Mióta visszajöttünk, folyamatosan esik az esö. Tegnap vendégünk volt Anita és Ben, akiknek naggyon-naggyon örültünk. Nyuszi is. Nyuszi kezdte az elsö féltékenység jeleket mutatni :) Olyan érdekes ez a fejlödés. Ben viszont azért érdekes, mert ugyan azokat a dolgokat csinálja és gügyögi, mint Stella korábban :)

Miután kettecskén maradtam a Nyuszival, felmentünk a postára, aztán az egyik játszin kötöttünk ki, ha már nem esett az esö. A vizes játszi nem baj, hisz mint korábban írtam, vettünk a Nyuszinak egy esönadrágot. Abban csúszhat-mászhat a vizes játékokon, vizes földön, csúszdán, mindenhol... :)

Jó volt végre levegön. Fárasztó ez az állandó esözés. Ha éjjel esne, s nappal tudnánk csatangolni, az nem zavarna. De ha zuhog.. áááá!!!

Egyik délután lent voltunk az Aradi téren a tátszin. Másnap mondom unokahugomnak, hogy ott voltunk úgy 5 utánig. Erre mondja, hogy akkor már ök is ott voltak,legalább látnunk kellett volna egymást, ha mi is ott voltunk. Márpedig ott voltunk.

Erre már itt Bécsben kicsinyítgetem a képeket, s ebbe futottam bele:

A furcsa az, hogy amikor a képet csináltam, nem láttam, hogy a képen Stella mellett ott vannak Zsuzsi gyerekei is. Söt, az a gyanúm, hogy mikor indultunk haza a játsziról (a kép készülte után kb 5 perccel), akkor a Zsuzsi gyerekeinek mondhattam, hogy ne haragudjanak, el szeretném kérni a játékainkat, mert haza kell mennünk.

Valamint azon agyalok, hogy vajon azért néznek a gyerekek túl komolyan a képen, mert ök láttak engem, s nem értették, hogy miért vagyok olyan fura, hogy nem állok szóba velük??? Remélem nem utálnak! Zsuzsi, ha olvasol, kinyomoznád? ;)