Ma fél 10-re mentünk. Akkorra voltunk "berendelve", amikorra a szomszéd kisfiú, a Kevin. Mert az 1. napon, miután mi a reggeli után hazajöttünk, Kevin nem akart ott maradni. A 2. napon egyáltalán nem akart bemenni, mikor kiderült, hogy Stella nincs ott. Ìgy ma, a 3. napon egy idöben voltunk az oviban. Mindenki csak 1-1 órát.

Ma már máshogy látok dolgokat. Elsö nap azt írtam, SAJNOS nekünk szülöknek is be kellett menni a terembe. Más gyerekeken is látom, föleg Stellán, aki egy kukkot nem ért, hogy nem lenne el szülöi szemek örzése nélkül :)

Tehát ma bementünk, Stella elkezdett játszani, bent, mert ki ma senki nem ment. Esik az esö. Tehát a Nyuszi játszott nyugodtan, jött-ment, viszont az énekes együttjátszást, együtttáncolást messziröl nézte. Nem akart csatlakozni. Hát persze. Miért akart volna. Nem értett semmit az egész ugribugriból. Nem akarok mindent a németre fogni, de mivel 2 éven keresztül szünet nélkül mindig a lányommal voltam (csak kevés alkalommal volt kint Peti anyukájánál nélkülem, hisze eleve keveset vagyunk otthon) tehát látom Stellán, hogy mindig akkor húzódik vissza, ha valamelyik felnött elkezd vele foglalkozni és németül beszélni. Ha hagyják, ö szépen eljátszogat :)

Ja, meg ugye a szabályok. Inni a kisasztalnál, ülve. Kisautóval a teremben nem, csak az elötérben lehet menni, mert ugye egymás kezére mennének...stb..stb..

Aztán az üveggolyó miatt volt egy kis igazi hiszti is. Nézett is minket mindenki. Van egy érdekes játék, hogy gurulnak le a kis üveggolyók a fajátékon... Stella kiszúrta az üveggolyókat, s mindenáron azokat akarta birtokolni. De ugye nem lehet. Vitt széket is, hogy elérje, felmászott a székre, még az is kevés volt, akkor a szekrényke fogantyújára próbált ráállni, hogy úgy kaparinthassa meg a golyókat.... aztán hiszti.

De itt nem engedik sírni a gyereket. Mármint Stella kihisztizte magát, utána játszott, s csak utána jöhettünk haza. Nem jöhet el a gyerek sírás után, hisz akkor rossz emlékkel jön el. Ezért az üveggolyó-történet után még kicsit babakonyházott, majd elköszöntünk.

Holnap is nap lesz :)

Most Stellának ugye aludnia kellene. Hogy hol van épp? Apukája takaróját lehúzta a földre, azon tornázik s közben az alváshoz megkapott cumijával kopácsol... ez van. (jaaaj, tegnap milyen jót aludott :))))))

Ma 10-re mentünk. Stella várta. Annyit tudott, hogy ma is megyünk az oviba, ahol ma is sok játék lesz, s ma is sokat játszhat a játékokkal és a gyerekekkel, ma is ott lesz a Tante Krisztina, s ma is ott lesz anya. Tehát Stella várta. Én is vártam.

Megérkeztünk, Stellát úgy kellett visszatartani, hogy ne cipöstül rontson be a terembe. Szépen levetköztettem, cuccait a dundi szivecske jelhez felakasztottam, váltószandit ráadtam, s irány a terem. Megint édesen játszott, csak akkor futott hozzám, ha attrocitás érte, mint például a ceruzákkal akart futkosni, s azt egyik Tante szép szóval ugyan, de nem engedélyezte... ilyenkor hozzzám szaladt a Nyuszi kis vigaszért. Amúgy minden rendben volt.

Kicsit úgy érzem, nagyon lassan megy ez a beszoktatósdi. Tegnap 1 órát voltunk ott, a nyelv okozta stressz  miatt hazajöttünk. Ma is csak 1 órát voltunk ott, majd hazajöttünk. Holnap fél 10-re megyünk, s ki is megyünk a gyerekekkel az udvarrra.

Tante Krisztina kedves volt, elmondta nekem, hogy ö lengyel, ök is csak az anyanyelvükön beszéltek otthon. A kislányának nagyon nehéz volt az elsö idöszak a nyelv miatt, de pár hónap múlva már szépen kommunikált.

Ma mielött eljöttünk, volt egy kis körtánc. Szólt a magnó, s két Tante és 4 tavalyról maradt gyerek táncolt, lábujjhegyen járt, szökdécselt, ahogy a dal épp kérte. Akkor már csak Stella volt ott új, s egy 18 hónapos kisfiú. Ö se ért egy szót se németül. A lányommal együtt különcködtek, míg a csoporttánc ment.

Nem baj. Lassan, de belejövünk. Lányom várja a holnapot. :) Én is nagyon :)

8-ra mentünk. Fura érzés volt. Kicsit aggódtam, s reméltem, Stella hamar beszokik, hamar feloldódik, hamar megtanulja a nyelvet. Tudjátok. Legszebb, legokosabb, legcukibb, leg... na jo. Tudjátok :)

Tehát mentünk, izgalommal telve. Elötte mondtam neki, hogy oviba megyünk, ott lesznek gyerekek és sok játék s hogy ö ott majd sokat játszhat.

Megérkezünk az oviba, ráadom a váltószandit, s rohant is be a csoportba. Azonnal elkezdett játszani, csúszdázni, babakonyházni, puzzle-ozni... én meg kint intéztem az ovónövel-Tante Kristina, de Stella csak Tinát fog mondani, mert csak 2 szótagú szavakat mond- Nyuszi jelét. Szivecske lesz a drágám. Piros, dundi szivecske.

Nyuszi eközben játszott. Én meg iszonyú büszke voltam. Láttam más szülöket, volt aki ugy tuszkolta be a gyereket, a gyerek nem ment el a lábától...

A vezetö ovónö azt mondta, hogy mi szülök nem megyünk be a terembe, kint várunk az elöszobába. Hát nem így volt. SAJNOS!!!

Jött a tizórai ideje. Stella a többi gyerekkel együtt helyet foglalt a picike asztalnál, a picike széken. Kapott piros epres alátétet, egy fehér kerámiatányért, egy fehér 1 füles müanyag poharat. A tízórai nutellás kalács volt és tea. Hát a nutellát megnyalogatta, a tea: megmutatta, hogy tud inni a pohárból, de nem itta meg, pedig egyszerre keveset töltöttek neki... :)

Aztán jött Tante Krisztina, megkérdezte a Nyuszit, hogy kér-e még enni, vagy inni. Stella nem akart ránézni, mert a Tante túl közel volt hozzá. A Tante csak beszélt kedvesen, közben fogta a Nyuszi kezét, a Nyuszi pedig képzeljétek, tök szégyenlös volt, illetve egyre inkább pirosodott a feje, s látszott rajta, hogy ö ezt a beszélgetést egyáltalán nem akarja. Mondta is a Tante, hogy akkor ezt hagyjuk, elsö alkalomra ennyi "stressz" elég volt Stellának. S hogy most nyugodtan beszéljek én is pár szót hozzá németül, csak annyira, hogy ne kapjon frászt, ha németül szólnak hozzá. Na én a szuperszekkszi német tudásommal és kiejtésemmel nem fogok csak tényleg 2 szót szólni, de apát megkérem, hogy ö most pár napig kicsit edzze a Nyuszit.

Tehát tízórai letudva. Jött a kézmosás ideje. Mivel Stella nem akart a Tanteval menni, Tante ment elöl, mi ketten utána. Stella megmosta a kezét, de megtörölni csak akkor akarta a szivecske jel melletti kis törülközöbe, amikor a Tante lelépett. Azért lépett le, mert látta, hogy Stella besokalt a némettel, s emiatt vele is.

Ìgy, mivel 1 óra már letelt, elindultunk haza. Holnap próbálkozások 2. S mivel a Nyuszi a nyelv kivételével nagyon strammul viselkedett, 10-re megyünk, s megismerkedünk az udvarral is :)

Végre aludt délben a Nyuszi. Szombaton is, akkor a nagyágyban ugyan, de 1 órát aludt mélyen úgy, hogy a felettünk lakók megint fúrtak. Méghozzá iszonyat hangosan. Vasárnap pedig az autóban aludt Lutzmannsburgból hazafelé.

1. Stella a szobájában játszott. Hallom, hogy mondogatja: "anya iis, baba iis, anya iis, baba iis". Hát etette a babát, aztán megpuszilta, s lefeküdtek :)))))) , söt, be is takaróztak :))))

2. Stella kész volt a rizseshusi megevésével, ill nem kért többet. Ilyenkor mindig csak annyit mond, hogy: "kész, kész". Kivettem az etetöböl, levettem a partedlit, erre rámnéz, s azt mondja: "anya iis". Hát tévedett. Én még éhes voltam :)

Akkor jutott eszembe, hogy lassan le kellene állni az 5+1 cumi állandó használatáról. 1 cumi utazáshoz, az a láncos cumi, 3 cumi az ágyba, mert 1 a szájba, s hát 2 keze van a Nyuszinak, s 2 cumi a lakásban hol itt, hol ott...

Na a láncosat fenti dátum óta nem kapta meg, a lakásban levö 2 cumi el van dugva, alváshoz van 2 cumi.

Nagy hisztik nincsenek. Idönként mondogatja a Nyuszi, hogy:"szümi, szümi" vagy hogy: "szumi, szumi" , de nem botrányol, nem üvölt :)

Stella aranyosan beszél, de csak szavakat mond. Néha nagyjából összetesz szavakat, de csak nagy szünettel. DE az elöbb ebéd közben azt mondta, hogy: "Apa, gyeje, ebéd!"

15kg, 92cm, feje 50cm.

kis szívzörejvakculát hallott a doki, adott beutalót ezügyben, de mondta, ne aggódjak, az ennyi idös gyerekek 45%-ának van ilyen zörejbaja, amit kinönek.

Kapott a Nyuszi szurit is. Kötelezöt. S szó volt 2 ajánlottról, a doki szerint fontosak. A patikában kell megvegyem a szérumokat, s ö beadja. A hepatitisA és a

Akartam írni Stella szülinapjakor, hogy milyen is a Nyuszi így 2 évesen. Hogy miket szeret, miket nem szeret, mire hogy reagál, stb...stb...

Amiket szeret: minket nagyon :) puszizni is :) gyümölcsök: szöllö, dinnye, banán, alma, körte, egyéb ennivalók: lencsefözi, rántotthusi, paradicsomleves, töltöttpaprika, fagyi, pizzát nagyon, kekszek, virsli, hotdog

csinálni: hisztikézni, cumizni, játszóterezni, barátokkal játszani (pl Bennel), apával sikongatva játszani pl bakkecskéset, kutyásat, meztelencsigákat keresni, öket megtalálva hangosan sikkancsolni, szereti a kutyákat,

Amiket nem szeret: sima vizet inni, zöldségeket enni, kivéve néha kis sárgarépa-karalábe, szót fogadni, aludni menni, bevásárolni, öltözködni, semmi piros gyümölcsöt

Van 16 foga, 92 centi és olyan 15,5 kiló, általában 98-as ruhákat veszek neki. A haja világos, hullámos, sok, a szeme, hát a szeme, jaj, a szeme olyan közepes barna szinü, de milyen is? Jaj, a szemek azok olyan nehezek. Ami tuti, a fehérje iszonyúan fehér s a jobb szemében van egy bogár, mint a dágiMamának volt. A szeme színét holnap megnézem :) (megnéztem. barna. de nem sötét, közepes)

Ha felébred, mindig szól, hogy: "Anyaaa! Anyaaa!"

Bilizni 4 napig bilizett, azóta nem. Ma délelött is szellöztettük a popsiját. Egyszercsak hallok valami kopogó hangot. Hát a pisi a parkettán. Aztán persze szólt, hogy: "Pisi". Mindezt persze a bili mellett.

még folyt...

Azt hiszem ez gond. Nem engedi a Nyuszi, hogy játékosan mossam a fogát. S így ugye nincs fogmosás. Almát szokott rágcsálni, meg ma vettem karalábét is, de jo lenne, ha mosnánk azokat a fogakat...

Majd pénteken megkérdezem a gyerekdokit, van-e ötlete, úgyis megyünk kötelezö kivizsgálásra.

Reggel ugyan fél 9-ig aludt, de délben csak fél órát pihizgetett. Mi van vele egy hete már???

Ma egész délelött a lakásban voltunk. Zuhogott az esö. Gyorsan telefonálgattam, s minden napra megbeszeltem programot, mert Nyuszival nem lehet itthon kibírni. Hiába imádom. Nem megy.

Délután lementünk viszont ide a ház alá. Nyuszit jól beöltöztettem, mert láttam, hideg van +schutzhose is volt rajta. Egyszercsak elkezdte böködni a feje tetejét, s mondta, hogy kapucni. (nem emlékszem, hogy mondta ki, de persze nem tökéletesen)

A lényeg, hogy fázott a kis feje és szólt :))))) Most elöször fordult elö ilyen. Okosodik, növöget ez a nagykislányka, aki pár nap múlva oviba megy (mármint bölcsibe)

Pár hete történt, hogy kint játszottunk a Nyuszival. Kimentünk az alattunk lévö játsziról a gemeinde házak mellé, ahol is 2 kisfiú kezdett el vihogni, s elölünk elbújkálni, elszaladni. Már akkor feltünt, hogy a fiúk olyan Forestesen szaladtak, de azt hittem, ez csak olyan bohóckodás.

DE! Tegnap újfent összefutottunk a fura fiúkkal. Nehéz volt visszatartani a röhögést, mert ezek a skacok tényleg úgy futnak, mint Forest Gump. S van belölük azonnal kettö.

A kicsi 3 elmúlt, még pelust hord, de ami inkább fura, hogy iszonyúan folyik a nyála. Szegényke tiszta anyja. S nem akarok rosszat írni, de olyan, mintha lógna nála kicsit a léc.

A nagy most megy suliba, ö is tiszta anyja, kicsit agresszív megszólalásai vannak, valamint iszonyú örömet okoz neki kistesója izélése, aminek eredménye mindig, hogy a kicsi üvölt.

Az anya: olyan, mint a két fiú. Szó szerint. Merthogy semmi nöiesség nincs benne. Iszonyú csúnya, kicsit elhízott, eszméletlenül hadar, még a fogai is olyanok, mint a fiainak.

Apukát nem láttam. Nem is baj. Tehát ök a család, akikre, mint ForestGumpokra gondolok :)

A Nyuszi egész múlt héten nem vitte túlzásba az alvást. Reggel nem kelt hajnalban, az jó, viszont a déli alvások...hááát!

Egyszer sem aludt fél 1-fél 3 között. Pl mikor Dinához mentünk fél 4-re, ö odafelé az autóban aludt el....

Ma is csak 50 percet aludt. Nem értem mi van vele. Tán az ovira gyúr???

Alvásbaj a Nyuszinak, rémálom az anyjának.

Ma pl délután mentünk VOLNA a 10.kerbe régi ismerösgyerekekkel játszani. De Nyuszi nem aludt el fél 1 körül, ahogy szokott, hanem sirt,üvöltött, folyt az orra, ilyesmi... Végül most 3-kor aludt el a nagyágyban.

Most tehát alszik.

Stella mindig hivta Bazsát, hogy: "Bojááázs!" Meg hogy: "Gyeje. Gyeje."

Ekkor Balázs mindig ment a Nyuszi után, aki azért hívta Bazsát, hogy üljön be a szobájába, s nézze, hogy ö mit, s hogy játszik :)

Ime:

Itt popsit törölt.

Aztán csörgöt rázott.

Végül meg is fésülte a kopasz babát :)

Ez volt az a születésnap, amire anya igyekezett készülni :)

1.

Aug.12. csütörtök volt. Már szerda este megsütöttem a cicafejalapot. Csütörtökön, déli alváskor kivágtam a szivecskéböl a cicafejet, megkentem, arcot megrajzoltam, kidíszítettem a nappalit..

Ébredés után persze Stella meglátta (hát már hogy ne látta volna meg a sok lufit és a 2 lámpa között lógó macisort) a díszítést, így fújtam fel neki is lufikat, hármat egy csokorba kötöttem, s így mentünk a játszira. Ö hozta a lufikat kézben :) Persze kezdetben lufistul akart játszani, ami nehézkesen ment, pl nem fért be a mászókába 3 lufival :) Na egy lufi végül is kidurrant, így Nyuszi megengedte, hogy a maradék kettöt felkössem a babakocsira...

Amikor apa hazajött, mi már díszbe...ja, nem! Apa meglógott melóból, s meglepett minket a játszin :) így együtt mentünk a Billába tejszínhabot venni a már kész tortához.

Itthon gyors kirityekedés, aztán jöhetett a gyertyagyujtás, amit a Nyuszi nagyon élvezett!!! Imádta fújkálni a kis gyertyákat a cicán. S persze a cica is tetszett neki. De enni nem evett belöle.

Aztán felhívtam a Mamit, hogy boldog névnapot kívánjak, s mikor kérdezte, hogy mit szólt a Nyuszi az ajándékjaihoz, akkor esett le, hogy nem adtuk oda a Nyuszinak. Telefont gyorsan letettem, ajándékozás jött. Hát a Nyuszi nagyon boldog volt, mert kapott egy kicsi babakocsit, amiben a babáját tudja tologatni. Pont olyan, mint az ö babakocsija, csak világoskék. Van rajta cumisüvegtartó, bevásárlónecc, bolygós az elsö két kereke, szivacsos a tolókar, esernyöre csukható... DE! amit a Nyuszi másnap délelött kiszúrt, nincs a kicsibabakocsinak napvédöje! Ezt a hibát!!! ;)

Este, miután az ünnepelt lefeküdt, megsütöttem a következö torta alapját, mert:

 2.

Másnap péntek volt. Délutánra babazsúrt terveztem. Odi Magyarországon, Kylie Auban valahol, Dináék lebetegedve, de Anita és Ben megmentették a bulit. Jöttek, kedvesen, csinosan, örültünk :)

Stella gyönyörü ajándékot kapott. Egy Stella névvel ellátott takarót. Nagy katicabogárral. A takaró narancsos, mint a Nyuszi szobája. Tehát tényleg testreszabott. DE! Anita a takarót rendelte, s elöször rozsaszint küldtek neki. Ö reklamált, hogy nem azt rendelt, így kapott egy narancsosat is. Bánatdíjul a rozsaszint megtarthatta, s csak 1 takaró árát kérték töle. Ezzel mi, azaz én és a lányom nagyon jól jártunk. A rózsaszines takaró hazautazott Egomba, a narancsos meg itthon van. Ìgy nem kell takarókat utaztatni, s mindenhol szép-Stellás takaró van :)

A torta inkább mutatós volt, mint szép, de nem baj. Volt más nasiznivaló is. Ezen a napon nutellával kentem meg a kerek tortát, s smartiesokkal raktam ki a tetejét. S hát persze a két gyertyácska.

3.

Búbánatban is megünnepeltük a szülinapot. Együtt Timon és Márk szülinapjával.

4.

Maminál is megünnepeltük, ott gyönyörüséges macitortája volt a Nyuszinak.

5.

Zsuzskáéknál is megünnepeltük, ott együtt a nyári ünnepeltekkel: Duci szn. Zsuzsák nn. K.Péter szn. Mami nn. Stella szn. Adri szn. (igeeen, ebben a sorrendben :)

Ma két gyerekem volt. Stella és Emma. Emma kéremszépen egy gyönyörü vöröshajú kislány. Áprilisban volt 2 éves, de Stellánál sokkal kisebb. Ök találtak elöször egymásra a ma talált játszin. Édesen játszottak együtt. Mármint már a lent említett hiszti után persze. Aztán ugye idönként én is kellettem, így Emma is a közelembe került. Egyszercsak közölte a nagyijával, hogy én vagyok az anyukája. Ezen jót nevettünk, s jött is velem idönként kézenfogva... de aztán a késöbb munkából érkezö anyukájával is közölte a hírt, hogy én vagyok az anyja, aki szerencsére jó humorérzékkel volt megáldva, jól elviccelte a dolgot :)

Ìgy volt szerencsém egyszerre 2 gyerekre vigyázni. Egyik kezemmel egyiket hintáztatni, másik kezemmel a másikat kissé mindig távoltartani a hintától, mert ugye a hinta elött a legjobb a kannával és lapáttal játszani...

Hát igy lettem én kétgyerekes :)))) egy rövid idöre

Találtunk egy új játszit. Elég messze tölünk, de nagyon nagy területen van, szimpatikus volt, máskor is elsétálunk oda, az biztos. Legalább nem unjuk meg egyiket se, ha minden nap máshová megyünk. Meg ugye a délelöttök is itt vannak...

Tehát a játszin, miután odaértünk, megjelent egy apuka 2 nagyobbacska gyerekkel. Mindhármuknál fagyi. Na, erre Stella szeme felcsillant, s elkezdte mutogatni a fagyit, s mondta, hogy: "Anya! Fagyi! Fagyi!"

Hát persze nem rohantunk el fagyiért (a játszitól nem messze láttam egy fagyizót), így a lányom olyan igazi hisztibe kezdett. Ez volt az elsö eset, hogy birtokolni vágyott valamit, s hisztibe kezdett. Attól félek, ez az a bizonyos idöszak kezdete.... jaaaaaaj!

Egyszer szégyenlösködik, zavarban van, ez inkább felnöttek elött fordul elö. Ilyenkor mozdulatlan ö is, a feje is, csak a szemét mozdítja, de azt is alig.

Máskor pedig huncutkodik a kisfiúkkal. Rájuknéz, olyan nagyon ránézéssel, ha azok utána erednek, sikkancsolva szalad, göndör fürtjei lobognak, közben hátra-hátra néz, hogy fut-e még a kisfiú. Ha fut, akkor sikkancsolva fut tovább a Nyuszi is, hozzám, átöleli a lábam, s közben hátraforgva mondja, hogy "juuuuj, juuuuj", aztán megint ránéz a kiszemeltre, megint futásnak ered, megint sikkancsol, megint mindig hátratekint :)

stb...stb...

Mindenki nevét mondja. Hol így, hol úgy. Azt nem szeretem, ha engem legabiz, vagy apáját lepetizi, mert mi a szülei vagyunk :)

Ha megyünk a játszira, mindig kiabálja, hogy Aniiii, gyeje! Anita barátnömre gondol, s a kisfiára, Benre. Öket ismeri szerintem a Nyuszi a legjobban, rajtunk kívül, hisz legkorábbtól ismeri öket, s rendszeresen találkozik velük.

Imád az ágyunkon ugrálni, aztán befekszik, magára húzza a takarót, s kiabál, hogy: "Ebbujt!" Akkor meg kell  öt találni, s ha megtaláljuk, nagyon hálásan s irtó hangosan nevet :)))

A kakit letagadja, ill szól, hogy kaki van, de a pelenkázást már nem engedi. Ragaszkodó tipus, no! ;))

Ha babakocsival sétálunk, pl délelött boltba, mindig sorolja az otthoniakat: Mamiiii, Aadjiii, Tomás, Bajázs, Mamaaa, Hóljó (Hógolyó, a kutyus), Cica (Sopánkának hívják, s hát ezt még nem mondja), Búbá (Búbánat rövidítése)...

Kedvencem, mikor mondja, hogy: "Okkké!" "Tutti!" "Pancsi" "Nincs"

- Stella rászokott, hogy 3/4 9-kor fekszik le este aludni s kb reggel 7-ig alszik. Délben 3/4 1-töl kb 1,5-2 órát.

- Délelött is, délután is játszira járunk. Oda, amit a kullancsos napon találtunk. Ez egy teljesen új játszi, idén júliusban adták át, kimondottan kisgyerekjátszi, körbekerítve, puha talajjal, szinte süpped a lábam alatt a talaj, s a legfontosabb, kicsiknek való játékokkal, mint csúszda, homokozó, kisház, mászóka, rugóshinta.

Aug.1. Bringákkal mentünk a Dunaszigetre (Donau Insel). Elötte napon játszira, ezen a napon egy olyan pancsihelyre, ahol nem lehet fürödni, csak pici viz van, s vizes játékok, mint pici vizimalom... A víz csapvíz, nekem iszonyú hideg, de a gyerekek nagyon élvezik a szabadon sarazást, kavicsozást, vizezést...

Egyszercsak jön a Nyuszi, hogy: "szúr! szúr!" s néz az elöre nyújtott lábikájára. Amikor megláttam, hogy mi szúr, majdnem elájultam. Egy iszonyú hosszu fadarab állt bele a nagylábujjába, a lábujjhajlattól egészen a lábujj közepéig, s a lábujj hajlatától még kilógott a bütyök felé (na nincs bütyke a Nyuszinak szerencsére, csak hogy érthetö legyen, mitöl kaptam frászt)

Én okos azt gondoltam, ha ilyen erös a szálka ill fadarab, akkor azt gyorsan könnyedén kihúzom. Persze a Nyuszi elrántotta a lábát, így egy elég hosszú rész beleszakadt. A jéghideg víz azonnal lehütötte neki, így nem sírt tovább, de mi apájával aggódtunk, hogy most mit is kell? Hogy is kell?

Aztán eszünkbe jutott, hogy ez a hely olyan mint egy strand. Van büfé, van wc (kerekes székes is), tehát tuti van Elsösegély. Hát volt is. Apa bevitte a Nyuszit, hogy nézzék meg, s mondják meg, mit kell tenni. Hát ki kellett szedni. Na igen, de mélyen volt, Nyuszi még a lábkörömvágástól is üvölt. Apa és a doki szorították a Nyuszi lábfejét, én a combinál próbáltam a rugdosásokat mérsékelni, közben ráhajoltam, suttogtam neki, hogy jaj, tudjátok. A doktorbácsi csak segíteni akar, kiszedi a nagy szálkát a Nyuszi lábából, hogy az majd ne fájjon. Apa, anya és a doktor bácsi is szeretik a Nyuszit, ne sírjon a Nyuszi, mindjárt kész vagyunk. Nem fog fájni, csak ne rugdosson a Nyuszi. És így tovább, és így tovább....

20 percig tartott. Iszonyat mélyen volt, s Stella iszonyúan rúgkapált, feszített, ellenkezett...

De végül kint volt a szálka, Nyuszi és Anya kaptak fagyit, hogy megnyugodjanak (kicsit remegett Anya a nagy küzdelemtöl és lelki megpróbáltatástól, apa meg elfutott a Dunához, s csobbant benne egy kellemeset)

Tanulság? 1. nem szedünk ki kapkodva fadarabot a gyerek lábából. 2. minden jó, ha a vége jó :)

Nyuszi még ma is (ma már aug.8.van) mutatja a nagylábujját, hogy: "Bibi. Pasz." Vagyis tegyek a bibijére sebtapaszt, de persze csak azért, hogy leszedegethesse :)

Júli 20. Már Bécsben voltunk, délelött nagyot sétáltunk babakocsival, játszóteret keresve, hogy ne mindig a ház alatti homokozóban játszon a Nyuszi, valamint legyen társasága. Nagy társaságimádó a lányom :)

Viszont a déli alvás után láttam egy mákszemnyi fekete koszdarabkát a hajában a forgónál. Le akartam hussantani, de nem esett kis. Akkor körömmel akartam lehúzni, nem jött le hirtelen. Akkor mégjobban odafigyelve húztam meg a pordarabkát a körmömmel. Na, kijött. S majdnem elájultam! Egy mini kullancs volt!!! A fürdöszobában a csapba dobtam s szétnyomtam, kis vér jött belöle, tehát tuti nem kosz volt (láttam a lábait és hogy feje van)

Utána persze a beadott kullancsoltás ellenére (hisz ugye nem minden ellen véd) izgultam s figyeltem a Nyuszit, de semmi rendellenes nem történt...