Az vagyok én. De voltam "Aja" is, "Apa" is :))) De most pár napja megnevezésre került a családban elfoglalt helyem: "Anya". Olyan gyönyörüen mondja!
Ma Anita barátnömmel való chat-elés közben gondoltam Nyuszi elsö hangjára. Annyira cérnácska, kislányoska volt! De megváltozott. Megedzödtek a hangszálak, beállt a saját kis Stellahang :)
Korábban elöfordult, hogy Nyuszi egész nap azt kiabálta, hogy: "Apa! Apa! Apa!". Tegnap pedig már: "Anya! Apa! Anya! Apa!" Ekkor egyedül voltam vele itthon.
Amikor várja apukáját, gondol apukájára, hiányolja, pl a hálóban az ágyánál, többször kiabál érte :) Szereti. :) Én meg azt szeretem, ahogy ö szeret :) Amikor hozzámbújik, hiányol, keres, amikor itt ülök töle 1-2 méterre, rámnéz, idejön, s széthúzza a lábaimat, hogy közéjük férjen, majd hozzámbújik. Na ilyenkor mindig elolvadok a gyönyörüségtöl :)
