Tegnap délután "magyarlány talira" mentünk a belvárosba az egyik Christkindlmarktra. Mindenki gyerek nélkül ment, a 3 gyerekes anyuka is, a 4 gyerekes anyuka is. Nekik sincs itt segítségük, nem azért, csak az ö férjeik szombaton nem dolgoznak. Nyusziapuka meg igen.
Igy én a Nyuszival mentem. Ez azt eredményezte, hogy konkrétan egy szót se tudtam váltani senkivel, pedig szeretek beszélni, ez tudvalevö, hanem a Nyuszi után rohangáltam, aki nagyon édes volt. Tegnap elöször volt rajta a gyönyörü kis overálja, izgultam is, hogy kényelmes-e, jó-e, elég meleg-e. Bár tegnap hüvös volt, de nem volt "befagy a kipufogóm" szerü hideg. De a Nyuszi jól elvolt.
Legalább ittam egy puncsot. :) Narancspuncsot. :) Aztán fél óra Nyusziutánrohangálás utan úgy döntöttem, hogy hazajövünk. Nyuszinak úgyis aludnia kellett, hát aludt is a drága :)
Ami még nagyon kedves volt. Örjítöen sok magyar van ilyenkor az ilyen karácsonyi vásárokban. Viszont. Ahogy a Nyuszi után rohangáltam, mindenhonnan hallottam, hogy: "Jaaaj, de édes, nézd!" "Milyen aranyos!" "Idenézz, milyen cuki ez a kicsi!" és így tovább..és így tovább...
És ez nekem igenis nagyon jól esett, s nagyon kedves a magyaroktól, hogy szeretik a gyerekeket. S hogy nem szégyellik kimondani. Mert azt is észrevettem, hogy az ittenieket is mindig leveszi a lábukról a Nyuszi, de ök sokkal szolidabban nyílvánítják ki a tetszésüket. A múltkor egy irtó morcos fejü bácsi-és néni integetett titokban pápát a Nyuszinak, aki nagy pápáintegetö. S olyan édesen tudja csinálni, hogy néha séta közben csak azt látom, hogy vadidegenek integetnek nekünk :)))
