Pénteken alvás után készülödtünk Stellás-életünk elsö nagy óvodai rendezvényére. Mármint Stella és én. Peti dolgozott. Mivel az óvónénik mondták, hogy a bölcsisek néha abszolut passzívak esetleg hisztisek is, nem volt értelme szabit kivenni.

Tehát mentünk kettecskén. Útközben mondtam a Nyuszinak, hogy az oviba megyünk, de azért, mert ünnepség lesz, ott lesz sok-sok gyerek, s azok szülei, hogy én is  ott maradok, hogy együtt leszünk végig. Nem is sírt, mikor bemetünk a bölcsibejáraton. A babakocsit otthagytam a napközbeni szokásos helyén, majd átblattyogtunk az ovirészen át ki az udvarra, mert ott kezdödött minden.

Az ovisok énekeltek pár óvónövel, mint egy nagy gyerekkórus. Nagyon édesek voltak. Aztán vettem tobolát. 7 db-ot, mert ennek bevételéböl új játékokat veszenk az ovinak. Közben találkoztunk kis bölcsis ismerösökkel is, s azok szüleivel is, s persze ott volt Kevin is :) Az udvaron kicsit megszeppenve ugyan, de ott nézelödött a Nyuszi, csendben, nyugodtan.

Nadeaztán bevonult a tömeg, mert mint kiderült, bent amolyan állomások voltak, minden állomásnál lehetett kicsit aktívkodni. Minden ovis-bölcsis nyakában lógott egy falevélkarton, s ha egy gyerek valamelyik állomást megcsinálta, akkor kapott a falevélkéjére egy bélyegzöt.

Stella persze egy állomást se akart megcsinálni, de még megnézni se. Ö a kiskonyhában akart játszani, meg a kisközértben pakolni :) Azok a kedvencei :) Meg kimenni a kertbe, s kint csúszdázni, mászni, rohangálni. Mert a bölcsisek javarészt ott voltak, hisz öket még nem kötötte annyira le a benti eseménysorozat.

Végül azért az egyik állomás feladatát megcsinálta a Nyuszi. Ott különbözö magokkal lehetett kidíszíteni egy ragasztós kartonlapocskát. Voltak szines lencsék, szotyi, kukorica, bab, stb.. Stella elöször mindet meg akarta kóstolni :) de sikerült rábeszélni egy kis kreatív alkotásra. Majd lefotózom a müvét.

Aztán a büfében vettünk egy gyönyörü almás-mandulás szeletet. Nem olyan vacak papírvékony cukrászdai szelet volt, hanem olyan igazi Mamis. Jóó dundira vágva!!! S én ezt szeretem!!! Csendben megjegyzem, hogy 1 euró volt egy szelet csoda, a cukiban a papirvékony kerül 3-4 euróba. Meg voltak saláták, rendes uzsonnának valók, italok, sokminden.

Aztán felkerestük a tombolaszobát. Mert mint kiderült, minden tombola nyer. :) Kaptunk könyvet, kerámiamacit, filckészletet, papirokat, jegyzettömböt, textilszatyrot... ezek amolyan repidolgok voltak szerintem. Mármint miért érné meg, hogy 1,50 egy tombola, s könyvet adnának érte?

De a lényeg, hogy a Nyuszi, ha meglátta a saját ovónénijeit, akkor iszonyat izgatott lett, azonnal sarkonfordult. Gondolom félt, hogy ott kell megint maradnia. Mondta is a Krisztina néni, hogy nem fog "barátkozni" a Stellával, hadd szokja a szituációt, hogy nem ö vigyáz rá, hogy én ott vagyok, hogy nem kell félni, anya marad...

Csak a kisközértnél nem félt a Nyuszi. Ott Karin néni aktívkodott. Egy hatalmas díszeskeretü lapra nyomták a gyerekek a festett kezüket, s minden kéz mellé odaírták, ki a gazdája a lenyomatnak. Persze az ösz szinei voltak, hisz öszköszöntö buli volt.

4-töl 6-ig voltunk ott. Nem mondom, hogy utolsóként jöttünk el, de nem sokan maradtak. De Nyuszit a kisközérttöl nem igazán könnyü elmozdítani. Pakol, rámol, nézeget, bevásárlókocsizik, kasszázik ... :)

Azzal kezdödött, hogy a Nyuszi nem akart aludni. Alvásidö elérkeztekor mindig sipákolt, hogy: "Anya! Alszik!" Mármint feküdjek mellé a földre. De ha megtettem sem aludt. Ugrált az ágyban, sikkancsolt, verte a rácsokat, kiabált, plüssállatokat telefonnak használta, s felhívta apáját egy panaszkodásra (gondolom :).

S ez így ment minden délben. Aztán már este is. Az a Nyuszi csinálta ezt, aki ugyan soha nem volt nagy alvó, de soha nem kellett altatni. Betettük az ágyba, mikor eljött az ideje, s ö aludt.

Aztán apa megunta. Felajánlotta, hogy majd ö fekteti. Elöször este. Bevált. Eleinte nyöszörög utánam a Nyuszi, de apája szóval tartja, közben lefekteti, kicsit ott van, majd kijön. Hol felkapcsolja a holdacskalámpát, hol nem, s ugyan mikor kijön, Nyuszi még nem alszik, de csendben elvan, aztán elöbb-utóbb alszik is :)

Végül a héten elkezdte apa délben is letenni a lánykánkat. Így most 3. napja alszik VÉGRE!!!

Mert a baj nem az, hogy nem alszik, hanem az, hogy elfárad, kimerül, 4 körül beájul a fotelban, vagy iszonyat hisztissé válik. Tehát aludnia KELL még! (most is alszik. ügyes apa :)

Tegnap voltunk a már többször említett Blumengartenben. Anita barátnömmel és szépségpöttyös fiával, Bennel találkoztunk. De ott volt Anita egy kedves ismeröse is a kislányával. Na és itt jön a meglepö dolog. Stella és Ben kismotorral mentek, az "idegen" kislány pedig egy bébibabakocsit tolt maga elött. De a kislány úgy döntött, hogy ö motorozna, ezért elvette Stella motorját, amint az felállt róla. De mikor Stella tolni akarta a bébibabakocsit, akkor azt visszavette töle. Beszélni még nem tud, így testbeszéddel tudatta, hogy MINDENT ö akar. Ez nem lenne baj, de amin meglepödtem, hogy az én nyár végén elég irigy Nyuszikám, nemhogy nem hisztizett ettöl a szituációtól, hanem még önként átadta a saját kismotorját is, ha a kislány odaállt elé! Le voltam döbbenve!! Mikor jöttünk el, már én szóltam a Nyuszinak, hogy ne add már oda a kismotort!! Mert a kislány épp a bébibabakocsit és a kismotort is birtokolni akarta...

S hogy miért ilyen most a Nyuszi? Szerintem, mondom szerintem, mert az oviban nem érti a többieket, ök ezt tudják is, vagy kisebbek, s amúgy se kérnének engedélyt, s csak úgy elveszik a Nyuszitól, amit el akarnak. S most egyelöre beletörödött ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe.
Na erröl délután, ha sikerül, a Herstfesten beszélek az egyik ovónövel :)

Azt hiszem nem írtam, de kijött Nyuszi 17. foga. (Már csak a leghátsó 4 db-ot vártuk, így már csak 3 hiányzik a most elvárhatóakból)