Nyuszka nagyon szereti a tegnap vett kisasztalát. Sokszor ücsörög ott. Ma ott is uzsonnázott. Gyümölcsöt. Pedig mostanában soha nem akarja megenni a gyümölcsöket. Egyiket se. De ma almázott és banánozott. Felkockáztam öket, s csipegette :)
Aztán apájával elmentek sétálni. Hoztak haza túrósbatyut. Nyuszka helyet foglalt a kisasztalnál, elétettük a túrós gyönyörüséget. Csak úgy falta :)
Söt, ami nagyon édes volt, csak úgy cuppogta le az ujjairól az ottragadt túródarabkákat. Nagy élvezettel :)
Apa épp kifelé fordulva aludt. Érezte, hogy valami van a hátánál. Azt hitte, hogy a Nyuszi, ezért meg se mert moccanni. Mikor már nagyon elzsibbadt, megpróbált hátrasandítani, hogy lássa, hogy fekszik a Nyuszi.
És akkor láss csodát! Hát nem a Nyuszi aludt apának dölve, hanem az alvósállatka, a Sári volt odagyömöszölve. :))))) S Nyuszi az én térfelemen, engem zsibbasztott :)))) Tehát apa megmozdulhatott :))))
Nem tudom, mi volt éjjel. Amikor mentem aludni 10 után, még felkapcsoltam a kisvillanyt, s olvastam. Nyuszit nem zavartam se a lapozással, se a fénnyel, pedig néha már arra felkel, hogy kinyílik a szobaajtó... Tehát 2 körül felkelt, dobálta magát az ágyában, pakolta a plüssállatkáit, csapkodott az ágy rácsain a cumijával... nem hagyott aludni. Vártam...vártam...vártam...
Aztán kimentem, csináltam neki inni. Kicsi gyümölcslé, sok víz. Azt megitta, aztán 5 perc nyugalom után ramazurizott újra.
Aztán kis bealvás után 4 elött megint keltünk, megint csapkodás, dobálózás, nyüszögés, nyekergés...
Magunk közé tettem a nagyágyba. Megihatta a hajnali gyümölcsléjét... aztán akkorát aludtunk, hogy csak na! 3/4 9-kor keltünk.
A pelus pedig úgy teli volt, gondolom az éjszakai extraivás okán, hogy míg áthoztam Nyuszit még pizsiben, éjszakai pelusban a nappaliba, ahogy magamhozszorítottam, kipréseltem egy jó nagy adag pisit a pelusból. Nyuszi is, én is tiszta pisik lettünk.
jár kisasztal és kisszék. A kedves vendégkisbarátoknak és kisbarátnöknek pedig egy vendégszék. :) Ezért ma kiautóztunk az IKEA-ba, s megvettük e bababútordarabokat.
Apa ül a vendégszéken, Nyuszi pedig az ö kislánykás rózsaszín székecskéjén, ami még kicsit magas, csak leszállni tud egyedül, a felülés még nehézkes, de hát úgy repül az idö, s ezért a Nyuszi olyan gyorsan nö...
Mint említettem, úgy járunk levegözni, hogy mikor Peti hazajön, ö lemegy Stellával, aki napközben sokszor inkább cipelteti magát, de érdekes módon így este örömmel elfutkorászik... én meg beugrom a közértbe.
Persze a csomagokat is és Stellát is Peti cipeli fel a 2. emeletre.
Hogy mi hiányzik? Hogy világos nappal kimenjünk a levegöre... de ezzel a háttal nem lehet Nyuszit cipelni.
Rajzolt, fickálgatott. De van egy szabály. Ceruzáva, tollal, egyéb hegyes eszközzel nem rohangálunk. De Stella ezt akarta. Ceruzával rohangálni. Amikor elvettem töle a ceruzát, iszonyatos bögésbe kezdett. (Ilyet már láttunk :)
De!
Most mérgében földhöz csapta a keze ügyébe kerülö kakast, amit a Jézuska hozott. :)))) Aztán mikor látta, hogy nem hatott meg, odament a könyvespolchoz, ahová kistányérba szöllöt készítettem ki, s mérgesen, duzzogó arccal bekapott egy szemet. Ez volt a bosszú :)
Bekapcsoltam, s elötte - mint mindig, mióta Stella mindenhez hozzányúlkál - leellenöritzem a gombokat, hogy nincsenek-e elállítva. Gyors szempillantás, s már ment is a mosógép. Aztán nem kapcsolt ki, amikor szokott...aztán még mindig nem...aztán még mindig nem....
Aztán megnéztem úra azokat a gombokat. Hát persze, hogy nem kapcsolt ki, ha Stella sikeresen beállította, hogy 60 percig szárítson!
Tehát: - "Kedves Gabianyu! Tessék mindent RENDESEN ellenörizni, s nem kutyafuttában!"
- "Értettem!"
Megint becsípödött a derekam.
Hétfö délután: Természetesen (jobb lehetöség híján) babakocsi nélkül voltunk hétfön a városban a Nyuszival. Hazafelé indulva épp leültem vele egy padra, hogy megigazítsam a cipöfüzöit, mikor hirtelen derékon szúrt a Baj. Aztán még 1x. Majdnem sírtam. S Nyuszi persze nem akart gyalogolni. Karban kellett vinni...(na itt már sírtam. ill. kifolyt a könnyem, hiába szorítottam össze a fogaimat). Önmagában a járás is elég kín lett volna... aztán le kellett ülni a buszon. Kín a köbön. Aztán fel kellett állni, hogy leszálljunk..aztán fel kellett cipekedni a 2.emeletre...
Itthon Stella levetköztetése után lerogytam a kanapéra, persze ekkor már folyamatosan jött a könnyem. S innentöl kezdve nem tudtam megmozdulni. Amikor úgy döntöttem, hogy beveszek egy cataflamot (az erösebb fajtája van itthon), ki kellett menni a konyhába a gyógyszerért és vízért. Hát ha jól emlékszem, kb 40 percembe került ez a müvelet. Alig vártam, hogy Peti hazaessen munkából 6 után, hogy kicsit levegye a gondot a vállamról. Mert gond az volt. Nem tudtam törödni Nyuszival. Sírt, zokogott a nadrágomat rángatva, hogy vegyem fel. Én meg sírtam a fájdalomtól, meg attól, hogy nem tudom felvenni...
Valamint szörnyü volt, hogy nem tudtam Nyuszira vigyázni. De mintha érezte volna, hogy gond van, nem próbálta megmászni a pisai könyvespolcot, nem piszkálta nyálas kézzel a vezetékeket, nem mászott fel a tv elötti dobozra... kímélte anyuját :) s annak idegeit is :) Jò Nyuszi! ;)
Aztán hatott a fájdalomcsillapító. Na nem múlt el a fájdalom, de enyhült. S arra is rájöttem, hogy állva kell várjam Petit, úgy még el tudok lébecolni...
Nálunk a fektetés mindig ugyan úgy zajlik. Apa fürdet, közben én mosogatok, aztán én veszem ki a vízböl a Nyuszkát, apának adom, aki beviszi a hálóba, én megtörölgetem, pelus, body, pizsi, apa átveszi, játszanak az ágyon, addig én készítem az esti tejet, benne a flór-tablettával, apa felkapcsolja a kislámpát az ágy mellett, én bemenet kapcsolom le a nagyot, ilyenkor Nyuszka már látja kezemben a flaskát, cumit kiveszi a szájából, s hanyadt vágja magát az ágyon. :) Mert ö hanyadt fekve issza a vacsoratejet, mi pedig egyik-és másik oldalról gyönyörködünk benne. Ha készen van, apának adja az üres flaskát, én meg elkezdem betenni a hálózsákjába. Aztán apa felhúzza Emilia hasán a zenemadzagot, nózipuszizik a Nyuszival, én miközben teszem be a kiságyba, titkos dolgokat suttogok a fülébe, közben összepuszilgatom, az ágyba téve az arcára helyezem Sárit, a világoskék alvósállatkát, majd kislisszolok a szobából.
Tehát így szokott zajlani a fektetés. De ugye a hátam... tehát minden emelést apa csinált.. s ö tette be Nyuszkát az ágyba, aki elöször sírdogált (tuti az elmaradt nózipuszi és titkos suttogás miatt, mert nem úgy volt, ahogy rendjén lett volna), de aztán elaludt édesen. Szerencsére engem kímélendö nem kelt éjjel. Hajnalban kellett szólnom Petinek, hogy áll a Nyuszi az ágyában.... De aztán visszaaludt, majd végül közöttünk is aludt, negyed 8-ig. Ez nagy szó!!!
Kedd: délelött kettesben voltam a Nyuszival, nagyon féltem, hogy fogom ellátni. De javarészt eljátszogatott egyedül, én vettem be fájdalomcsillapítót, így kicsit mobilabb lettem... Délben jött Peti, ö tette le aludni a Nyuszit, én már épp a hálózsákot adtam rá, mikor apa belépett az ajtón :) Irtó jól összehangoltuk a dolgokat :))))
S apa nem ment vissza dolgozni délutánra, hogy én átmehessek a közeli kórházba. Ott kaptam infúziót, meg receptet is írtak. Szerencsére Peti nagyon sokat segített, így délután azért javultam.
Mentünk volna Stellával Anita barátnömhöz, de a látogatásunkat egészségügyi okokra hivatkozva persze le kellett mondanom..na pótoljuk azért hamarosan :)
Ma szerda van, s elég jól vagyok. Néha nagyon fáj, de csak azt a gyógyszert vettem be, amit felírtak a kórházban, külön fájdalomcsillapítót nem. S ma már Nyuszi is nyugodtabb. Ùjra közel lehet anyukájához, ami nekem jól esik, hogy bújik, szeret :) Még puszit is adott, de ezt Petinek nem mondom el :)))) hadd gondolja, hogy csak ö kap :))))