A mai ébredés után a Nyuszi nem akaródzott kimenni levegözni, csak a Kisvakondot akarta: "Vakond! Vakond!" Hát hagytam, hadd nézze kicsit. Közben kitaláltam, ha nem is megyünk le más okból, menjünk apa elé a metróhoz, mert ma metróval ment Stellaapu dolgozni. Mármint elhozott egy olcsó (itteni árakhoz képest az. olyan 100 euro max gondolom) bringát a munkahelyéröl, azzal elteker a metróig, azzal elmegy dolgozni, hazafelé hazametrózik, s a hosszú gyalogutat bringával teszi meg.

Tehát elindultunk apa elé. Kicsit elgondoltam magam. Apa 6-ig dolgozik. Fél 7-re ér a metróhoz. Mi meg úgy indultunk itthonról, hogy 6-ra érjünk a megállóhoz. Mikor rájöttem a tévedésemre, elkezdtem sétálgatni, csigalassan persze, de így is már 6,15-kor ott voltunk a metrónál. Jól átfagyva. Nem szoktunk már babakocsival messzire menni, így nem gondoltam rá, hogy melegebben öltöztessem a Nyuszit, hogy kesztyüt is vigyek neki... fázott is a Kincsem. Remélem nem hült meg!

A metrónál kiengedtem a babakocsiból, jól eljátszott a kijáratnál. Tanulmányozta a jegyárusító autómatát, a szelektív szemeteseket, a liftet, keresett pókot...

Közben apa hívott minket. Már úton volt hazafelé. A robogóval akart beállni a garázsba, amiatt hívott. Mert a garázsba egy kártyával tudunk beállni. Ha bent a kocsi, nem enged be vele más jármüvet. Ki kell jönni a kocsival. Én kiállok, fordulok is vissza, s állok is be újra, apa pedig mögöttem velem együt beáll a garázsba, hisz ilyen hidegben már nem fog kelleni a motor. Tehát beszéltem apával, de nem árultam el, hogy mi már ott várjuk öt a metrókijáratnál.

Aztán Nyuszi megunva a nézelödést, közölte, hogy beülne a babakocsiba. Beültettem, betakartam a kis pokrócával a lábiját (igy is átfagyott szegénykém) majd énekelni kezdett egy dalt, amit nem ismerünk. Söt, az ovónénik sem ismerik. Csak annyit énekel, hogy: "Fire, fire, fire" S mindig ugyan azzal a hangsúllyal.

Mikor apa kiszállt a metróból, nem lifttel jött le természetesen, hanem a lépcsön, s végig hallotta, hogy valaki énekli gyönyörü ismerös hangon, hogy: "Fire, fire, fire"

Apa nagyon boldog volt, mikor meglátta a kis Angyalkáját, aki öreá vár!

Nem, nem mondhatom, hogy Stella fodrásznak készül :) Kicsit korai még erröl elmélkedni!

Amiröl írni kívánok: Stella délutáni alvásból 1 óra múlva ébredt, sírva jött ki a nappaliba, s azt mondogatta, hogy: "Haja! Haja!"

Gondoltam, a cumija van teli megint hajszállal, de neeem! Mutatja a száját, hogy: "Haja! Haja!" S dugdosta ki a nyelvét. Hát elkaptam egy hajszálat. Húztam...húztam...húztam... s hajszál egyre vastagabb lett, mert egyre több rágabalyodott hajszálat húzott magával. A gyomrom forgott, mire kiszedtem a hajtincsnyi hajat a Nyuszi szájából! Fúúúúj!!!!

Mert ugye egy idöben mániája volt a Nyuszinak, hogy a cumit végighúzta a haján, s ha azon hajszál akadt fenn, akkor azt cumival bekapta, csócsálgatta. S ezt ugye álmában is csinálja. Ùjra! Fúúúj!!!

Na ez nálunk nem "divat". Mint olvashattátok, hamarabb alszom én a Nyuszi mellett a földön megágyazva, mint hogy ö aludjon közöttünk. Azért ritka kivételek vannak-mint mindenben ugyebár.

Ez esetben Nyuszi éjjel 1-kor jött át sírva a szobánkba. Én kivételesen éjfélkor feküdtem le, ezért nem voltam igazán képben. Apa elmondása szerint Stella felmászott mellém, apa ekkor felkelt, át akarta vinni a Nyuszit a szobájába, de ahogy közeledett a Nyuszihoz, az pityizni kezdett. Erre mondta apa, hogy akkor vigyem vissza én. Àllítólag ekkor fogtam a Nyuszit, betettem közénk, s jól magunkra húzva a takarót aludtam tovább.

Na nem sokáig. Mert a Nyuszi ilyenkor nem az ágy közepén alszik, hanem mellettem belül. Vagyis 1 ágyrészen alszunk kettecskén. S ez esetben a kisasszony még a lábait is extra terpeszbe vágta :)))

(Aludni ugyan nem tudtam, de kárpótolt az a nagyonfinom illat, amit Nyusziszagnak is nevezhetünk)

Felkiálltással szed ki mindent a Nyuszi a kezemböl. Végül is igaza van, csak még meg kell tanulja, hogy az igazával nem mindig megy sokra...