Pár napja azt játszuk a Nyuszival, hogy ha mondom neki: "Nyuszi, puszi?" Akkor ö nem ad puszit, hanem huncutul elfordul, mire én felkapom, összepuszizom az arcát, aztán a hasára térek, s addig puszizom, amig nagyon nevet :))))

Ez 2 napig jó volt. De ma már olyan jó lett volna, ha végre megpuszilt volna. Bezzeg apát simán megpuszizza. Csak engem nem... én is puszikat akarok!!! Sok-sok nyuszipuszit :)))

Tegnap délután "magyarlány talira" mentünk a belvárosba az egyik Christkindlmarktra. Mindenki gyerek nélkül ment, a 3 gyerekes anyuka is, a 4 gyerekes anyuka is. Nekik sincs itt segítségük, nem azért, csak az ö férjeik szombaton nem dolgoznak. Nyusziapuka meg igen.

Igy én a Nyuszival mentem. Ez azt eredményezte, hogy konkrétan egy szót se tudtam váltani senkivel, pedig szeretek beszélni, ez tudvalevö, hanem a Nyuszi után rohangáltam, aki nagyon édes volt. Tegnap elöször volt rajta a gyönyörü kis overálja, izgultam is, hogy kényelmes-e, jó-e, elég meleg-e. Bár tegnap hüvös volt, de nem volt "befagy a kipufogóm" szerü hideg. De a Nyuszi jól elvolt.

Legalább ittam egy puncsot. :) Narancspuncsot. :) Aztán fél óra Nyusziutánrohangálás utan úgy döntöttem, hogy hazajövünk. Nyuszinak úgyis aludnia kellett, hát aludt is a drága :)

Ami még nagyon kedves volt. Örjítöen sok magyar van ilyenkor az ilyen karácsonyi vásárokban. Viszont. Ahogy a Nyuszi után rohangáltam, mindenhonnan hallottam, hogy: "Jaaaj, de édes, nézd!" "Milyen aranyos!" "Idenézz, milyen cuki ez a kicsi!" és így tovább..és így tovább...

És ez nekem igenis nagyon jól esett, s nagyon kedves a magyaroktól, hogy szeretik a gyerekeket. S hogy nem szégyellik kimondani. Mert azt is észrevettem, hogy az ittenieket is mindig leveszi a lábukról a Nyuszi, de ök sokkal szolidabban nyílvánítják ki a tetszésüket. A múltkor egy irtó morcos fejü bácsi-és néni integetett titokban pápát a Nyuszinak, aki nagy pápáintegetö. S olyan édesen tudja csinálni, hogy néha séta közben csak azt látom, hogy vadidegenek integetnek nekünk :)))

Ez a kis disznófülü (ezt rám is mondták gyakran, ha emlékezetem nem csal) Stella felfejlesztette a szöszevö módszerét.

Eddig elöre tudtam, hogy szöszt akar enni. Az lehetett a cseresznyés mamuszról, lehetett hajszál, cérnaszál, plüssállat kitépett "szöre", pokróc megdolgozott szösze... Tehát elöször Stella nagyon nézett valamit, majd az ujjával, azzal a kis dundival nagyon piszkálta azt a valamit, majd másik kezével kivette a cumit, élöre cuppogott és dolgozott a nyelvével, végül betömködte a szájacskájába A szöszt.

Tegnap: észrevette a szöszt, felkapta, ugyanazzal a kézzel kikapta a cumit, s el se véve a szájától a cumit, már be is tette a szöszt, kicsit cuppogott rajta, majd gyorsan visszatette a szájába a cumit is. Na jó, utána ki is vette, mert cumistul nem tudja a nyelvével pödörgetni a szöszt :))))

Délelött a Nyuszi nem aludt valami nagyot. Az 1,5-2 óra helyett 1 órát aludt. Mikor felkelt, még nem volt kész az ebéd. Sülthús volt, apának rizzsel, Nyuszinak fött krumplival :) 2-kor elindultunk Anitához. Nyuszi már fáradt volt, gondoltam majd a kocsiban szundikál egyet. Hát nem szundikált.

Ezek után nem is úgy viselkedett, mint szokott. Nem volt annyira elájulva Ben baba játékaitól. Máskor sokkal kutakodóbb, érdeklödöbb. Most inkább a fáradtságtól jött-ment. Hazafelé jót aludt a kocsiban. Na nem sokat, fél órát, de aludt. Csak én örültem volna, ha játékosabb és barátkozóbb, mint ahogy máskor szokott. Nem is tudtunk Anitával nagyon beszélgetni... na majd email-ben...

Azért képet hoztam :) :) 

Tehát eljöttünk az oviból, azzal, hogy jövö héten hétfön megyünk és megnézzük, valamint lehetöségem lesz kérdezni, informálódni. Nem tudom, miket kellene tudnom, miket kellene kérdeznem. Ami érdekel, hogy itt mit szólnak hozzá, hogy Stella nem ért németül, lesz-e tennivalónk ezügyben, érdekel, hogy év közben lehet-e oviban tartózkodás idöpontját változtatni, hogy mit kell bevinni (a pelus és a váltóruhák, valamint ottani lábbeli az tuti, de mit még).

Na elindultunk hazafelé, az esö esett, de nem nagyon, zavaró nem volt. Nyuszi végig a kezemben volt, amint le akartam tenni, nyújtózkodott felfelé, s kapaszkodott a combomba...

Bementünk egy Anker pékségbe, ahol a Nyuszi kapott ingyen és bérmentve egy kiflit. Olyan brios tésztáju-szerü kiflit. Meglepödtem. Nem szoktak ajándékokat osztani, ráadásul nem költöttünk vagyonokat, csak épphogy.

Innen kicsit gyalog is jöttünk. Ami azt jelentette, hogy két kézzel fogtam a nyuszi kezeit,  mögötte mentem, fölé kellett hajolnom, majd eltört a derekam, de úgy éreztem, hogy a 4 sávos úttest mellett nem mehetünk csak lazán kéz a kézben egymás mellett. Bementünk egy virágboltba is, Anita barátnömnek vettünk egy kis decemberi hangulatú növénykét. Persze Nyuszi végig a kezemben volt, mert minden virágot és polcokra kitett szert meg akart fogdosni. Mikor kijöttünk a növényestöl, gyalogoltunk tovább. De Nyuszi nem bírta sokáig, s amikor újra felemeltem, akkor tünt fel, hogy nincs rajta a csiptetös cumija. (itt csendben megjegyezném, hogy már az Obi elött jártunk, tehát majdnem hazaértünk)

Elindultunk vissza a pékségbe, cumi ott nem volt. Vissza oda, ahol kiszálltunk apa mellöl a kocsiból. Cumi a földön nem volt. Vissza az oviba. Cumi ott se volt. Persze egész visszaúton járt a szemem, hátha valaki felemelte, s feltette vmi bokorra, padra, ablakpárkányba, kirakatba... Cumi sehol. Elindulunk hazafelé, Nyuszi még mindig a kezemben (semmi hajlandóságot nem mutatott a gyaloglásra, így cipelhettem), közben felhívtam Petit, aki kiment a kocsihoz, s megállapította, hogy ott a cumi. Sóhajtottam egy nagyot, kicsit örömömben, megkönnyebbüléstöl, kicsit a Nyuszicipeléstöl elfáradva.

Hát így fáradtam el tegnap :)

Tegnap, amikor apa indult vissza dolgozni ebédidö után, lementünk vele a Matzleinsdorferplatzig, mert van ott nem messze egy ovi, ami elég szimpatikus. Nem olyan, mint a többi belvárosi ovi. Nem kicsi, nem emeletesházban van, van nagy kertje..

Tehát bementünk a Nyuszival. A hölgy, akitöl infókat kaphattam volna nem ért rá, így jövö hétfön megyünk újra. Apa már megnézte az ovit, kívülröl én is. Persze az ablakokon is bekukucskáltam, ahol lehetett, így kicsit belülröl is láttam. :) Igazából már eldöntöttük, hogy ezt az ovit jelöljük meg elsö helyre. Kettö ovit kell megjelölni, s majd értesítenek, hogy hová járhat a Nyuszi. Tehát itt most csak pár technikai kérdésem lenne.

Egy másik oviban pl érdeklödtem, mi a tennivalóm, hisz Stella nem ért németül. Fontos kérdés a beszoktatás is, az alvásról érdeklödtem, a szabadlevegözésröl. A második számú ovi nagyon kicsi. Egy emeletes ház alsó szintjén van. Van hátul egy játszótér is, ami ugyan nem összehasonlítható az egyes számú ovi nagy kertjével, de legalább van. Vannak ovik, ahonnan nyilvános játszóra járnak a gyerekek.

mennem kell, felkelt a Nyuszi (aludnia kellene még éppen. na mindegy.)

Nyuszinak leállt a foggyarapodása. Mármint hónapok óta dörzsöli,fájlalja bal alul az ínyét, de a fog még mindig sehol. Még mindig 8 foga van. Már nagyon régóta. Konkrétan, ha a készült fényképekre gondolok, már szeptemberben tuti 8 foga volt. Tán már augusztusban is, de annak utána kellene néznem. S mindeközben Nyuszi egyre nyügösebb, egyre rosszabbak a nappalok és éjszakák, nehéz lekötni, hamar nyügös lesz, sirva fakad...

Valamelyik nap spenótos tésztát csináltam (Balogzsuzsi receptje). Nyuszka lenyalta a fetasajtos-spenótos szószt a tésztáról, s a tésztát kiköpte. Mivel nem haladtunk így az evéssel, kimertem neki a szószból a tányérkájába, kanállal etettem, s rágcsált hozzá ciabattát. Gondolom ha a fogak miatt nem akarta volna a tésztát, akkor ciabattát se rágcsált volna... tehát nem tudom, mi van most. Tegnap a paradicsomos káposztát köpködte ki, pedig legutoljára még ette.

Ma is vendéget vártunk. Odi barátnömet. Aki állandóan dolgozik, így ritkán látjuk egymást. De ma szabadnapos volt, így meglátogatott minket :) Neki is elöadtam, hogy a Nyuszi 9-11 között alszik délelött. Hát 10-12 között aludt. Szerencsére Odi nem sietett nagyon, így itt volt még, mikor a Nyuszi felkelt :)

Ebéd után lementünk a Nyuszival a Wiednerre megnézni egy ovit. Elöször is, induláskor bekakilt (én csak az ovi elötti kiszálláskor éreztem a szagokat, késöbb apa mondta, hogy öt megcsapta vmi kellemetlen, mikor betette a Nyuszit az autóba, de nem gondota, hogy kaksi lehet, hisz 2x egy nap (?) mikor a Nyuszi nem szokott olyat!!?? Hát most szokott.)

Tehát bekakilva mentünk be az oviba. Nyuszi a lábamba kapaszkodott, mikor meglátta azt a sok gyereket. Meg a hangzavar, meg minden... a játszón más volt. Ott mindig van sok felnött is, meg a játszótér az szabadtér... De felfedezte a Nyuszi, hogy: "Nini, itt mennyi játék van!" Az informáciokérés után úgy kellett elkobozni a Nyuszitól a játékokat, s hát nem akart kijönni az oviból :)))

De mi lesz, ha majd rendszeresen kell mennie? Jelenlegi terv szerint most februárban iratjuk be a Nyuszit, s akkor szeptembertöl fog járni. Akkor már 2 éves lesz :)

Itt nincs bölcsi, hanem az ovinak van bölcsicsoportja. Tehát, ha ovit írok, az a bölcsicsoport az oviban :)