Ma a szomorkás idö ellenére nagyon szép napunk volt :)

Voltunk parkban. A játszótérre indultunk, de útba ejtettük a kiállított készházakat is, de ma ért mindket pár meglepetés! Na nem új házakat láttunk, hanem jópár szörmók nyuszika ugrándozott a házak között.  Volt fekete, szürke, mogyorószinü. Volt olyan, amelyiknek a fülei között kicsit hosszabb volt a "haja". S volt 2 kisgyerek nyuszi is. Peti azt mondta, nem fáznak. Remélem így is van. A mi Nyuszinknak nagyon tetszettek a nyuszik :))) Sikkantgatott nekik, közel akart menni...

Aztán tovább sétálva elértük a játszóteret is. Ott nagy játszások voltak. Én pl hintáztam, meg csúztam olyan dróton, aminek az ülökéje tányéros felvonó külsejü. Nagggyon spászos volt :))) Annyira bánom, hogy nem vittem fotóaparatot :( Én balga.... na nem magam miatt. Volt egy csomó minden, ami a mi környékünkön nincs. Pl volt egy érdekes valami. Ha minden igaz, pontosabban, ha Peti jól emlékszik a játék nevére, akkor pörgökorong a játék nevének szó szerinti fordítása. Ùgy néz ki, mint egy hatalmas lapostányér, ami ferdén van felfogatva egy, a közepéhez felerösitett oszlopra. S ez a tányér forog. Igen, úgy rézsút. Nyuszka nézett nagyokat, mikor felfelé úton hanyadt, majd jobbra dölt, lefelé résznél pedig elörefelé, majd balra kezdett borulni. Sokat kellett egyensúlyoznia :) Jövö hétvégén is kimegyünk ide újra, akkor majd lefotózom ;)

A játszizás után beültünk a kocsiba, hogy jövünk haza. Hazafelé Peti behajtott az 1. kerbe, hogy a Zanoniban vegyünk fagyit apának és nekem. Nyuszka ekkor már az igazak álmát aludta. Mi isteni fagyit ettünk, s amit még nagyon szeretek itt, hogy olaszok a fagyisfiúk, akik mindig örülnek, ha valaki olaszul szól hozzájuk, mégha néha egy szimpla grazie-nél több nem is hangzik el...

Holnap már Egomból jelentkezem Nyuszihírügyileg :)

Hát pénteken nem írtam. Az, hogy nem volt kedvem, egy dolog. Életkedvem se volt. Minden rosszul sült el, minden rossz volt, nehéz, fárasztó, fájdalmas...

Még Dinánál is. Nála ugye alacsony az asztalka a szoba közepén (a szobának CSAK közepe van, mert kicsi :), s az asztalon csicsás-arabos, de szép terítö, távirányítók, fánk nekünk, tányérok, villák, poharak, 1 kancsó víz, mobil, vonalas telefon.... tehát minden Stellánaktilos dolog...

Hát próbáltam gyorsan kikapkodni a dolgokat Stella kezéböl, illetve gyorsan elpakolni elöle, amiért éppen nyúlt... de azért a kancsó víz a jobb lábamon kötött ki... mármint csurgott rólam a víz, teljesen elázott a nadrágom. De sebaj. Ez túlélhetö. De aztán Nyuszka megunta, hogy minden csak tilos, s elkezdett üvölteni. Na nem kicsit. Dina fia úgy megijedt, hogy át kellett vinni a másik szobába, míg Nyuszi kicsit elhalkult.

Hazajövet nem volt parkoló, nekem nagyon kellett pisilni, Nyuszinak kókadt a feje, sietni kellett volna öt lefektetni... végül megálltam egy közeli bolt parkolójában, gondolván, hogy Peti majd este átáll valami parkolóhelyre, ha talál (szerencsére nem használja a cég a sorompót), aztán nem találtam a lakáskulcsot, aztán... szoval kiborult a bili. Estére már idegroncs voltam. Egyesével semmi nem volt nagy dolog, de igy töményen...

Viszont szombaton-bár még mindig rossz hangulatom lévén nem volt kedvem, de mivel áprilisban találkoztunk utoljára-felmentük Odi barátnömékhez. Ök fent laknak a Marian (Mariahilferstrasse). Mivel Nyuszka nem aludt délután, délelött meg nagyon korán (8-10 között), igy attól tartottam, hogy fél óra múlva rohanhatunk haza, mint elözö nap. De NEM! Nyuszka jól viselkedett, sétálgatott mindenfelé, megnézett mindent, nem rosszalkodott, nem hisztikézett...aranyos volt na!

Ma már vasárnap van, elég szomorú az idö. Amúgy ma november elseje van, így gyújtok is egy gyertyát mindjárt, csak ki kell találni, hová tegyem. Nyuszka nem látott még égö gyertyát... lehet, nem sokáig fog égni ....

Holnap megyünk hazaaaaaaaaa!!!

Tegnap semmi extra nem történt (Ágica, még mindig a "top on"-on nevetek, nem megy ki a fejemböl :). Az idö hidegnek tünt, ezért délután ráadtam a Nyuszkára az uj meleg kabátját, a sapkáját is, s babakocsi nélkül átsétáltunk a dm-be. Ez az átsétáltunk nagyon lazán hangzik.. DE nem volt hujjdelaza. Majd megszakadtam. Nyuszka nagylány már, nem olyan cipelni, mint mondjuk még nyáron volt...

A dm-ben gyorsan levettem róla a kabátot és a sapkát, megjegyzem, csalóka volt az idö. Nem is volt hideg, csak csöpörgös, borús, szomorú, de hideg nem. Beültettem Nyuszit a bevásárló kocsi toló részénél levö kisgyerekücsörgöbe, gondoltam, itt ellessz :) Hát elvolt :)

Hazafelé a zipzárt már nem húztam fel, s a sapkát is enyhe túlzásnak tartottam...

Nyuszi egyik új kedvence, hogy leveszi a könyveket a könyvespolcról, s egyesével idehordja nekem. (kár, hogy vissza már nem viszi)

Meg ha a Rezgö Rozália nevü babájával játszik, s netalántán meglát valami nagyon fontos és halaszthatatlan játszási-vagy pakolási lehetöséget, odaadja nekem megörzésre. A karomba teszi, ahogy öt is szoktam néha fogni :) :) Végül is én vagyok a Gondoskodás. Csak elbírok azzal a Rozáliával is. Rozáliát különben nem a szépségéért szeretjük, hanem mert van cumija-Stella néha probálkozik annak a bekapásával, de mivel nem jár az esemény élvezettel, inkább visszadugja a Rozália szemébe. Mert a cumi ugye oda való :) S Rozália kacag is. Ha megnyomjuk a lábfejét :) De a lényeg, hogy szeretjük a Rozit :)

Most alszik. A Rozi is, meg a Nyuszi is. Utóbbi gondolom arra gyüjti az eröt, hogy Noah (Dina 6 honapos fia) játékait majd jól összerázza, összenyálazza, megrágja, elpakolja... :) Mert ma délben megyünk Dinához, ha nem jön közbe semmi...

Ami mára általam betervezett dolog. Ma már KELL, hogy kakiljon a Nyuszi!! Se tegnap, se tegnapelött... Hiába a szilvalé, a szölö...

Ma Nyuszka 2 szurival lett gazdagabb. Az egyik kötelezö volt, a másik pedig szabadon választott, fizetös, a pneumokokken.

Megmutattuk a börét is. A karján, a lábán és az orcácskáin is vannak olyan "nem tud kijönni a ször" szerü dudorok. A doki szerint allergiának néz ki.

Beszéltünk az állandó kakilásgondjáról is. Na nem a dokinak :))))) a Nyuszinak. (Bár a lencsefözelék határozottan segített, ellentétben a szilvalével, a szölövel... és sok mással)

Ma nem lett volna mérés, de rátettem a mérlegre. Most se sikerült megmérni, minthogy mostanában nagyon nem engedi a pelusozást se, a popsitörlést se. Még jó, hogy fürödni szeret :)

Tehát a mérlegen ugrált a számérték, a legmagasabb 10.50 volt, mint legutóbb is. Tehát kb 1 hónapja ennyi a súlya a Nyuszinak. Gondolom. Hisz nem állt meg egy pillanatra se a szám a mérlegen...

Most alszik :) Én meg csináltam magamnak tejbepapit, de túl sok kakaót szórtam a tetejére. Petinek majd nem árulom el, mert tuti gondolná magában, hogy nem akarja elhinni, hogy nem birok édesség nélkül meglenni. Az a fura, hogy mindjárt kipukkadok a túlkakaózott tejbepapitól, de úgy ennék vmi nasit, vagy chipset.. Nem, nem vagyok terhes, s nem, nem tudom, mikor jön meg... ha ma halálra eszem magam, akkor holnap. Ha túlélem :)

S ha túlélem, jövö hétfön megyünk haza. A Nyuszi és én. Apa marad. Vele majd hosszúhétvégézni megyünk haza nemsokára :)

Tegnap lementünk a hozzánk legközelebbi játszira. Régen nem voltunk ott. Olyan fura volt, hogy Nyuszi nélkülem jött-ment. Mikor utoljára ott voltunk, még csak úgy tudott menni, ha fogtam a kezét... szalad az idö...meg a Nyuszi is :)

Ma is 6-kor keltünk. Meg éjjel sokszor. Dolgoznak azok a rágófogak, úgy látszik. Viszont szegény Nyuszi már 7 után újra fáradni látszott... esett-kelt... de elég sokáig bírta. Már apa is ébren volt, mikor a reggeli tejitalkáját fogyasztotta (a reggeli sárgarépás, az esti banános), aztán még kicsit odabújt apához, aztán irány az ágyikó.

Ma megyünk szurira. Jaj, mennem kell. Karfiollevest akarok fözni, s meg kell pucolnom a répákat.

Most csak egy kép :)

Nyuszka egy harapós nyuszi. Azzal kezdödött, hogy még régebben az orrunk felé közelített eléggé nagyra tátott szájjal. Aztán a lábujjak felé közelített, a színesre festett-piros, bordó, bronzbarna - lábkörmöket különösen szerettel közelíti meg a tátott szájával... aztán még bármit harapdált, amit talált. Akár a homlokomat is.

Így nem volt feltünö az, amire ma rájöttem. Megpusziltam az egyik plüssállatkáját s utána Stella jött az arcom felé nagyra tátott szájjal. Láttam ugyan, de elfelejtettem elfordulni, hogy ne harapjon meg. Erre ö nem is harapott meg, hanem hozzámnyomta a nagyra tátott nyálas kis gyönyörü száját :) 

MEGPUSZILT :) :) :)

Szombaton délután vendégségben voltunk. Nyuszi élvezte a kutakodást, nézelödést, pakolászást. Így kimaradt ugyan a délutáni alvása, de ettöl függetlenül jól viselte a "kiruccanást". S este se kellett korábban lefektetni. Na nem is tudtuk volna, hisz a szokásos esti fektetési idöben értünk haza...

Vasárnap délután elmentünk a Praterbe. Nagyon-nagyon jó volt, mert gyönyörü volt az idö, Nyuszi jókat játszott, mi élveztük a tavaszias hangulatot :)

A vasárnapi napon nem volt érezhetö Nyuszka napirendjén az óraátállítás. Eddig 7-fél8-kor tettük le  este Nyuszit aludni. Féltem, hogy most akkor majd 6-kor akar lefeküdni??? Peti 6-ig dolgozik!!! De szerencsére ezzel nem volt gond. Viszont ma hajnali 5-kor kérte az eddigi 6 órási gyümölcslevét, s nem is aludt vissza, mint máskor. Na ezen még dolgoznunk kell, mert így zombi leszek. Ráadásul elaludtam a nyakam-hátam. A mai program nem tudom mi lesz, föleg, hogy az idö nagyon szürke és rosszkedvü... de remélem majd azért kitalálunk valamit :) (én bennelennék egy cukrászda kifosztásában is, de azt Nyuszi nem élvezné, csak sírna, mert sütit nem kap, valamint nem lennénk levegön, nem mozognánk...) Na tehát cukiba tuti nem megyünk... :)