Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Stellának hívtak. Nagyon édes, drága, mosolygós de néha sipákolós, szépszemü és jóhúsú kislányka ö. Szülei próbálják szépen nevelgetni, persze kisebb-nagyobb nehézségekkel, de megteszenk minden tölük telhetöt, hogy lányuk, okos, ügyes, szép, szófogadó, bátor....stb...stb... legyen. De a kislány néha ellentmond szülei akaratának. Így szerezte meg egy szép napsütéses öszi napon anyukája szemöldökcsipeszét.  Mivel a kislány kicsit torkos is volt, úgy gondolta, jó lenne megkóstolni azt a tiltott dolgot. Biztos finom lehet. Anya kekszet is csak néha ad, pedig az is finom. Ez is biztos finom. "Na, megkóstolom!"

"Hát nem túl ízletes. De most mit tegyek? Még a cumi van itt kéznél.. na megvizsgálom... Jaj, de ezt már úúúgy unoooom! S még büdös is! "

Mivel a kislánynak nem volt sok választási lehetösége, a már jól bejáratott cumika mellett dönött. Azt bekapta, a szemöldökcsipeszt a továbbiakban inkább csak nézegette.

Mikor a kislány rájött, hogy anyukája elött nincs titok, megpróbált elbujni az etetöszéke mögé. De mivel jó husikában volt, ezért anyukája ott is meglátta öt :)

Szerencsére közelgett az ebédidö, így elterelödött a figyelem a rosszcsontka kislány cselekedeteiröl, s ráterelödött anya által fözött tejfölös krumplilevesre, amit a kislány nagy örömmel megebédelt... s most boldogan alszik, míg fel nem ébred valami zajra a szomszéd épitkezésröl, vagy mert kialudta magát.  :) :) :) Elöbbieknek megfelelöen vagy mosolygósan vagy pityerkélve folytatódik majd a nap. :)

Mit lehet egy kellemes vasárnap délután csinálni egy fövárosban, amilyenben mi is élünk? Hát felhívni Lindát (Peti növére), hogy Stellával egyidös fiával jöjjenek , s menjünk ki együtt a Praterbe, ahol sokan vannak, lehet pokrócon heverészni, kicsik után futkosni, hintázni, labdázni...

Hát igy telt a vasárnap. Izelitö a kicsikröl ;)