Reggel 9-kor már ott voltunk a rendelöben. A derekammal mentünk, az örökös idegbecsípödések miatt szerettem volna megnézetni magam, hogy lehet-e valamit tenni ellene, vagy legalább ne legyen évente többször..ilyesmi...
Tehát 9-kor leadtam az asszisztensnek a papírjaimat. Azt mondta, nagyon sokan vannak, fél 11-11 körül kerülök csak sorra. Nyuszival jöttünk-mentünk, lépcsöztünk, integetett idegeneknek, kokettált, leült a koszos lépcsöre, felállt, futott a liftig, nem szállhatott be, vissza a lépcsöhöz, leült, nézelödött pár pillanatig, felállt.... egy néninél volt kávéspohár, a Nyuszi mindig ment a nénihez, mert persze össze szerette volna ropogtatni a poharat.... hát igy telt a várakozás.
Fél 12-kor elövettem az ebédelnivalót, megette a Nyuszi, kicsivel késöbb elkezdett nyüszögni. Tudtam én miért. Közelgett az alvásidö. Àltalában 12-2 között alszik. 12 elött kicsivel (ekkor már 3. órája vártunk), visszakértem a papírjaimat, s elindultunk haza. Mármint kocsival. Izgultam, hogy ne a kocsiban aludjon el a Nyuszi.
Hát fél 1-re értünk haza, fél 2-kor a Nyuszi már ébren volt. Kicsit kizökkentünk a kerékvágásból. Így délután is aludt picit...ma már minden rendben megy :)
