita barátnömmel és szépségpöttyös fiával, Bennel találkoztunk. De ott volt Anita egy kedves ismeröse is a kislányával. Na és itt jön a meglepö dolog. Stella és Ben kismotorral mentek, az "idegen" kislány pedig egy bébibabakocsit tolt maga elött. De a kislány úgy döntött, hogy ö motorozna, ezért elvette Stella motorját, amint az felállt róla. De mikor Stella tolni akarta a bébibabakocsit, akkor azt visszavette töle. Beszélni még nem tud, így testbeszéddel tudatta, hogy MINDENT ö akar. Ez nem lenne baj, de amin meglepödtem, hogy az én nyár végén elég irigy Nyuszikám, nemhogy nem hisztizett ettöl a szituációtól, hanem még önként átadta a saját kismotorját is, ha a kislány odaállt elé! Le voltam döbbenve!! Mikor jöttünk el, már én szóltam a Nyuszinak, hogy ne add már oda a kismotort!! Mert a kislány épp a bébibabakocsit és a kismotort is birtokolni akarta...

S hogy miért ilyen most a Nyuszi? Szerintem, mondom szerintem, mert az oviban nem érti a többieket, ök ezt tudják is, vagy kisebbek, s amúgy se kérnének engedélyt, s csak úgy elveszik a Nyuszitól, amit el akarnak. S most egyelöre beletörödött ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe.
Na erröl délután, ha sikerül, a Herstfesten beszélek az egyik ovónövel :)

Azt hiszem nem írtam, de kijött Nyuszi 17. foga. (Már csak a leghátsó 4 db-ot vártuk, így már csak 3 hiányzik a most elvárhatóakból)

Hétfö: iszonyatos sírással kezdödött, de mivel mindig így van, nem gondoltam rosszra. De mikor mentem a Nyusziért, az ovónénik mondták, hogy sokszor sírt. Nem nagyon, de sokszor. Ezért az ottalvást még kicsit hanyagoljuk.

Kedd: sírva hagytam ott, nap közben viszont nem sírt már, csak mikor mentem érte, akkor tört ki krokodil könnyekben, mint szokott. Ez minden nap így van. Krisztina Tante mondta nekem, hogy hagyjuk egyedül enni a Stellát, mert már egyedül kellene tudni enni. De hát egyedül eszik! Na ja, itthon. Mint kiderült, az oviban csak akkor eszik, ha valaki eteti. (nademér????) S hogy hagyjuk egyedül próbálgatni az öltözést, mert lassan kellene kicsit önállósodnia. Jó, majd lehetöség szerint igyekszünk önállósítani :)

Szerda: lsd elözö napok

Csütörtök: lsd elözö napok, valamint annyi történt, hogy a Nyuszi nem volt hajlandó ebédelni. Leveskét kicsit kanalazott, de a fasírtot és a krumplipürét kiköpködte. Pedig szereti. S állítólag jó az oviban a menü. Itthon viszont jól beebédelt apa töltöttpaprika adagjából :) S nem örült, mikor kiderült, hogy nincs több :)

Péntek: lsd elözö napok, de ma végre megmutatta a Nyuszi, hogy tud ö egyedül enni. Ugyan nem evett böségesen, kis leveskét és halrudacskát, de egyedül evett. Nem etették :) (tehát még 1 lépéssel elörébb vagyunk :)

Oviról már írtam. Hazajöttünk, ebédelés, szépen asztalnál ülve, elötte utána játék, anya takarójának s párnájának a nappaliba cipelése-húzása (ez rendszeres nálunk), azokkal bírkózás, hempergés... aztán lelassulás, tvnézés-még mindig a takaróból-párnából, anya már reménykedik, hogy Nyuszi fog aludni is :)))) Aztán közli Nyuszi, hogy: "alszik. alszik. anya is. anya is." Na ekkor szoktunk aludni menni. Azért t.sz.-ban írom, mert ovi óta én is megyek, mellé kell kuporodnom a földre, alvást mímelve, s akkor talán elalszik a Nyuszi. Vagy persze a nagyágyban is tetszene neki, de attól félek, hogy majd éjjel is ott akar... így marad nekem a földönkuporgás...

Tehát tegnap bemetünk a szobájába. Nyuszi be a kiságyba, pizsiben, hálózsákban (abban nem tud kiugrani az ágyból, s az ágynemü úgyis vasalásra várt, a váltást meg csak most mostam ki) Nyuszi egy darabig nyugodtan feküdt, mint aki alvásra készül, én is csendben feküdtem a földön mellette, egyszercsak rákezdett. Cumikkal csapkodni az ágy rácsait, aztán egyik cumi a szájba, másikat kézzel csapkodni, aztán Sárival csapkodni az ágy rácsait, aztán Sári a fülhöz, telefonálás kezdödik, hosszan persze, hisz nem drága a percdíj...3/4 óra szenvedés után megelégeltem, gondoltam, úgysem alszik a Nyuszi.

Kihoztam a nappaliba, bekapcsoltam a kedvencet, a Kisvakondot, gondoltam, gyorsan felöltözöm, aztán öltöztetem a Nyuszit. Ugyanis nyílt nap volt az ittlakóknak a lenti centrumban (ahol a fogyatékos fiatalok vannak). No. Amíg én felöltöztem, kb 3 perc alatt a Nyuszi olyan mélyen bealudt... 40 percet hagytam, nem akartam tovább, mert már fél 4 elmúlt, s nem akartam, hogy az esti alvás rovására menjen a dolog. Felöltöztünk, lementünk a nyílt napra, sietve, mert közben vendégeket (pontosabban barátokat :)) vártunk. Anita jött a nagykisfiával, Bennel :)

Stella legjobb barátja Ben :) Bár idönként szemet se vetnek egymásra, mégis mindig öröm a találkozás. Föleg étkezés és kismotorozás terén jönnek jól ki egymással :) A zene és az olvasás még nem azonos szálon futnak :)

Már a hétfö is jól alakult ugye,

kedd: szokásos rövid sírás, mikor elmegyek. De a kijárat felé vezetö lépcsö aljában már csöndet hallok... Stella a nap folyamán már nemcsak megfigyelt, hanem együtt "táncolt" a gyerekekkel amikor azok körben állva énekelve csinálták a "táncos" feladatokat. Már 3 órát volt az oviban. Kiegyensúlyozottan s ennek én nagyon, de nagyon örülök :)

Szerda: ma egy öszi ünnep meghívó várt a Nyuszi kosarában rám. Egy hatalmas falevél, aminek az elején GYÖNYÖRÜ pöttyöcskék vannak. Mint megtudtam, azok a pöttyöcskék Nyuszi ujjacskanyomai :)))))

Ugye, hogy a Világ legszebb sárga pöttyei? :)

Tehát szerdán mentem a Nyusziért, ebéd elött. Nagyon meg lett dicsérve, hogy aktív, hogy kedves, hogy aranyos. Ha meglát, akkor azért idönként nagyon elkezd sírni. Gondolom ez amolyan örömsírás.

Csütörtök: Reggel sírva hagytam ott a Nyuszit, de persze csak a pár perces üvöltésesdi volt, mert amikor kijöttem, hallottam, hogy csend van. Ragtapasz nyomot még nem találtam a Nyuszi szája körül :) S ma volt kint az udvaron is, s ott is ebédelt. Amikor mentem érte, sírva fakadt, pedig láttam, hogy eszik, hogy kezetmos... :)

Péntek: Szokásos reggeli pityi, mikor érte mentem akkor is, amúgy minden a megszokott módon ment.

Stella kapott ugye a vérvétel után nyalókát, amit nagy boldogan, kidugott nyelvvel nyalogatott. De jött az ebéd ideje, amikoris a nyalókát egy kistálra félretettem. Stella ebédkézett, közben szemét le nem véve a nyalókáról (tölem még soha nem kapott, igy persze nagy kincsként tekint rá), s idönkét megszólalt, hogy: "Fadzsii, fadzsii". Mert ugye, amit nyalni kell, az fagyi. Ezért a nyalóka is az :)))) Este jött az opa is, ö is hozott egy fagyit a Nyuszinak. Volt újra örömködés :)

Reggel nem maradhattam a Nyuszival az oviban. Ráadtam a benti nacit és a szandit, cumi szájba, flaska kézbe, kisvakond is kézbe, s átadtam Krisztina Tantenak. 2,5 óra múlva mentem érte. Àllitólag szépen elvolt, még reggelizett is a többiekkel, ivott is a kerámia bögréböl, ügyes volt és beilleszkedös :)

Közben én ablakotpucoltam, föztem, felhívtam a gyerekdokit a köhögés miatt. Ovi után azonnal mehetünk. Ìgy készítettem be enni-inni a Nyuszinak, gondoltam ebédidöben még úton leszünk...

Az orvosnál vettek az egyik ujjából vért. Iszonyúan sírt. Mert megszúrták, s mert utána préselték ki a vércseppeket... Az üvöltést megnyugtatólag kapott a Nyuszi egy nyalókát az asszisztens nénitöl. Nem bolti nyalókat, hanem olyan dokisat, ami a toroknézö falapra van ráolvasztva, s a felsö végének csak az egyik oldalára. Ettöl Nyuszi kicsit megnyugodott, de utána mentünk a doktor bácsihoz is, ezért el lett véve kicsit a nyalóka. Újabb üvöltés! Fülsüketítö! Dobhártyszaggató! Amint megnézte a doktor bácsi a Nyuszi torkát, visszakapta a nyalókát :). Akkor csend lett :) A vért közben megnézték, mint Nyuszi torkát, fülét, mellkasát meghallgatták, szívultrahang leletet átnézték...Kaptunk recepteket is, mindjárt rohanunk kiváltani.... majd jövünk :))))