Egyedül. Magától.
A napokban ugyanis elökerült a furulyám. A bocibocit furulyáztam, aztán sokat énekeltük is. S most az elöbb arra lettem figyelmes, hogy kicsi lányom énekli: "Boci boci taaajka, se fü faaajka, ...." A pontozott részt már nem értem :) De ö tudja! Ö énekli! ;)
Kedd délután mentünk, mert hétfön éjjel ugye láza is volt a Nyuszinak. Ezek után úgy gondoltam, hogy itt az ideje a dokihozmenésnek. Elmentünk hát. Elöször nem örültem, mikor rájöttem, hogy helyettesítés van, végül pedig ... tehát jó lenne, ha ez a helyettesítö doki lenne a dokink. Hogy miért is?
Meghallgatta a Nyuszi mellkasát, megkérdezte, hogy volt-e bronchitis a családban....aztán azt is megkérdezte, hogy milyen Stella böre,( mert a bronchitis és az allergiaszerü börkiütések összetartoznak). Igen, az a bör, amelyik kb 1 éves kora óta randa allergia szerü förmedvénnyel van tele. Na jó, nem olyan csúnya, de azért megmutattuk már pár dokinak. Mindenki felirt valami vacakot, s semmi nem használt. Erre ez a doki látatlanba rákérdezett, hogy mi van a gyerek börével? Megnézte, s megállapitotta, hogy az utoljára felirt krém se hat, ugye? Mondtuk, hogy nem.
Vissza a mostani bajhoz. Kapott a Nyuszi egy asztmasrét, egy fura inhalálóval, meg éjjelre valami köhögéscsillapitot. Át is aludtuk az éjszakát, mármint ö, én idönként felkeltem, s láza nemmúlása miatt félálmában még lázcsillapítót is adtam neki.
Csütörtökön kell mennünk kontrollra. Akkor megpróbálom megtudni, ki ez a doki, hol rendel....stb...stb...
...mérönk az nincs. De így is érzem, hogy most lázas a Nyuszi. Kint alszom a nappaliban (apa kicsit kimenös volt, s ilyenkor fennáll a horkolás veszélye), Nyuszi 2 körül jött ki hozzám, most 4 körül van. Mostanra ment fel a láza, így adtam neki Panadol Babyt.
Tegnap elsumákoltam az orvoshoz menetelt, de ma majd szintén itthon marad a Nyuszi, s elviszem a délutáni rendelésre. Remélem közben javul a helyzet, s a láz távozik otthonunkból.
Csendben megjegyzem, hogy így éjjel megint köhög is a Drágám, valamint hogy nagyon izgágán alszik. Nekem pl nincs hely a franciaágy méretüre kinyitott kanapén. Bár a nyugtalanság úgyis kizavarta a szememböl az álmot, azért reggelig jó lenne még kicsit aludni.
Most kihasználom ébren töltött idömet, s kicsit kiszellöztetem (csak óvatosan persze) a nappalit, hogy jöjjön be a Nyuszikámnak kis friss levegö.
Volt már a Nyuszinak láza, mert jöttek a fogak. Meg köhögött is, mert torokgyulladást szedett össze kis virustol... De most kicsit más van.
Szombat délután kezdett köhögni. Ugyan nem szépen, de nem sokat, így nem gondoltunk semmire. Vasárnap délelött a sétát apa nyakán ülve töltötte, amint apája le akarta rakni, nyújtózkodott hozzám, hogy: "Föö! Föö!" Tehát valamiért nem akart gyalogolni, futkosni, mindent megnézni. De akkor még ez se volt nagyon gyanus. Vasárnap délután itthon bandáztunk, nem volt kedvünk kimenni a nemszép idöben, mi szülök olyan öszi borongást éreztünk, hogy jobb lenne kivételesen a lakásban. Nyuszi egyre jobban köhögött, este már majd kiköpte a tüdejét. Mármint fürdés után este. Alvás is nehezen indult emiatt. De végül már majdnem 9 volt mikor elaludt, de legalább elaludt.
Aztán mikor hátramentem, hogy olvasok, aztán lefekszem, benéztem a Nyuszihoz, mint mindig. Amikor hátramegyek, akkor is be szoktam nézni, kiveszem a szájából a cumit, megcirógatom a szemeimmel, beszívom a szagáját, ilyesmi, aztán ha olvasok, olvasás után is bemegyek, megint kiveszem a cumit, megint....stb..stb..
Tegnap este, mikor bementem, Nyuszi nagyon szürcsölt az orrával. Abból is folyt valami szép, a szájából meg a nyál, s meleg is volt a keze, nyaka... nem is bírtam olvasni. Fél órát tüttyögtem, majd megágyaztam magamank a Nyuszi mellé a földre. 2 teraszszékpárnát tettem alulra, rájuk egy kisebb vatelines pokrócot, arra egy összehajtott kuscheldeckét, s átvittem a nagypárnámat, a kispárnámat, s a takarómat is. Bekészítettem a lázcsillapítót s innivalót is a Nyuszinak szükség estére.
Tudtam, hogy nem fogok tudni ott aludni, mert hideg a föld, kényelmetlen a fekhely, mert Nyuszi hortyog, ha lázas akkor nyögdös is, de azt is tudtam, a saját ágyamba se tudnék aludni, mert nem vagyok a Nyuszi mellett. S jól döntöttem, hogy a Nyusziszobát választottam.
Éjjel többször nyögdösött, mindig felnyúltam hozzá s megsimogattam, megnyugtattam, éreztem, hogy meleg, de azt is, hogy nem lázas. Én vagyok ugyanis a lázmérö. Vettem már sokat, de mivel egyik se mutatott nekem 36ot, vagy annál többet, ezért mind a kukában végezte. Ne mondják már nekem, hogy 35.6 a normál hömérsékletem!!!
Tehát nem volt láza, s hajnal felé már meleg se volt. Köhögni se köhögött, csak szürcsögte a levegöt. Aztán hajnali 5 felé éreztem, hogy átázott még a hálózsák is. Lefektettem a Nyuszit a kreált ágyamra, s levetköztettem, pelust cseréltem... közben ö félálomban azt hajtogatta, hogy: "Alszik! Anya! Alszik!"
Ekkor kikapcsoltam a mobilomon az ébresztöórát. Gondoltam, ha megy is a Nyuszi oviba, majd késve megy... s hát 7,30-kor keltünk. Nyuszit végül nem vittem oviba, itthon heveri ki a höemelkedést. De bevallom dokihoz se vittem. Viszont, ha most éjjel is höemelkedéses lesz, holnap se viszem bölcsibe, viszont délután dokihoz igen. Bár remélem, nem lesz erre szükség :)
Legyen az bárki (na nem bárki, mert Bennel kicsit más a Nyuszi-bár ö is kapott már sallert :( ), akkor a Nyuszi kicsit megkattan, irigy lesz, féltékeny... ami gondolom én, normális dolog ebben a korban, csak fura látni, hogy a kis szeretgetnivaló dundi lányom nem édesaranyosdrága, hanem egy igazi kis Hexe :)
Mint írtam, Bennel kicsit más. Öt ismeri valamennyire, mert igyekszünk Anitával (Benanyuka) rendszeresen és sürün találkozni, mert az nekünk is jó és a gyerekeinknek is jó :)
Volt már nálunk Kevin (ö is 2008 augusztusi), ö 2 ütéssel távozott :), aztán Luka (még nincs egészen 3,5 éves), öt is többször megütötte a Nyuszi, aztán most hétvégén volt Noah (ö 8 hónappal fiatalabb Nyuszinál) öt pedig többször is kétvállra fektette a Nyuszi.
Hát mit is mondjak. Nem erre neveljük, én az ovira (bölcsi) fogom, de megértem ezt az idöszakot, az elsö elszakadást (ovibakerülést), hogy anya-apa ne mással foglalkozzon, hogy ne vegyék el az ö játékát, miközben anya-apa nem neki kedveskedik.... Féltékeny no! Sajnálom ilyenkor, hisz ha vendégek jönnek, mi is kedveskedünk a kisvendégnek, s ez az, ami kiborítja a bilit. Azt látom a Nyuszin, hogy ilyenkor háttérbe szorultnak érzi magát, hiába kedveskedünk neki is, az nem elég....