Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Stellának hívtak. Nagyon édes, drága, mosolygós de néha sipákolós, szépszemü és jóhúsú kislányka ö. Szülei próbálják szépen nevelgetni, persze kisebb-nagyobb nehézségekkel, de megteszenk minden tölük telhetöt, hogy lányuk, okos, ügyes, szép, szófogadó, bátor....stb...stb... legyen. De a kislány néha ellentmond szülei akaratának. Így szerezte meg egy szép napsütéses öszi napon anyukája szemöldökcsipeszét. Mivel a kislány kicsit torkos is volt, úgy gondolta, jó lenne megkóstolni azt a tiltott dolgot. Biztos finom lehet. Anya kekszet is csak néha ad, pedig az is finom. Ez is biztos finom. "Na, megkóstolom
!"
"Hát nem túl ízletes. De most mit tegyek? Még a cumi van itt kéznél.. na megvizsgálom... Jaj, de ezt már úúúgy unoooom! S még büdös is! "
Mivel a kislánynak nem volt sok választási lehetösége, a már jól bejáratott cumika mellett dönött. Azt bekapta, a szemöldökcsipeszt a továbbiakban inkább csak nézegette.
Mikor a kislány rájött, hogy anyukája elött nincs titok, megpróbált elbujni az etetöszéke mögé. De mivel jó husikában volt, ezért anyukája ott is meglátta öt :)
Szerencsére közelgett az ebédidö, így elterelödött a figyelem a rosszcsontka kislány cselekedeteiröl, s ráterelödött anya által fözött tejfölös krumplilevesre, amit a kislány nagy örömmel megebédelt... s most boldogan alszik, míg fel nem ébred valami zajra a szomszéd épitkezésröl, vagy mert kialudta magát. :) :) :) Elöbbieknek megfelelöen vagy mosolygósan vagy pityerkélve folytatódik majd a nap. :)
