Tegnap a játszin Nyuszka csak az egyik kezemet fogva sétált. Csak hazajövetre fáradt el. 1,5 órát voltunk a játszin, kicsit homokozott, de a többi az séta, bogarászás, mások labdáinak ölelgetése :)))

S 7-8 lépést egyedül is ment.

Nagyon büszke voltam. Hisz tegnap az ESEMÉNYEK napja volt. Elsö megértett szó, elsö egykezes séta, elsö hosszabb séta egyedül...

Most rohannom kell fözni, paradicsomos káposzta a terv...

Stella folyamatosan beszél. Hogy mit mond? Miröl beszél? Ki tudja. Tán valaki, aki tud a kínáiból és az arabból egy nyelvet formálni :)))

Viszont ma megértettem valamit. Sokáig tartott, mire leesett, hogy mit mond a Nyuszi. Van egy játékmobilja. Nem, nem zenél! Viszont van kistükör a hátulján, s le lehet hajtani az elölapját!! Komoly ugye?

Natehát. Nyuszka fogja a mobilt, kinyitja, furcsán az arca elött tartja (már ez is olyan édes volt!!!) s mondja, hogy: "ÁJJDÓ! ÁJJDÓ!" . Ugye nem kell lefordítanom, hogy ez a "Halló! Halló!" volt :)))))))

Mert ö is mindig kínoz a blogján levö nasiemlegetésekkel. pl. karamellás cukor, rétes, tiramisu... jaaaj Ágiiiii! De szeretem ám olvasni, ugyhogy irj csak szorgalmasan!! ;)

De én meg hoztam egy képet. Anyu sütötte a Tamásnak a 21.szülinapjára. Tamás nagyoncsokis nagyonalkoholos tortát kért, s bár anyu már kissé megtörni látszik tortasütéskedvileg (azért remélem nekem jövöre még süt), nagyon szuper tortát sütött.

Na itt a kép:

...mit tegyek? Fáj a torkom. Reggeltöl. S igen, tudom, a meghülésért virusok a felelösek:

"A meghűlés a felső légutak fertőzése, ami jelentkezhet orrfolyással, könnyezéssel, vagy éppen kiszáradt torokkal, köhögéssel, de akár az összes, előbb felsorolt tünettel. A tünetek azért lehetnek ennyire változatosak, mert több mint 200 féle vírus képes megfázást okozni. "
 

Juteszembe, igy le kell mondjam Dinát pénteken, s Anitát csütörtökön. Pedig úgy szerettem volna találkozni velük!!! De mindketten babásak!

S igen, iszom eleget. Kamillateát mézzel. S igen, szeretem, nem undorít, s nem emlékeztet gyerekkorom "Ezt meg kell inni! Nem olyan rossz!" felszólitásaira :)))

Tegnap este irt Dina (aki ugye visszajött jopár honap után Szíriából), hogy akkor pénteken hol és mikor találkozzunk. Hát marhajó a kérdés. Mivel új alvásrend van kialakulóban, a mikort se tudom. A holt meg aztán.... hát hol van el a Nyuszi??? A játszótéren. Dina az ö babakocsiban hanyadtfekvö fiábol indul ki. Nekem idöközben Duracelnyullá nötte ki magát a lánykám. Igy most töprenghetek, mit válaszoljak. Fogggalmam sincs...

Ami kimaradt a prateri elbeszélésböl (mivel nem mentem bele részletekbe):

teszem be Stellát a hintába, amikor egy 2.5 év forma kislány megkérdezi tölem, hogy: "Ö a te fiad?" Mondom neki: "Igen, de nem fiú, kislány." Erre ö: "Neeem kislány." Mondom neki: "Deee".

Na igen. Mivel Nyuszka nem engedi a hajcsattot, s mostanság szénakazalszerü a haja, valamint nem vagyok "habosbabos kislányruha-fun", hát fiúnak nézték, na! :) Pedig én látom, hogy szép KISLÁNY :)))

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Stellának hívtak. Nagyon édes, drága, mosolygós de néha sipákolós, szépszemü és jóhúsú kislányka ö. Szülei próbálják szépen nevelgetni, persze kisebb-nagyobb nehézségekkel, de megteszenk minden tölük telhetöt, hogy lányuk, okos, ügyes, szép, szófogadó, bátor....stb...stb... legyen. De a kislány néha ellentmond szülei akaratának. Így szerezte meg egy szép napsütéses öszi napon anyukája szemöldökcsipeszét.  Mivel a kislány kicsit torkos is volt, úgy gondolta, jó lenne megkóstolni azt a tiltott dolgot. Biztos finom lehet. Anya kekszet is csak néha ad, pedig az is finom. Ez is biztos finom. "Na, megkóstolom!"

"Hát nem túl ízletes. De most mit tegyek? Még a cumi van itt kéznél.. na megvizsgálom... Jaj, de ezt már úúúgy unoooom! S még büdös is! "

Mivel a kislánynak nem volt sok választási lehetösége, a már jól bejáratott cumika mellett dönött. Azt bekapta, a szemöldökcsipeszt a továbbiakban inkább csak nézegette.

Mikor a kislány rájött, hogy anyukája elött nincs titok, megpróbált elbujni az etetöszéke mögé. De mivel jó husikában volt, ezért anyukája ott is meglátta öt :)

Szerencsére közelgett az ebédidö, így elterelödött a figyelem a rosszcsontka kislány cselekedeteiröl, s ráterelödött anya által fözött tejfölös krumplilevesre, amit a kislány nagy örömmel megebédelt... s most boldogan alszik, míg fel nem ébred valami zajra a szomszéd épitkezésröl, vagy mert kialudta magát.  :) :) :) Elöbbieknek megfelelöen vagy mosolygósan vagy pityerkélve folytatódik majd a nap. :)

Mit lehet egy kellemes vasárnap délután csinálni egy fövárosban, amilyenben mi is élünk? Hát felhívni Lindát (Peti növére), hogy Stellával egyidös fiával jöjjenek , s menjünk ki együtt a Praterbe, ahol sokan vannak, lehet pokrócon heverészni, kicsik után futkosni, hintázni, labdázni...

Hát igy telt a vasárnap. Izelitö a kicsikröl ;)

avagy szombati kórházlátogatás izgalmakkal füszerezve.

Mert Nyuszi hajnalban elkezdett sírni. Nem hangsan, de keservesen. Nem tudtam, miért, nem derült ki. Amikor a nagyágyba vettem, kicsit megnyugodott. Aludt is még sokat. Én nem, mert olyan pózban voltam, hogy mindenem pillanatok alatt zsibbadni kezdett, de Nyuszka nyugalmát nem akartam megzavarni. 3/4 8-kor kelt. Na de amikor átjöttünk a világos nappaliba, akkor vettem észre, mi a baj!!

Nyuszka szemében volt valami. Valami, ami ugy nézett kis, mint egy tojáshéjdarab, nagyon vékony valami, mint egy papirhártya, vagy nem tudom. De ami miatt megijedtem, hogy hiába sírt Nyuszka, nem mozdult ez az az izé! Attól féltünk, hogy tán nem a szemén van, hanem a szemébe is belefúródott??

Apának indulni kellett dolgozni, így Nyuszkával ketten beültünk a kocsiba, s elmentünk a kerületi gyerekkórházba. 1 óra várakozás után kerültünk sorra. Ami miatt ideges voltam, a váró teli volt hányó, láztól izzado, köhögö, prüszkölö gyerekekkel. A takaritonénit többszöri is riasztották, mert vmelyik gyerek nem ért el a wc-ig, s már útközben kitaccsolt. De remélem, nem kapott el Nyuszka semmit.

A dokibácsi megnézte Nyuszka szemét. Négyen fogtuk le, nem akarta, hogy megnézzék... átirányítottak minket egy másik kórházba, mert itt nem volt szemészet. Ezt a betegfelvételnél mondták, de azt is, hogy ha gondolom megnézi Nyuszka szemét egy orvos, hogy kell-e egyáltalán szemészet. Hát én úgy döntöttem, ha már ott vagyunk... de kellett a szemész, igy átautóztunk egy másik kerületbe, ahol rövidebb várakozás után a fiatal doktorbácsi kikapta Nyuszka szeméböl azt az izét, amit utána elkértem, hogy megvizsgálhassam.

Továbbra se tudom, mi lehetett az. Föleg, hogy valószinüleg az ágyában került bele, s Nyuszka soha nem fekszik le itthoni csúszómászó ruhában. Mindig pizsit kap, sosem eszik a kiságyban... mi lehetett az? Talán a kezecskéjére ragadt icipici papirdarab? Kb 3 mm volt az a valami...

Megjegyzem, a fiatal doktorbácsinál nem hisztizett annyira a Nyuszi. Egy asszisztensnö fogta le, én tartottam. Persze sírt kicsit, de kapott egy icipici sípoló kacsát, aminek a fejét azonnal a szájába gyömöszölte, kapott tölem (igazából Zsuzskától kapta, de én adtam oda :) egy babakekszet, s szent volt a béke :)

Mindkét váróban nagyon sokat sétált, gügyörészett a maga kinai-arab nyelvén, integetett a néniknek-bácsiknak. Egyszerüen édes volt, mint mindig :)

Délután még meglátogatta Nyuszka apukájával Timont, aki házon kívül tartózkodott, de gondolom Nyuszkát ez annyira nem zavarta, mert igy legalább nyugodtan játszhatott minden játékkal :))))))

A kép magáért beszél :)

"A nőstény egyesével több, mint 200 parányi petét helyez el olyan anyagra (textil, gyapjú, szőrme, toll), amely később lárvájának táplálására szolgál.

A 8-10 napig tartó embrionális fejlődés után kikelő lárva a tápanyagból lakócsövet készít, amelyet hely-változtatáskor mindig magával visz. A lárva teste szürkésfehér, feje sötétbarna, lába és pontszeme nincs, rágókészüléke különösen jól fejlett. A vedlések száma és fejlődésük időtartama a tápanyagtól is függ.

A lárva teljes fejlődése elérése után a lakócsövön belül bebábozódik. A 7-8 mm nagyságú, sárgás báb sötét, háborítatlan helyeken, hosszabb ideig tárolt anyagokban, kárpitozott bútorok mélyedéseiben, szőnyegek és szekrények alatt lelhető fel.

Teljes fejlődési időtartama szobahőmérsékleten 2-3 hónap."

Le kell írjam, mert nem akarom elhinni, hogy ilyen van. Levelezek 3 lánnyal (fórumon, mindnégyünknek 2008 augusztusi a babánk), s két lány kipakolta ma a családi szennyest. Nem rövid ideje levelezünk, s "idegeneknek" ugye könnyebb panaszkodni, hisz hamar felejtenek...de amiket ma olvastam, hogy kivel hogy viselkednek a szülei, kit hogy "neveltek", kinek a gyerekével hogy viselkednek a nagyszülök...

csak ámulok és bámulok...

Nem írnék részleteket, de komolyan kiakadtam, hogy én AZÉRT szerencsésnek kell érezzem magam, mert SZERET az anyukám????!!!

Persze, mindig becsültem anyu kedvességét, szeretetét, de ettöl a megbecsüléstöl függetlenül kicsit természetesnek is éreztem a kapott szeretetet. De hogy nem az??? Hogy az anyai szeretet nem természetes???

(pedig de jó arra emlékezni, ahogy anyu kiskoromban csendben beosont a szobámba, s búgó hangon kedvesen suttogta, hogy "Édesem-kedvesem-drágám, ébresztö". Ezt míg élek, nem felejtem el :)

Hát elmentünk. Peti is jött, hogy ha esetleg a titkárnö megint blödségeket beszélne...

Kérdezi tölünk, hogy miért nem lett megcsinálva múltkor a kivizsgálás, amikor ott voltunk. Hát ez az, gondoltam magamban, s kiváncsian vártam, mint mond Peti. De ö higgadtan, udvariasan válaszolt...pedig!!! Na azt azért megemlitette, hogy nem tudjuk, s hogy ö ez ügyben telefonon érdeklödött is, de nem hozta szóba a "feleségének már elmondtam, de elmondom még 1x" dumát.

(nem is vagyok feleség! "csak" anya. ;)

De túl vagyunk a kivizsgáláson. Megvan a pecsét, igy Peti viheti a biztosítóba a leadandó oldalakat. Igy nem szünik meg a gyes, s az én biztosításom (ami Stella szülésével automatikusan Stella által JÁR)

Viszont Nyuszi olyan hisztit csapott a rendelöben. Pedig nem szokott. Tényleg nem. Ami rásegithetett a hiszti hangulatra az az, hogy alvásidöben kellett menni...12-töl már tépte a haját, ami ugye az alvásigény utolsó jeleként jelentkezik. Ùgy sajnáltam, de menni kellett...

Amikor a mellkasát hallgatta a dok, Stella harcolt ellene, hisztizett, ezért kapott a doktól figyelemterelésnek torokvizsgáló pálcikát. Stella igazi elkényeztetett hercegkisasszony módjára el is dobta. A háta mögé, hogy ne lássa a kupit. :) Mert a rendetlenség az rossz, csúnya és energiaszipoly. :)

De megjártuk, megvan, Nyuszka most alszik, apukája visszament dolgozni, s a nap megy tovább, mint mindig...

Megtörtént!!! Pontosabban Nyuszka MEGTETTE!!!! Az elsö önálló lépéseket!!! Végül fenékre huppant persze, hisz az egyensúlyért felelös szervek még fejlesztés alatt állnak, de ELKEZDÖDÖTT!!! ;)

Apa is itthon volt, látta :))))

Nyuszka annyira aranyos volt!!!!!! :)))))

Hát megnéztem, hogy készül.  Nem tünik bonyolultnak, de azért szivesebben dolgoznék krumplifözés és gyúródeszka nélkül... de azért vmikor kipróbálom. (csak lehet, hogy nem szilvát teszek majd a közepébe. megnézem, mit lehet még kapni. el tudnám képzelni vmi piros gyümölccsel is, mint az eper. vagy a barackosgombóc!!! jaaaj, hogy az is milyen finom!!!)

Ki kellene üritenem a mélyhütöt. Nem tudom miért nem oldja meg a hütö magától a dolgot, de le kellene engedni, s kimosni. Na és a mirelit dolgok? Mert van benne halrudacska, borsó, mexikói zöldségkeverék, vmi melegszendvics...Na majd kitalálom, miket is csináljak..

Nagyon jó volt otthon. Látni a szeretteimet, s pihenni is. Igen! Pihentem!!! 2 délután Nyuszka nélkül voltam. Tehát vasárnap is. Kicsit molyoltam otthon, aztán felmentem a Glórihoz... azért a gondolataim persze sokat jártak a kicsi lánykám körül, s siettem érte. Na nem idöben, lélekben. Próbáltam nem korán érte menni, nehogy csúfolva legyek :) hogy picit se birom ki nélküle :)

S hétfön délelött úgy pakoltam, hogy Peti elvitte Nyuszkát magával. Voltak játszóterezni, barátokat látogatni, enni a Popejben. Nyuszi anyunál evett, direkt miatta készült sóska, hogy megkóstolja, mert itt Auban nincs sóska. Ez azért is érdekes, mert az a sóska, amit anyu vett, egy Osztrák cég terméke...na mindegy. Lényeg a lényeg, Auban nincs sóska.

Visszautat jol idözítettük. Ebéd után indultunk, amikor Nyuszka aludni szokott... hát aludt is jo sokat. Parndorfnal megálltunk-ennek pisihólyagom különösen örült-de siettünk tovább. Itthon meg már minden olyan volt, mintha nem is lettünk volna távol :)

Unokahugom blogját olvasva kedvet kaptam egy kis szilvásgombóchoz. Azt irta, nem  lehet elrontani... de szerintem téved. Én még sose próbáltam szilvásgombócot csinálni, de tuti el tudnám rontani :( ... na utánanézek,hogy is készül...