Most már nem írok naponta az oviról. Na nem azért, mert olyan jól haladunk, hanem mert ismételni nem akarom magam... de most még napokra bontom a tegnapot a mától :)
Hétfön a Nyuszi nem akart bemenni a kapun. Aztán mikor bent voltunk, nem mozdult el mellölem. Egy pillanatra sem. Fél óra múlva kiküldtek. Felöltöztem, elköszöntem, mondtam Nyuszinak, hogy sietek, addig...Tante vigyáz rá, puszi,puszi, s kimentem. Lányom végigüvöltötte a 10 percet. 1 pm szünetet nem tartott. Hááát....
Ami szerencse a bajban, hogy van idöm. Kivárjuk, míg beszokik. Milyen jó, ha az embernek nincs hová mennie dolgozni :) Még ennek is van elönye :) Ìgy legalább azon nem stresszelek, mint más anyukák, hogy meddig kell beszokni a gyereknek :)
Kedd, azaz ma. Nyuszi nem akart bemenni a kapun, mint tegnap. Ma már néha elmozdult mellölem, de azért vigyázott, hogy ne veszítsen szem elöl. Aztán eljött az idö. Kiküldtek. Azt mondták 10 perc újra. S hogy menjek el az épület elöl, hogy ne halljam az ablakon át az üvöltést. Legalább én ne legyek ki alapon :)
Kimentem. 10 perc, 20 perc, 30 perc, 35 perc. Idönként közel mentem az ablakhoz, s vagy üvöltött a Nyuszi, vagy épp csendben volt. Hogy mi történt nem tudom. 1 óra leteltével jöttek értem, hogy bemehetek. Nem akartam az eljövetelt húzni, úgy éreztem, most gyorsan hagyjuk el az épületet..majd holnap kérdezek. De azt ugye hallottam, hogy sokszor üvöltött a Nyuszim, de már szokszor le is nyugodott... holnap megkérdezem, mennyire. Hogy mit csinált, mikor nem üvöltött. Hogy volt ez a mai nap. Nagyon szeretném tudni!
Holnap folytköv. Vajon visítani fog, ha be akarok menni vele a kapun? Remélem nem :)
