Itt volt Kylie. Pont azelött érkezett, hogy Stellának ebédideje lett. A nagy beszélgetésben még figyeltem, hogy Nyuszi levese nem forró, de aztán kistányérostul elé tettem, pedig még nem ültem vele szemben. S mindig elöször leülök, s aztán teszem az ételt oda..igy nincsenek balesetek. Na a mai se volt baleset, csak ruhakoszolás. Mert Nyuszi felkapta a tányért, s mint egy poharat a szájához emelte. Na de a leves is folyik...hát kifolyt. A Nyuszi meg pillogott nagyokat... ö nem EZT akarta...

Múlt csütörtökön nem mentünk Anitához (és Benhez), mert hirtelen ellepte a hó a várost. Persze ezen a reggelen is hirtelen hóesésre keltünk, de délben már melegebb volt az idö, így a közlekedésben nem okozott gondot. Tehát MENTÜNK Anitáékhoz.

Mint mindig, ha indulunk valahová, a Nyuszi DIREKT sokat aludt. Ùgy értem, ha normál esetben fél 2-ig alszik, akkor ha indulnánk itthonról, kivételesen tuti 2 után kel fel a déli alvásból. Hát ez így volt most is, de szerencsére Ben is délben aludt, így nem keveredtek össze az alvásidök, nem voltak nyügösek a gyerekek.

Mikor megérkeztünk, Nyuszi, mint mostanában szokta ezt a szégyenlösködést, az elöszobában beült az ölembe, s nem akart kimozdulni onnan. Aztán felengedett persze. Gondolom meglepte, hogy a múltkor még kis pisis fiúcska idöközben nagyfiúcska lett, s odajött hozzánk, ö is odatelepedett rám :) Stella ilyenkor meglepetten nézett :)

Kicsit hisztis is volt néha, mert ugye a keksz az asztalon, a szívószál a tejeskávéban...

Egyik alkalommal, mikor a kis nyüszögése igazi hiszti volt, Bent úgy megijeszetette, hogy Ben is sírva fakadt. Annyira aranyosan sírt (de nem beszélem ki, viszont nem fogom soha elfelejteni, ahogy hüppögött :). Eztán Stella azért sírt, mert Ben sírt, aztán Ben azért sírt, mert Stella sírt...tehát ekkor volt kis sírás-rívás :))) de csak amolyan színházasdi szinten, semmi komoly. Mindketten édesen sírtak :)

Volt egy másik, negatívnak tünö esemény, de nem negativ, s én kedvesen gondolok rá. Nyuszi és Ben a gyerekszobában levö kis kanapén ültek egymás mellett. Anita kirohant a fényképezöért (persze kép nem készült, mert-), közben Ben úgy döntött, hogy feláll. Na de nem talált más kapaszkodót, mint a Nyuszi arcát. Ùgy rendesen ráhelyezte a tenyerét a Nyuszi arcára, majd jól megkapaszkodva benne, felállt. (most is mosoly fut az arcomra) Szegény Nyuszinak gondoltam, hogy ez nagyon rossz lehetett, de persze Ben nem bántani akarta... Azt hittem, Nyuszi nagyon sírni fog. Le is görbítette az alsó ajkát, ahogy a nagy teátrális sírások elött szokta, de aztán nem sírt. Ezzel a legörbített ajakkal, nagy haraggal a szemében nézte Bent. Vizsgálta. Hogy ki is ez tulajdonképpen, s mit képzel, hogy ilyet csinál?!

Ami még nagyon aranyos volt, hogy Stella nem volt féltékeny. Ben többször is odajött hozzám, s ahogy ültem a földön, rámtámaszkodott, megfogta a kezem-lábam, nekem dölt.. Stella ilyenkor néha nézegette Bent, de egyszer se mutatott féltékenységet.

S ahogy egymást néha méregették :)))))

Felöltöztettem a Nyuszit, lementünk az autóhoz, Nyuszit hátsó ülesre beültettem, cumisüveg a kezébe, kocsi hátuljából babakocsit kivettem (kerekeit fel kellett tenni, mert az utolsó esztergomi utunk óta még nem használtuk a babakocsit, s helyspórolás végett Peti levette a kerekeket), Nyuszit babakocsiba beültettem, s feltoltam a gyerekorvosig.

Nyuszi nyugodtan nézelödött. Nagyon hideg volt, de jól fel volt öltöztetve, s bundazsákban ült, így nem fázott.

A háziorvosnál felhúztam a babakocsit (Nyuszistul kb30 kiló) a bejáratig vezetö lépcsösoron. Na itt már kimerültem. Aztán a liftnél egy bácsi tartotta szerencsére a liftajtót, míg leszereltem az egyik hátsó kereket, s lehajtottam a tolókart, hogy beférjünk a liftbe. Azt hittem, a bácsi már nem fog beférni, de ha nem is könnyen, megoldottuk mégis a dolgot.

Az orvosnál annyian vártak, hogy a liftböl alig bírtunk kiszállni... Babakocsiból kivettem a Nyuszit, sapka-kesztyü le, de anorákon lazítani épphogy lehet, így nagyon melege lehetett a Nyuszinak. Majdnem fél óra várakozás után kerültünk sorra. Na nem az orvosnál, az asszisztensnél. Vérvizsgálat eredményért mentem csak, kérdezte is az asszisztens, hogy akarom-e az eredményt megbeszélni a doktor úrral. Hát nem akartam. Haza akartam jutni...

Szerencsére Nyuszi elég türelmes volt. Lépcsöztünk föl-le (a hátamat nem részletezem), le-föl... folyt rólunk a víz... de bírtuk. Huncutkodott az idösekkel, hallgatózott, ha valaki telefonált :) :) 

Mikor végre indulhattunk haza, liftbe szállás elött megint kerék leszedés, tolókar lehajtás...így elég nehéz ám lavírozni 2 keréken... de lejutottunk. Sapka, kesztyü Nyuszira fel, leengedni a lépcsösoron, s sétáltam haza :)

A ház elé érve betettem Nyuszit az autó hátsó ülésére, babakocsit betuszkoltam az autóba, majd gondolván, hogy teli vagyok energiával, elindultam az autóval, hogy parkolót keressünk. Ahol apa hagyta a kocsit, nem volt teljesen megfelelö parkolóhely..

Pár kör után leparkoltam-a kapunk elött :)))))-aztán mivel úgy tudtam, hogy nincs pénz a mobilomon, bementem a Nyuszival a trafikba feltöltökártyát venni... Persze miután feltöltöttem a telefont, kiderült, hogy volt rajta pénz....

Na, hát ilyen napnak is kell lennie :)))))

Volt egy hógömbünk. Kicsi, Mikulás volt benne, pont Nyuszi markába való. Mikor elökerült, s a Nyuszi megörült neki, odaadtam, hadd játsszon. Pont mondtam Petinek, hogy ugye müanyagból van, s remélhetöleg nem törik el, amikor üvegtörést hallottam...rohanok a Nyuszihoz, hát hógömb üveg volt!!!

Nyuszi járókába be, én vizet feltöröl, nagyobb szilánkokat felszed, porszívóval mindenhol alaposan végigmegy, utána földön fetrengtem, hogy ha lenne még szilánk, az az én nadrágomon tapadjon meg... szerencsére nem volt... hát így jártunk a hógömbbel.

A Nyuszin ma egy fehér body van. Sok-sok cicával. Van világos sárga, világos kék, rózsaszin, és világos zöld cica is. S ha megkérdezem a Nyuszit, hogy hol vannak a cicák, akkor kitolja azt a gyönyörü gömbölyü pocakját, s a dundi ujjacskáival mutogat a pocakjára. :))))

Nyuszi sokat beszél. Nagyon sokat. A maga érthetetlen arab-kinai nyelvén :)

Amúgy a következöket szokta értelemmel mondani: "Apa-apap", "Aja", "kopp-kopp", s legújabban a "kaka" szót :) S ha megkérdezem, hogy hol a kaka, akkor ha van a pelusban, mutogat a kis kezélvel a pelusra, hogy ott a kaka, ha nincs benne kaka, akkor meg csak néz furán :)))) mert Nyuszi OKOS :)))) (Ma reggel a cicákat mutogatta büszkén, amik a bodykáján vannak. Sok-sok kicsi szines cica.)

Nyuszi mostanában ritkán találkozott keresztapujával, aki vasárnap este nálunk aludt. Reggel, mikor átjöttem a Nyuszival a nappaliba, Nyuszi riadtan vette észre, hogy IDEGEN van a szobában. Most kezdett kicsit szégyenlössé válni, s most jó alkalom volt, hogy ezen új tulajdonságát meg is mutassa.

Fél szeme mindig a keresztapuján volt. Még a reggeli tej elfogyasztása közben is öt nézte. Aztán mikor játszott, igyekezett kicsit illegetni magát, de csak furcsán, hisz ö most szégyenlös!! Pakolta jobbra-balra a játékait, látványosan csak a levegö kedvéért, de én tudtam, hogy épp keresztapujának mutatja, hogy neki milye van :)

Na majd ha jön a jóidö, többet találkoznak. Azért, amikor keresztapu hazaindult, s kiüresedett a lakás, kettecskén maradtunk, hisz apa meg dolgozott, akkor láttam Nyuszin, hogy azért olyan joooo volt, mikor MÁS  is volt itt :)