Így telefonál Apának. Épp egy nagy kaviccsal :)

Ìgy nyammog. Azaz eszi a tiltott dolgokat, úgymint föld, szöszmösz, morzsa, idegen eredetü valamik...

Egyelöre ennyi a szemléltetésböl :)

Az vagyok én. De voltam "Aja" is, "Apa" is :))) De most pár napja megnevezésre került a családban elfoglalt helyem: "Anya". Olyan gyönyörüen mondja!

Ma Anita barátnömmel való chat-elés közben gondoltam Nyuszi elsö hangjára. Annyira cérnácska, kislányoska volt! De megváltozott. Megedzödtek a hangszálak, beállt a saját kis Stellahang :)

Korábban elöfordult, hogy Nyuszi egész nap azt kiabálta, hogy: "Apa! Apa! Apa!". Tegnap pedig már: "Anya! Apa! Anya! Apa!" Ekkor egyedül voltam vele itthon.

Amikor várja apukáját, gondol apukájára, hiányolja, pl a hálóban az ágyánál, többször kiabál érte :) Szereti. :) Én meg azt szeretem, ahogy ö szeret :) Amikor hozzámbújik, hiányol, keres, amikor itt ülök töle 1-2 méterre, rámnéz, idejön, s széthúzza a lábaimat, hogy közéjük férjen, majd hozzámbújik. Na ilyenkor mindig elolvadok a gyönyörüségtöl :)

Gondoltam nem írok ide semmit, a KÓCBABAkép magáért beszél:

Az útról, majd ha visszajöttünk... ;)

Nyuszi nem nagy hajlandóságot mutat a szavakkal történö kommunikálásra. Egész nap halandzsál, de értelmes szavakat nemigen mond. Kivéve, hogy "apa", de AZT egész nap :)

Mára virradóra maratonaludtunk. Tudom, van ahol ez átlagos, de hogy Stella 8-ig aludt, az nekünk nem. 6-tol mellettem aludt, mert akkor itta a rostosát, s nem úgy nézett ki, mint aki visszaalszik, de mégis... pedig idöközben még a kéménysepröket is beengedte apa. Nyuszit ez se zavarta. Én régóta egy maratonalvásról álmodoztam, most meg 7-töl vártam, hogy a hónaljambaékelödött gyermekem felébredjen :) A vége felé már cumival aludt, s annyira szívta alvás közben, hogy azt hittem, leharapja a végét :). Valamint idönként felsírt. Egy pillanatra csak, s már aludt is tovább... :)

Telefonálni nagyon szeret. Bármivel. Ma a már elromlott müanyag felhúzható (Spieluhr) mackóval telefonált. Halandzsázott ezerrel, s bólogatott, mintha mondaná, hogy "aha, igen, értem...". Nagyon komoly volt :)

Ezt mondogatja Nyuszi, ha virágot lát. Mutitól tanulta. Amikor én tanítgattam rá, akkor még nem akarta befogadni a témát. De most annyira édesen tüsszög a hapcivirágra :)

Kijött. Jobb alul. Szemfog :) s gyönyörüüüü!

Mostanában ritkán turkálok Nyuszi szájában, mert hátul már nem olyan egyszerü. Az elsö 8 fognál még könnyü volt. Így maradhattam le a 3.szemfog kibujásának konkrét idöpontjáról... de a lényeg, hogy kijött. Most még picike csücsköcske csak, gondolom okozója volt pár nyügös pillanatnak is...

Már csütörtök este megcsináltam a túrótortát. Hamis torta volt, mert babapiskóta volt a tésztája, rajta volt a barack, finom, édes, aztán a zselatinostejszínestúró, tetején megint barack.

Peti munkája után nagyon vártuk öt :) Felöltöztünk szépen, hogy ha nem is csapunk nagy ünnepet, de megtiszteljük a szülinapját :)

A másik kép aranyosabb a Nyusziról, de azon nem látni, hogy egyedül villázgat a tortából :)

Nem bírtam ki. Utólag hoztam még egy képet. Ez már kanalas és üres tányéreos és maszatos és boldogságos :))))

Féltem az ott töltendö idötöl. Utoljára, mikor odamentünk, semmi gyerekhely nem volt. Úgy értem, az ö kisfia kisebb, még nem voltak eltolva a bútorok, a lakás kicsi, Stella csupa tiltott dologba csöppent. Miután kisírta a szemeit, kiöntötte a kancsó vizet, csupa NEM volt minden, hazamentünk.

De tegnap jó volt. A nappali egy átváltozott hely volt. Csak Nyuszi kicsit smucig volt :) Mármint nem akarta, hogy Noah a saját játékaival játsszon.

S ö Noah :) Anita fiával egyidös, ö is kapaszkodva tolja a járássegítöt, de méretre sokkal kisebb Bennél, s Ben stabilabban áll, halad :) viszont édes mind a kettö ...

Stella Bennel jobban érzi magát. Elöször is, Benéknél magyarul beszélünk, s ért mindent. Dinánál viszont "cvancigolunk", ott sokkal visszahúzódóbb, nem felszabadult. Mert Anitánál aztán nem szégyenlös a szentem :))))) de így szeretjük :)))))

Tegnap Anitánál és Bennél voltunk. A kicsik (már nem azok) nagyon édesek voltak!

1. Stella folyamatosan rohangált a lakásban. Mármint játszottunk Ben szobájában, Stella felpattant, át a nappaliba, onnan az elöszobába, onnan vagy tovább a fürdöbe, vagy leragadt a konyhában. Aztán ugyanez fordítva, aztán újra... újra...

2. Stellának vittem szöllöt uzsira. Egy dobozkába tettem, ami Bennek is megtetszett. Szerintem nem a szöllöre cuppant rá, hanem az érdekes kincsesdobozzal akart játszani. De EZT Stella nem csípte. Sírvafakadt. Aztán Ben fakadt sírva. Aztán Stella mégjobban sírt. Aztán Ben sírt mégjobban. Bevallom, mi anyukák meg annyira nevettünk :)))) Mert ezek a kis törékeny lelkek annyira édesek voltak. (itt csendben elárulom, hogy Ben még hüppög is sírás közben :)

3. Anita férjének van egy cd gyüjteménye, amit Stella elöszeretettel piszkál. Mármint szíve szerint törné-zúzná. Na ezt nem ö mondta, hanem látom a szemein :)))) Ezért vigyázni kell, hogy a közelükbe ne jusson, ami elég nehéz feladat, mert a nappali gyerekszobai oldalán van a nagy zenesarok. Így tegnap 3-4 cd-t egy hirtelen mozdulattal kirántott a lánykám, s lecsapta a földre. Én csak irultam-pirultam, felkaptam a cd-ket. Még jó, hogy ezt Benapuka nem látta :)))) S remélem, nem törünk össze semmit...

 Uzsonnázik a Nyuszi, Ben pedig csodálkozik, hogy "Mik vannak??!!"

Cumiforgatás:

Kár, hogy erröl nem lehet fotót készíteni. Megérne egy érmet :). Úgy zajlik a dolog, hogy fordítva adom be Nyuszi szájába a cumit, s ö a nyelvével  megfordítja. Ill. néha csak úgy forgatgatja... ilyenkor gondolom unatkozik :))))

Integetés:

Mindig szeretett Nyuszi integetni. Elég korán kezdte, s azóta se hagyta abba. Alig várja séta közben, hogy jöjjön egy mosolygó néni-bácsi, egy aranyos kutyus, s akkor ö integet :)

Szemöldökcsipesz:

Látja, hogy a fejemen csinálok vele valamit. Ö is akarja. Hát kislány no! Dugdossa az arcához-persze szigorúan felügyelve, mert veszélyes eszköz.

A Nyuszi ma egy és fél éves!!!! Csináltunk lábnyomatot, amit eddig minden fél éves évfordulón csináltunk. Ez úgy kezdödött, hogy a korházban születésekor csináltak a pici lábikájáról lenyomatot, s ezt a pici nyomatot a születési köszöntö kártyába nyomva megkaptuk. Ùgy gondoltam nem szakitom meg ezt az eddig elég rövid hagyományt ;)))

Amúgy ma extra nehéz napunk volt. Nyuszi reggeltöl nagyon változó hangulattal nehezítette az életet :)

Csak az nyugtatott meg, hogy (voltunk Adrinál az oviban) Adrinál az oviban minden gyerek hisztis volt. Adriékat sajnáltam, de megnyugtatott, hogy nincs baj a Nyuszival. Egyszerüen ilyen nap van. Havas, hisztis, fárasztó...

, avagy a sérült szájacska... : már nem emlékszem a részletekre, de azt hiszem, a kinött szandi volt a Nyuszi kezében, valamit csinált, megbotlott, s nekiesett a fotel karfájának, ami fa. Nagyon sírt, felkaptam, megölelgettem, összepusziltam, megvizsgáltam, de nem láttam semmit. Késöbb viszont elég egyértelmüvé vált, hogy a kis száját ütötte meg. Lila lett az alsóajka egyik része, kis sebbel rajta. Azért nagyon nagy baj nem lehet, hisz anyu szülinapi vacsijából szivesen ette a husit is, a tortát is... ha annyira fájt volna, talán nem evett volna ilyen jóétvággyal. (Délben pl nem evett. Evés nélkül kellett letenni aludni. Mondjuk ébredéskor viszont megette az ebédet, tehát nincs baj :)

2 kislány volt, a többiek kisfiúk. (Jaj! Új szabály, nem szabad a gyerek nemi identitását erösíteni! Kik találják ki ezeket a ..ségeket?)

A kisfiúk azonnal körbeálltak minket, csodálták az épp érkezö kislánykát, azaz Nyuszit. Nyuszi jól érezte magát, nem szégyellösködött, rajzolt a kisasztalnál, ugrált a szivacson, jött-ment, idönként teli volt játékokkal a keze. Hol ö választotta öket, hol a kisfiúk ajándékozták neki :)

Èn a Lackónak tetszettem nagyon. Folyamatosan mellettem volt, kivéve, mikor hozzányúlt a 10 forintoshoz, amihez nem szabad. Meg Kevinke, a pocokarcú feketehajú kisfiú. Ö kicsit számító érdeklödést mutatott. A fényképezöm kellett neki. Csinált is vele sok-sok képet. Általában vagy nagyon közelröl, pár centiröl próbált fényképezni, vagy nem várta meg a vaku villanását, s elmozdította a fényképezöt. De így persze jobb képeket csinált, mert a levegöbe kattingatott ugyan, de ha valami volt ott épp, az le lett fotózva :))))

Így lett lefotózva a cumicsipeszes dekoltázsom :))))

Képek is készültek, majd utólag teszek fel ide. Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy péntekre most én kértem Adrit, hogy hadd menjek be újra a Nyuszival :) Hát megyünk.

Mostanában a Nyuszi állandóan azt hajtogatja, hogy: "Apa! Apa! Apa!"

A szobámban volt egy kép apáról egy fényképekkel dús táblán a falon. Stella most mindig megnézegette ott az apuját. Örömmel mutogatta, sikkantgatott neki :) 

Gondoltam egy nagyot, s egyik ilyen alkalommal odaadtam neki a képet, s lehoztuk az emeletröl a nappaliba. Azóta idönként odamegy a képhez, megnézegeti, nevetgél neki :)

Viszont elkezdte csak úgy, a levegöbe hajtogatni, hogy Apa! Olyannyira, hogy amikor a Széchenyi téren voltunk a babacipöboltban, az üvegajtóban állva, az ajtót csapkodva kiabálta apát :) Söt, már idönként engem is így szólít. Belátom, könnyebb kimondani, mint az "anya" szót, de örömömre azért ezzel is megajándékozott, mikor Adrinál voltunk az oviban.

Mármint most elöször kerestem, hogy hogy tudnék "megszabadulni" a Nyuszitól. Kriszta barátnöm jött engem oktatni, de ha Nyuszi itt van, nem lehet körmözni... Kriszta délben jött, Nyuszit aztán felvittem lefeküdni. Miután Nyuszi felkelt a déli alvásból, kicsit megszeretgettem, felöltöztettem, s útra készítettem, mert jött érte a Mamája, aki elvitte öt babakocsival ... dolgoztak is, nasiztak is, szeretgették a Nyuszit...aztán visszahozta. Na ekkor már kicsit kapkodnom kellett...de azért sikeresen zárult a délután.

(itt csendben megjegyezném, hogy a 2. modellemnek csak az egyik kezén csináltam meg a körmöt, a másik kezén este 8 után, miután a Nyuszi éjszakai alvását megkezdte...)

Nyuszi különben nagyon szeret a Mamával lenni. De azt nagyon neheztelte, hogy mikor a Mama öt visszahozta, nem tudtam szeretgetni, nem tudtam körbeugrálni...még be kellett fejeznem az elkezdett munkát...

Szerencsére késöbb Nyuszi megbocsájtott :)

Voltunk délelött. Csak úgy átugrottunk a szomszédba, hátha játszanak velünk (mármint nem velem :), a Nyuszival) a nagygyerekek. Kincsö 2,5, Kende 5 éves. Nagy szeretettel fogadták a Nyuszit, elhalmozták játékokkal, kisautókkal.. Ha Nyuszinak 20 keze lett volna, az is kevés lett volna :)

Peti kapott a héten szánkót a Nyuszinak. Ma Esztergomban vagyunk, s az itteni idöjárást kihasználva, Nyuszi felavatta Bubiban A szánkót :)))

1x arccal borult a hóba, de ettöl a kis incidenstöl eltekintve, ill ezt is belevéve, Nyuszi elégedett volt a szánkózás örömszintjével :)))

Úgy láttam, mintha a jobb felsö szemfog is jönne. Ha ez tényleg így van, akkor egyszerre 6 fog dolgozik a Nyuszika szájában... na azért ezt a fogszámlálást még ellenörizni kell...

Igen, azok. Mindenkinek. Nyuszinak is, anyának is, apának is. Ma éjjel például 1,50-kor kezdett egy nyöszörögni, játszani, sírdogálni a Nyuszi. 4,20-kor még nem aludtunk. De utána valamikor igen, mert többször nem néztem meg az órát. Végül 8-kor keltünk. De hogy miért sír a Nyuszi éjjel? Mostmár hetek óta...

Jaaj, igen, tudom, egyszerre 5 foga van kijövöben, de nem tudom, hogy ez lenne az ok? S fáj neki? Azért nem alszik? Olyan jó lenne mindig mindent tudni, mindig segíteni, könnyíteni, vigasztalni... s mindig tudni a megfelelö módot... 

Tegnap Stella nagy élvezettel követte a mosás folyamatát. Centrifugázáskor kissé visszahúzódóbb volt, de amúgy mindig vizsgálgatta a nagy fehér gépet, valamint elöszeretettel kopogtatott a töltöjén, s mondogatta, hogy: "Kopp-kopp"

Aztán kiteregettünk. Az is érdekes, mert Nyuszi nagyon szeret a kiteregetett ruhák között lavírozni, hogy a fejét simogassák a hideg nyirkos ruhák :) Emiatt mindig a szárító szélén vannak a hosszú dolgok, s az apróságok középen, így hagyva utat a mászkáló Nyuszinak.

Mosás után mindig nyitvahagyom a mosógép ajtaját, hogy kiszáradhasson a masina. Nyuszi tegnap ezt a lehetöséget használta ki, hogy a konyhából az összes teáját kihordja az elöszobába és megtöltse velük a mosógépet. Na nem szórta bele a teagranulátumokat, hanem dobozostul pakolta meg a mosógépet. Mire eszembe jutott a fényképezés, már csak egy doboz volt a gépben:

Ma pedig a teásflaskáját tette a szemetesbe. Segített porszívózni, s ha talált valami szöszimöszit, azt kivitte a konyhába a szemetesbe. Márpedig volt sok szöszimöszi is, meg morzsika is,  mert ma felszedtem a poliformpuzzlet.... A Nyuszi annyira belejött a kidobálásba, hogy végül a cumisüveg is ott végezte a morzsikák között a kukában. De szerencsére anya gyorsan cselekedett, s megmentette azt a flaskát....

Reggel 9-kor már ott voltunk a rendelöben. A derekammal mentünk, az örökös idegbecsípödések miatt szerettem volna megnézetni magam, hogy lehet-e valamit tenni ellene, vagy legalább ne legyen évente többször..ilyesmi...

Tehát 9-kor leadtam az asszisztensnek a papírjaimat. Azt mondta, nagyon sokan vannak, fél 11-11 körül kerülök csak sorra. Nyuszival jöttünk-mentünk, lépcsöztünk, integetett idegeneknek, kokettált, leült a koszos lépcsöre, felállt, futott a liftig, nem szállhatott be, vissza a lépcsöhöz, leült, nézelödött pár pillanatig, felállt.... egy néninél volt kávéspohár, a Nyuszi mindig ment a nénihez, mert persze össze szerette volna ropogtatni a poharat.... hát igy telt a várakozás.

Fél 12-kor elövettem az ebédelnivalót, megette a Nyuszi, kicsivel késöbb elkezdett nyüszögni. Tudtam én miért. Közelgett az alvásidö. Àltalában 12-2 között alszik. 12 elött kicsivel (ekkor már 3. órája vártunk), visszakértem a papírjaimat, s elindultunk haza. Mármint kocsival. Izgultam, hogy ne a kocsiban aludjon el a Nyuszi.

Hát fél 1-re értünk haza, fél 2-kor a Nyuszi már ébren volt. Kicsit kizökkentünk a kerékvágásból. Így délután is aludt picit...ma már minden rendben megy :)

Séta közben, mikor Nyuszi nem akarván saját lábikáin sétálni, épp a karomban leledzett...nevetett...s akkor vettem észre, hogy bal felül kilóg egy foghegyecske. Hát szemfoga jön. Közülük eddig az elsö...

Na igy nem csoda, hogy rossz éjszakák és nyügös nappalok is vannak....

Szörnyü éjszakánk volt! Nyuszi már korán ment aludni, 7,20-kor, de 8-kor felkelt, sírt nagyon... Aztán visszaaludt, de ugy 1-4 között nem nagyon aludtunk. Magam mellé tettem, de az sem segített. Megkapta a hajnali rostosát korábban, teli lett a kicsi bendöje, de az se segített... de végül azért reggel aludtunk ám.

S ebéd elött eszembe jutott, hogy leellenörzöm a fogak számát. Hát megvan a bünös. Bal alul jön a 4.fog. Azaz az elsö örlö azon az odalon.