A Nyuszi ma egy és fél éves!!!! Csináltunk lábnyomatot, amit eddig minden fél éves évfordulón csináltunk. Ez úgy kezdödött, hogy a korházban születésekor csináltak a pici lábikájáról lenyomatot, s ezt a pici nyomatot a születési köszöntö kártyába nyomva megkaptuk. Ùgy gondoltam nem szakitom meg ezt az eddig elég rövid hagyományt ;)))

Amúgy ma extra nehéz napunk volt. Nyuszi reggeltöl nagyon változó hangulattal nehezítette az életet :)

Csak az nyugtatott meg, hogy (voltunk Adrinál az oviban) Adrinál az oviban minden gyerek hisztis volt. Adriékat sajnáltam, de megnyugtatott, hogy nincs baj a Nyuszival. Egyszerüen ilyen nap van. Havas, hisztis, fárasztó...

, avagy a sérült szájacska... : már nem emlékszem a részletekre, de azt hiszem, a kinött szandi volt a Nyuszi kezében, valamit csinált, megbotlott, s nekiesett a fotel karfájának, ami fa. Nagyon sírt, felkaptam, megölelgettem, összepusziltam, megvizsgáltam, de nem láttam semmit. Késöbb viszont elég egyértelmüvé vált, hogy a kis száját ütötte meg. Lila lett az alsóajka egyik része, kis sebbel rajta. Azért nagyon nagy baj nem lehet, hisz anyu szülinapi vacsijából szivesen ette a husit is, a tortát is... ha annyira fájt volna, talán nem evett volna ilyen jóétvággyal. (Délben pl nem evett. Evés nélkül kellett letenni aludni. Mondjuk ébredéskor viszont megette az ebédet, tehát nincs baj :)

2 kislány volt, a többiek kisfiúk. (Jaj! Új szabály, nem szabad a gyerek nemi identitását erösíteni! Kik találják ki ezeket a ..ségeket?)

A kisfiúk azonnal körbeálltak minket, csodálták az épp érkezö kislánykát, azaz Nyuszit. Nyuszi jól érezte magát, nem szégyellösködött, rajzolt a kisasztalnál, ugrált a szivacson, jött-ment, idönként teli volt játékokkal a keze. Hol ö választotta öket, hol a kisfiúk ajándékozták neki :)

Èn a Lackónak tetszettem nagyon. Folyamatosan mellettem volt, kivéve, mikor hozzányúlt a 10 forintoshoz, amihez nem szabad. Meg Kevinke, a pocokarcú feketehajú kisfiú. Ö kicsit számító érdeklödést mutatott. A fényképezöm kellett neki. Csinált is vele sok-sok képet. Általában vagy nagyon közelröl, pár centiröl próbált fényképezni, vagy nem várta meg a vaku villanását, s elmozdította a fényképezöt. De így persze jobb képeket csinált, mert a levegöbe kattingatott ugyan, de ha valami volt ott épp, az le lett fotózva :))))

Így lett lefotózva a cumicsipeszes dekoltázsom :))))

Képek is készültek, majd utólag teszek fel ide. Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy péntekre most én kértem Adrit, hogy hadd menjek be újra a Nyuszival :) Hát megyünk.

Mostanában a Nyuszi állandóan azt hajtogatja, hogy: "Apa! Apa! Apa!"

A szobámban volt egy kép apáról egy fényképekkel dús táblán a falon. Stella most mindig megnézegette ott az apuját. Örömmel mutogatta, sikkantgatott neki :) 

Gondoltam egy nagyot, s egyik ilyen alkalommal odaadtam neki a képet, s lehoztuk az emeletröl a nappaliba. Azóta idönként odamegy a képhez, megnézegeti, nevetgél neki :)

Viszont elkezdte csak úgy, a levegöbe hajtogatni, hogy Apa! Olyannyira, hogy amikor a Széchenyi téren voltunk a babacipöboltban, az üvegajtóban állva, az ajtót csapkodva kiabálta apát :) Söt, már idönként engem is így szólít. Belátom, könnyebb kimondani, mint az "anya" szót, de örömömre azért ezzel is megajándékozott, mikor Adrinál voltunk az oviban.

Mármint most elöször kerestem, hogy hogy tudnék "megszabadulni" a Nyuszitól. Kriszta barátnöm jött engem oktatni, de ha Nyuszi itt van, nem lehet körmözni... Kriszta délben jött, Nyuszit aztán felvittem lefeküdni. Miután Nyuszi felkelt a déli alvásból, kicsit megszeretgettem, felöltöztettem, s útra készítettem, mert jött érte a Mamája, aki elvitte öt babakocsival ... dolgoztak is, nasiztak is, szeretgették a Nyuszit...aztán visszahozta. Na ekkor már kicsit kapkodnom kellett...de azért sikeresen zárult a délután.

(itt csendben megjegyezném, hogy a 2. modellemnek csak az egyik kezén csináltam meg a körmöt, a másik kezén este 8 után, miután a Nyuszi éjszakai alvását megkezdte...)

Nyuszi különben nagyon szeret a Mamával lenni. De azt nagyon neheztelte, hogy mikor a Mama öt visszahozta, nem tudtam szeretgetni, nem tudtam körbeugrálni...még be kellett fejeznem az elkezdett munkát...

Szerencsére késöbb Nyuszi megbocsájtott :)

Voltunk délelött. Csak úgy átugrottunk a szomszédba, hátha játszanak velünk (mármint nem velem :), a Nyuszival) a nagygyerekek. Kincsö 2,5, Kende 5 éves. Nagy szeretettel fogadták a Nyuszit, elhalmozták játékokkal, kisautókkal.. Ha Nyuszinak 20 keze lett volna, az is kevés lett volna :)