Reggel szokásos beszaladás a terembe, játszás a kiskonyhában, anyához cipelve idönként ezt is, azt is... de egyre közelebb megy az ovonökhöz, aminek nagyon örülök. Apa is befutott az oviba, aminek viszont a Nyuszi örült nagyon :) Ott játszott az elötérben, hogy apa is lássa öt :) Ez most nem volt baj, mert épp több kisgyerek játszott körülöttünk, s egyik ovonéni is kint vigasztalt épp valakit...
Aztán jött a 10 percre menjenek el a szülök rész. Anyaaa, anyaaaa!!! Sírás, ajtófelé szaladás, kopogtatás, kiabálás anya után...
Esett kint az esö. Mi apával kint álltunk az ovi elött, hogy ne halljuk a keserves sírást. Nyitva volt az egyik ablak. Így hallottuk elkeseredett csemeténket.
Amikor bementem, mert letelt az idö, Nyuszi sokáig hüppögött a kezemben. De mire felöltöztettem, még könnyes szemekkel, de már mosolyogva intett pápát az ovónöknek :) Hát persze. Boldog volt. Jöttünk haza.
