Tegnap esett meg az eset a játszin. Két ikerfiúcska csúszdázott, a Nyuszi meg csodálta öket, közben mindig odament a csúszda aljához s rádölt. Ilyenkor én persze minden alkalommal (hiába ugyan) elmagyarázom, hogy ha lecsúszik valaki, megüti öt, ezért nem szabad odaállniu... 

Az ikrek nagymamája is elmondta az ikreknek, hogy a kislány még kicsi, s nagyon vigyázni kell rá. Még örültem is, milyen jó fej a mama :)

Csúszás után az egyik fiú odarohant az általam félrehúzott Stellához, s átölelte, hogy: "Aranyos a kislány. Vigyázni rá!" Annyira édes volt a kisfiú! (olyan 3 évesnek saccoltam öket) Ez párszor még így történt, majd egyik alkalommal a kisfiú egy olyan csókot nyomott a Nyuszi szájára, hogy a levegö is megállt bennem!

Apa, mint sok más szülö is, alvósat játszott a Nyuszival. S ekkor apa ugye horkolt. Na, ezt a Nyuszi megtanulta. Szerencsére csak játékból csinálja, éjjel nem :)))

S mostanában, ha fáradt, felmászik az ágyunkra, vagy a kinyitott kanapéra a nappaliban, s magára húzza a takarót. Jelez :)