avagy szombati kórházlátogatás izgalmakkal füszerezve.

Mert Nyuszi hajnalban elkezdett sírni. Nem hangsan, de keservesen. Nem tudtam, miért, nem derült ki. Amikor a nagyágyba vettem, kicsit megnyugodott. Aludt is még sokat. Én nem, mert olyan pózban voltam, hogy mindenem pillanatok alatt zsibbadni kezdett, de Nyuszka nyugalmát nem akartam megzavarni. 3/4 8-kor kelt. Na de amikor átjöttünk a világos nappaliba, akkor vettem észre, mi a baj!!

Nyuszka szemében volt valami. Valami, ami ugy nézett kis, mint egy tojáshéjdarab, nagyon vékony valami, mint egy papirhártya, vagy nem tudom. De ami miatt megijedtem, hogy hiába sírt Nyuszka, nem mozdult ez az az izé! Attól féltünk, hogy tán nem a szemén van, hanem a szemébe is belefúródott??

Apának indulni kellett dolgozni, így Nyuszkával ketten beültünk a kocsiba, s elmentünk a kerületi gyerekkórházba. 1 óra várakozás után kerültünk sorra. Ami miatt ideges voltam, a váró teli volt hányó, láztól izzado, köhögö, prüszkölö gyerekekkel. A takaritonénit többszöri is riasztották, mert vmelyik gyerek nem ért el a wc-ig, s már útközben kitaccsolt. De remélem, nem kapott el Nyuszka semmit.

A dokibácsi megnézte Nyuszka szemét. Négyen fogtuk le, nem akarta, hogy megnézzék... átirányítottak minket egy másik kórházba, mert itt nem volt szemészet. Ezt a betegfelvételnél mondták, de azt is, hogy ha gondolom megnézi Nyuszka szemét egy orvos, hogy kell-e egyáltalán szemészet. Hát én úgy döntöttem, ha már ott vagyunk... de kellett a szemész, igy átautóztunk egy másik kerületbe, ahol rövidebb várakozás után a fiatal doktorbácsi kikapta Nyuszka szeméböl azt az izét, amit utána elkértem, hogy megvizsgálhassam.

Továbbra se tudom, mi lehetett az. Föleg, hogy valószinüleg az ágyában került bele, s Nyuszka soha nem fekszik le itthoni csúszómászó ruhában. Mindig pizsit kap, sosem eszik a kiságyban... mi lehetett az? Talán a kezecskéjére ragadt icipici papirdarab? Kb 3 mm volt az a valami...

Megjegyzem, a fiatal doktorbácsinál nem hisztizett annyira a Nyuszi. Egy asszisztensnö fogta le, én tartottam. Persze sírt kicsit, de kapott egy icipici sípoló kacsát, aminek a fejét azonnal a szájába gyömöszölte, kapott tölem (igazából Zsuzskától kapta, de én adtam oda :) egy babakekszet, s szent volt a béke :)

Mindkét váróban nagyon sokat sétált, gügyörészett a maga kinai-arab nyelvén, integetett a néniknek-bácsiknak. Egyszerüen édes volt, mint mindig :)

Délután még meglátogatta Nyuszka apukájával Timont, aki házon kívül tartózkodott, de gondolom Nyuszkát ez annyira nem zavarta, mert igy legalább nyugodtan játszhatott minden játékkal :))))))