Azzal kezdödött, hogy a Nyuszi nem akart aludni. Alvásidö elérkeztekor mindig sipákolt, hogy: "Anya! Alszik!" Mármint feküdjek mellé a földre. De ha megtettem sem aludt. Ugrált az ágyban, sikkancsolt, verte a rácsokat, kiabált, plüssállatokat telefonnak használta, s felhívta apáját egy panaszkodásra (gondolom :).
S ez így ment minden délben. Aztán már este is. Az a Nyuszi csinálta ezt, aki ugyan soha nem volt nagy alvó, de soha nem kellett altatni. Betettük az ágyba, mikor eljött az ideje, s ö aludt.
Aztán apa megunta. Felajánlotta, hogy majd ö fekteti. Elöször este. Bevált. Eleinte nyöszörög utánam a Nyuszi, de apája szóval tartja, közben lefekteti, kicsit ott van, majd kijön. Hol felkapcsolja a holdacskalámpát, hol nem, s ugyan mikor kijön, Nyuszi még nem alszik, de csendben elvan, aztán elöbb-utóbb alszik is :)
Végül a héten elkezdte apa délben is letenni a lánykánkat. Így most 3. napja alszik VÉGRE!!!
Mert a baj nem az, hogy nem alszik, hanem az, hogy elfárad, kimerül, 4 körül beájul a fotelban, vagy iszonyat hisztissé válik. Tehát aludnia KELL még! (most is alszik. ügyes apa :)
