Ezt nem lehet kihagyni. Egyszerüen le kell írni. Szombat délelött nagy részét lent töltöttük az udvaron Kevinnel és anyukájával. Egyszercsak mondja Kevin anyukája, hogy nem érti, mit mondogat szünet nélkül Kevin. Hát hallgatok kicsit, fülelek, figyelek, hallom: "Ànááá! Ánááá!"

S akkor leesett. Stellát utánozza, aki azt szokta kiabálni, hogy: "Anyaaa! Anyaaa!"

Kevinnel az oviban

Nagyon sokmindent mond már a Nyuszi, s mindent nagyon édesen. Imádom, ahogy beszél. Ahogy reggel mondja apájánk, hogy: "Mooorgeeen!" Vagy amikor mondja, hogy: "Anya, gyeje, komm!"

De van pár szó, amit nem tud kimondani. Pl: oroszlán: orszakán, tejecske: tejcseke,

Viszont nagyon szépen mondja, hogy: köszönöm (mert nagyon udvarias :)

Pénteken alvás után készülödtünk Stellás-életünk elsö nagy óvodai rendezvényére. Mármint Stella és én. Peti dolgozott. Mivel az óvónénik mondták, hogy a bölcsisek néha abszolut passzívak esetleg hisztisek is, nem volt értelme szabit kivenni.

Tehát mentünk kettecskén. Útközben mondtam a Nyuszinak, hogy az oviba megyünk, de azért, mert ünnepség lesz, ott lesz sok-sok gyerek, s azok szülei, hogy én is  ott maradok, hogy együtt leszünk végig. Nem is sírt, mikor bemetünk a bölcsibejáraton. A babakocsit otthagytam a napközbeni szokásos helyén, majd átblattyogtunk az ovirészen át ki az udvarra, mert ott kezdödött minden.

Az ovisok énekeltek pár óvónövel, mint egy nagy gyerekkórus. Nagyon édesek voltak. Aztán vettem tobolát. 7 db-ot, mert ennek bevételéböl új játékokat veszenk az ovinak. Közben találkoztunk kis bölcsis ismerösökkel is, s azok szüleivel is, s persze ott volt Kevin is :) Az udvaron kicsit megszeppenve ugyan, de ott nézelödött a Nyuszi, csendben, nyugodtan.

Nadeaztán bevonult a tömeg, mert mint kiderült, bent amolyan állomások voltak, minden állomásnál lehetett kicsit aktívkodni. Minden ovis-bölcsis nyakában lógott egy falevélkarton, s ha egy gyerek valamelyik állomást megcsinálta, akkor kapott a falevélkéjére egy bélyegzöt.

Stella persze egy állomást se akart megcsinálni, de még megnézni se. Ö a kiskonyhában akart játszani, meg a kisközértben pakolni :) Azok a kedvencei :) Meg kimenni a kertbe, s kint csúszdázni, mászni, rohangálni. Mert a bölcsisek javarészt ott voltak, hisz öket még nem kötötte annyira le a benti eseménysorozat.

Végül azért az egyik állomás feladatát megcsinálta a Nyuszi. Ott különbözö magokkal lehetett kidíszíteni egy ragasztós kartonlapocskát. Voltak szines lencsék, szotyi, kukorica, bab, stb.. Stella elöször mindet meg akarta kóstolni :) de sikerült rábeszélni egy kis kreatív alkotásra. Majd lefotózom a müvét.

Aztán a büfében vettünk egy gyönyörü almás-mandulás szeletet. Nem olyan vacak papírvékony cukrászdai szelet volt, hanem olyan igazi Mamis. Jóó dundira vágva!!! S én ezt szeretem!!! Csendben megjegyzem, hogy 1 euró volt egy szelet csoda, a cukiban a papirvékony kerül 3-4 euróba. Meg voltak saláták, rendes uzsonnának valók, italok, sokminden.

Aztán felkerestük a tombolaszobát. Mert mint kiderült, minden tombola nyer. :) Kaptunk könyvet, kerámiamacit, filckészletet, papirokat, jegyzettömböt, textilszatyrot... ezek amolyan repidolgok voltak szerintem. Mármint miért érné meg, hogy 1,50 egy tombola, s könyvet adnának érte?

De a lényeg, hogy a Nyuszi, ha meglátta a saját ovónénijeit, akkor iszonyat izgatott lett, azonnal sarkonfordult. Gondolom félt, hogy ott kell megint maradnia. Mondta is a Krisztina néni, hogy nem fog "barátkozni" a Stellával, hadd szokja a szituációt, hogy nem ö vigyáz rá, hogy én ott vagyok, hogy nem kell félni, anya marad...

Csak a kisközértnél nem félt a Nyuszi. Ott Karin néni aktívkodott. Egy hatalmas díszeskeretü lapra nyomták a gyerekek a festett kezüket, s minden kéz mellé odaírták, ki a gazdája a lenyomatnak. Persze az ösz szinei voltak, hisz öszköszöntö buli volt.

4-töl 6-ig voltunk ott. Nem mondom, hogy utolsóként jöttünk el, de nem sokan maradtak. De Nyuszit a kisközérttöl nem igazán könnyü elmozdítani. Pakol, rámol, nézeget, bevásárlókocsizik, kasszázik ... :)

Azzal kezdödött, hogy a Nyuszi nem akart aludni. Alvásidö elérkeztekor mindig sipákolt, hogy: "Anya! Alszik!" Mármint feküdjek mellé a földre. De ha megtettem sem aludt. Ugrált az ágyban, sikkancsolt, verte a rácsokat, kiabált, plüssállatokat telefonnak használta, s felhívta apáját egy panaszkodásra (gondolom :).

S ez így ment minden délben. Aztán már este is. Az a Nyuszi csinálta ezt, aki ugyan soha nem volt nagy alvó, de soha nem kellett altatni. Betettük az ágyba, mikor eljött az ideje, s ö aludt.

Aztán apa megunta. Felajánlotta, hogy majd ö fekteti. Elöször este. Bevált. Eleinte nyöszörög utánam a Nyuszi, de apája szóval tartja, közben lefekteti, kicsit ott van, majd kijön. Hol felkapcsolja a holdacskalámpát, hol nem, s ugyan mikor kijön, Nyuszi még nem alszik, de csendben elvan, aztán elöbb-utóbb alszik is :)

Végül a héten elkezdte apa délben is letenni a lánykánkat. Így most 3. napja alszik VÉGRE!!!

Mert a baj nem az, hogy nem alszik, hanem az, hogy elfárad, kimerül, 4 körül beájul a fotelban, vagy iszonyat hisztissé válik. Tehát aludnia KELL még! (most is alszik. ügyes apa :)

Tegnap voltunk a már többször említett Blumengartenben. Anita barátnömmel és szépségpöttyös fiával, Bennel találkoztunk. De ott volt Anita egy kedves ismeröse is a kislányával. Na és itt jön a meglepö dolog. Stella és Ben kismotorral mentek, az "idegen" kislány pedig egy bébibabakocsit tolt maga elött. De a kislány úgy döntött, hogy ö motorozna, ezért elvette Stella motorját, amint az felállt róla. De mikor Stella tolni akarta a bébibabakocsit, akkor azt visszavette töle. Beszélni még nem tud, így testbeszéddel tudatta, hogy MINDENT ö akar. Ez nem lenne baj, de amin meglepödtem, hogy az én nyár végén elég irigy Nyuszikám, nemhogy nem hisztizett ettöl a szituációtól, hanem még önként átadta a saját kismotorját is, ha a kislány odaállt elé! Le voltam döbbenve!! Mikor jöttünk el, már én szóltam a Nyuszinak, hogy ne add már oda a kismotort!! Mert a kislány épp a bébibabakocsit és a kismotort is birtokolni akarta...

S hogy miért ilyen most a Nyuszi? Szerintem, mondom szerintem, mert az oviban nem érti a többieket, ök ezt tudják is, vagy kisebbek, s amúgy se kérnének engedélyt, s csak úgy elveszik a Nyuszitól, amit el akarnak. S most egyelöre beletörödött ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe.
Na erröl délután, ha sikerül, a Herstfesten beszélek az egyik ovónövel :)

Azt hiszem nem írtam, de kijött Nyuszi 17. foga. (Már csak a leghátsó 4 db-ot vártuk, így már csak 3 hiányzik a most elvárhatóakból)

Hétfö: iszonyatos sírással kezdödött, de mivel mindig így van, nem gondoltam rosszra. De mikor mentem a Nyusziért, az ovónénik mondták, hogy sokszor sírt. Nem nagyon, de sokszor. Ezért az ottalvást még kicsit hanyagoljuk.

Kedd: sírva hagytam ott, nap közben viszont nem sírt már, csak mikor mentem érte, akkor tört ki krokodil könnyekben, mint szokott. Ez minden nap így van. Krisztina Tante mondta nekem, hogy hagyjuk egyedül enni a Stellát, mert már egyedül kellene tudni enni. De hát egyedül eszik! Na ja, itthon. Mint kiderült, az oviban csak akkor eszik, ha valaki eteti. (nademér????) S hogy hagyjuk egyedül próbálgatni az öltözést, mert lassan kellene kicsit önállósodnia. Jó, majd lehetöség szerint igyekszünk önállósítani :)

Szerda: lsd elözö napok

Csütörtök: lsd elözö napok, valamint annyi történt, hogy a Nyuszi nem volt hajlandó ebédelni. Leveskét kicsit kanalazott, de a fasírtot és a krumplipürét kiköpködte. Pedig szereti. S állítólag jó az oviban a menü. Itthon viszont jól beebédelt apa töltöttpaprika adagjából :) S nem örült, mikor kiderült, hogy nincs több :)

Péntek: lsd elözö napok, de ma végre megmutatta a Nyuszi, hogy tud ö egyedül enni. Ugyan nem evett böségesen, kis leveskét és halrudacskát, de egyedül evett. Nem etették :) (tehát még 1 lépéssel elörébb vagyunk :)