Hát pénteken nem írtam. Az, hogy nem volt kedvem, egy dolog. Életkedvem se volt. Minden rosszul sült el, minden rossz volt, nehéz, fárasztó, fájdalmas...
Még Dinánál is. Nála ugye alacsony az asztalka a szoba közepén (a szobának CSAK közepe van, mert kicsi :), s az asztalon csicsás-arabos, de szép terítö, távirányítók, fánk nekünk, tányérok, villák, poharak, 1 kancsó víz, mobil, vonalas telefon.... tehát minden Stellánaktilos dolog...
Hát próbáltam gyorsan kikapkodni a dolgokat Stella kezéböl, illetve gyorsan elpakolni elöle, amiért éppen nyúlt... de azért a kancsó víz a jobb lábamon kötött ki... mármint csurgott rólam a víz, teljesen elázott a nadrágom. De sebaj. Ez túlélhetö. De aztán Nyuszka megunta, hogy minden csak tilos, s elkezdett üvölteni. Na nem kicsit. Dina fia úgy megijedt, hogy át kellett vinni a másik szobába, míg Nyuszi kicsit elhalkult.
Hazajövet nem volt parkoló, nekem nagyon kellett pisilni, Nyuszinak kókadt a feje, sietni kellett volna öt lefektetni... végül megálltam egy közeli bolt parkolójában, gondolván, hogy Peti majd este átáll valami parkolóhelyre, ha talál (szerencsére nem használja a cég a sorompót), aztán nem találtam a lakáskulcsot, aztán... szoval kiborult a bili. Estére már idegroncs voltam. Egyesével semmi nem volt nagy dolog, de igy töményen...
Viszont szombaton-bár még mindig rossz hangulatom lévén nem volt kedvem, de mivel áprilisban találkoztunk utoljára-felmentük Odi barátnömékhez. Ök fent laknak a Marian (Mariahilferstrasse). Mivel Nyuszka nem aludt délután, délelött meg nagyon korán (8-10 között), igy attól tartottam, hogy fél óra múlva rohanhatunk haza, mint elözö nap. De NEM! Nyuszka jól viselkedett, sétálgatott mindenfelé, megnézett mindent, nem rosszalkodott, nem hisztikézett...aranyos volt na!
Ma már vasárnap van, elég szomorú az idö. Amúgy ma november elseje van, így gyújtok is egy gyertyát mindjárt, csak ki kell találni, hová tegyem. Nyuszka nem látott még égö gyertyát... lehet, nem sokáig fog égni ....
Holnap megyünk hazaaaaaaaaa!!!
