Ezután a nemkellemes ovis sírás után elmentünk bevásárolni, aztán siettünk haza pakolni. Apa és én Prágába indultunk. Vártuk apa anyukáját, hogy jöjjön vigyázni a mi kicsi Nyuszinkra. Stella nagyon szeret a Mamával lenni, így nyugodt szívvel hagytam öt a Mamára.

Pénteken 1-kor indultunk. Linda is átjött Timonnal, így Stella nagyon jól érezte magát. Söt, Linda és Timon és Márk is nálunk aludtak. Stella és Timon együtt pancsiztak, sokat játszottak... :))) Nyuszink nem hiányolt minket. Egyedül az esti fektetésnél sírt pár percet, amit nem szokott tenni, de aztán hamar elaludt.

Szombaton is nagyon jól elvolt a kis társaság. Stella egyik délben sem aludt, de este megint jól, hisz fáradtan zuhant az ágyba. Sok játék, futkosás, vonatnézés, kismotorozás, építökockázás után :)

Vasárnap reggeltöl viszont már nyügös volt. Többször ment az ajtóhoz, s keresett minket. Ki kellett nézni vele az ajtó elé, hogy nem vagyunk ott, de mondta neki a Mama, hogy sietünk hozzá. Siettünk is persze!

1-re értünk haza, akkor Nyuszi nagyon sírt. Akkor kelt fel, mert pont ezen a napon végre aludt is délben. Viszont sírva kelt. S akkor is sírt, mikor magamhoz öleltem, mikor az ölemben ült, s pusziztam, szerettem. Haragudott. Látszott, hogy cserbenhagyva érezte magát. Még az ajándékának sem örült az elején. Annyira haragudott. De késöbb már boldogan ölelegette a Kisvakondot, akit Prágából hoztunk neki. Megenyhült ugyan, de azért megbeszéltük apával, hogy egy darabig nem megyünk ilyen sok idöre (2 éjszaka, pont 48 óra volt a távollétünk ideje) töle messzire, az tuti.

Reggel szokásos beszaladás a terembe, játszás a kiskonyhában, anyához cipelve idönként ezt is, azt is... de egyre közelebb megy az ovonökhöz, aminek nagyon örülök. Apa is befutott az oviba, aminek viszont a Nyuszi örült nagyon :) Ott játszott az elötérben, hogy apa is lássa öt :) Ez most nem volt baj, mert épp több kisgyerek játszott körülöttünk, s egyik ovonéni is kint vigasztalt épp valakit...

Aztán jött a 10 percre menjenek el a szülök rész. Anyaaa, anyaaaa!!! Sírás, ajtófelé szaladás, kopogtatás, kiabálás anya után...

Esett kint az esö. Mi apával kint álltunk az ovi elött, hogy ne halljuk a keserves sírást. Nyitva volt az egyik ablak. Így hallottuk elkeseredett csemeténket.

Amikor bementem, mert letelt az idö, Nyuszi sokáig hüppögött a kezemben. De mire felöltöztettem, még könnyes szemekkel, de már mosolyogva intett pápát az ovónöknek :) Hát persze. Boldog volt. Jöttünk haza.

Nem aludt el mellettem a nagyágyban. Pedig ez volt a jollyjoker. Belefáradtam, hát betettem a kiságyba. Iszonyú mérges lett a kisasszony. Kiabált, sírt. Én kijöttem a konyhába ebédelni, mert ebédidöben nem jutottam odáig. Egyszercsak hallok egy nagy huppanást, aztán plattyogást.

A lányunk kimászott a rácsos ágyból, s plattyogott ki a nappaliba pizsiben, cumival, Sárival...

Azt hiszem Prága után apa átszerelheti a kiságyat. Rácsok le, oldalperem fel.

Stella megint azonnal berohant játszani. Ez idáig jó.

Egyre többet marad távol tölem. Ez idáig jó.

Egyre kevésbe szalad hozzám, ha német nyelvü attrocitás éri. Mármint ha szól hozzá egy óvónö. Ez is jó.

Ma végre kakilt is az oviban. Már 3 napja ugyanis nem kakilt. De ma, az oviban igen :))) Ez is jó.

Viszont mikor kimentem 10 percre, végig sírt. Ez nem jó. De van idönk, ez a szerencse.

Szerda. Második nap, hogy eljövök az oviból. Ma Kerstin óvta kicsi lányomat. Nem nagy sikerrel. 10 percig voltam távol, de szinte végig sírt a Nyuszi.

Ez ma volt! Kipihenten, jókedvüen, Rozáliababát is víve mentünk az oviba. Stella azonnal rohant játszani, szokásosan zajlott, ha ovonö szólt hozzá, szaladt hozzám. De ma már nem mindig. Egyszer pl hozott nekem mutatni egy plüss sünit. Megnézegettem, kacagtunk, majd mondtam neki, vigye be, s mutassa meg Krisztina Tantenak is. Láss csodát. Stella bement, s megmutatta :)))) Aztán a Tante a sünibábbal nyügözte le a lánykámat, ami rámászott a kezemre is, s megcsikizte Stella kezecskéjét is :)

Aztán eljött a nagy pillanat. Fel kellett öltöznöm, s megmondani a lánykámnak, hogy most elmegyek, de mindjárt jövök is vissza. Addig ö játszon, érezze jól magát, s Tante Krisztina nagyon vigyáz rá. Aztán gyors puszi, s irány ki.

Elöször semmi. Lánykám nem sírt. Kintröl hallgatóztam a babakocsitárolótól. Ott van egy kisablak is, amin ugyan van függöny, de átláttam rajta, meg fölötte :))))) így láttam, mi történik. Stella elöször nyugtalanul, de elvolt, aztán kicsit sírt, aztán a Tante és Karin szórakoztatták, próbálták elterelni a figyelmét, ami sikerült is. Ùgy tünt, de aztán lányom megint sírni kezdett. Aztán megint elvolt, mindvégig Krisztina karjaiban-szegény cipelte a 15 kilócska Nyuszit :)))), aztán mikor megint sirni kezdett, akkor már visszamehettem, letelt az elsö próba ideje. De mire beértem, Stella megint nem sírt, de nagyon örült, mikor meglátott. Eztán jöttünk is haza. Tante azt mondta, ö rosszabra  számított, azt hitte lesz hiszti, minden, hisz Stella ugye nem ért semmit még németül, így nehéz elterelni a figyelmét....

De holnap is nap lesz!

Éjjelünk ziláltan telt. Azaz kb 2-fél 5 között nem nagyon aludtunk. Nem csoda, hogy Stella nem kelt magától reggel. Az ébresztést viszont nem vette szívesen, nyügös volt, nem akart oviba menni. De kellett. 8-ra mentünk. 1,5 órát voltunk ott, de sokminden nem történt. Stella, mivel álmos volt, kivételesen nem játszott, nem csinált semmit, csak nyüszögött, hogy hadd üljön az ölembe, hadd bújjon hozzám.

Ennyi volt. Ìgy haza is jöttünk minden esemény és változás nélkül.