Mostanában a Nyuszi állandóan azt hajtogatja, hogy: "Apa! Apa! Apa!"
A szobámban volt egy kép apáról egy fényképekkel dús táblán a falon. Stella most mindig megnézegette ott az apuját. Örömmel mutogatta, sikkantgatott neki :)
Gondoltam egy nagyot, s egyik ilyen alkalommal odaadtam neki a képet, s lehoztuk az emeletröl a nappaliba. Azóta idönként odamegy a képhez, megnézegeti, nevetgél neki :)
Viszont elkezdte csak úgy, a levegöbe hajtogatni, hogy Apa! Olyannyira, hogy amikor a Széchenyi téren voltunk a babacipöboltban, az üvegajtóban állva, az ajtót csapkodva kiabálta apát :) Söt, már idönként engem is így szólít. Belátom, könnyebb kimondani, mint az "anya" szót, de örömömre azért ezzel is megajándékozott, mikor Adrinál voltunk az oviban.
