Itt volt Kylie. Pont azelött érkezett, hogy Stellának ebédideje lett. A nagy beszélgetésben még figyeltem, hogy Nyuszi levese nem forró, de aztán kistányérostul elé tettem, pedig még nem ültem vele szemben. S mindig elöször leülök, s aztán teszem az ételt oda..igy nincsenek balesetek. Na a mai se volt baleset, csak ruhakoszolás. Mert Nyuszi felkapta a tányért, s mint egy poharat a szájához emelte. Na de a leves is folyik...hát kifolyt. A Nyuszi meg pillogott nagyokat... ö nem EZT akarta...

Múlt csütörtökön nem mentünk Anitához (és Benhez), mert hirtelen ellepte a hó a várost. Persze ezen a reggelen is hirtelen hóesésre keltünk, de délben már melegebb volt az idö, így a közlekedésben nem okozott gondot. Tehát MENTÜNK Anitáékhoz.

Mint mindig, ha indulunk valahová, a Nyuszi DIREKT sokat aludt. Ùgy értem, ha normál esetben fél 2-ig alszik, akkor ha indulnánk itthonról, kivételesen tuti 2 után kel fel a déli alvásból. Hát ez így volt most is, de szerencsére Ben is délben aludt, így nem keveredtek össze az alvásidök, nem voltak nyügösek a gyerekek.

Mikor megérkeztünk, Nyuszi, mint mostanában szokta ezt a szégyenlösködést, az elöszobában beült az ölembe, s nem akart kimozdulni onnan. Aztán felengedett persze. Gondolom meglepte, hogy a múltkor még kis pisis fiúcska idöközben nagyfiúcska lett, s odajött hozzánk, ö is odatelepedett rám :) Stella ilyenkor meglepetten nézett :)

Kicsit hisztis is volt néha, mert ugye a keksz az asztalon, a szívószál a tejeskávéban...

Egyik alkalommal, mikor a kis nyüszögése igazi hiszti volt, Bent úgy megijeszetette, hogy Ben is sírva fakadt. Annyira aranyosan sírt (de nem beszélem ki, viszont nem fogom soha elfelejteni, ahogy hüppögött :). Eztán Stella azért sírt, mert Ben sírt, aztán Ben azért sírt, mert Stella sírt...tehát ekkor volt kis sírás-rívás :))) de csak amolyan színházasdi szinten, semmi komoly. Mindketten édesen sírtak :)

Volt egy másik, negatívnak tünö esemény, de nem negativ, s én kedvesen gondolok rá. Nyuszi és Ben a gyerekszobában levö kis kanapén ültek egymás mellett. Anita kirohant a fényképezöért (persze kép nem készült, mert-), közben Ben úgy döntött, hogy feláll. Na de nem talált más kapaszkodót, mint a Nyuszi arcát. Ùgy rendesen ráhelyezte a tenyerét a Nyuszi arcára, majd jól megkapaszkodva benne, felállt. (most is mosoly fut az arcomra) Szegény Nyuszinak gondoltam, hogy ez nagyon rossz lehetett, de persze Ben nem bántani akarta... Azt hittem, Nyuszi nagyon sírni fog. Le is görbítette az alsó ajkát, ahogy a nagy teátrális sírások elött szokta, de aztán nem sírt. Ezzel a legörbített ajakkal, nagy haraggal a szemében nézte Bent. Vizsgálta. Hogy ki is ez tulajdonképpen, s mit képzel, hogy ilyet csinál?!

Ami még nagyon aranyos volt, hogy Stella nem volt féltékeny. Ben többször is odajött hozzám, s ahogy ültem a földön, rámtámaszkodott, megfogta a kezem-lábam, nekem dölt.. Stella ilyenkor néha nézegette Bent, de egyszer se mutatott féltékenységet.

S ahogy egymást néha méregették :)))))

Felöltöztettem a Nyuszit, lementünk az autóhoz, Nyuszit hátsó ülesre beültettem, cumisüveg a kezébe, kocsi hátuljából babakocsit kivettem (kerekeit fel kellett tenni, mert az utolsó esztergomi utunk óta még nem használtuk a babakocsit, s helyspórolás végett Peti levette a kerekeket), Nyuszit babakocsiba beültettem, s feltoltam a gyerekorvosig.

Nyuszi nyugodtan nézelödött. Nagyon hideg volt, de jól fel volt öltöztetve, s bundazsákban ült, így nem fázott.

A háziorvosnál felhúztam a babakocsit (Nyuszistul kb30 kiló) a bejáratig vezetö lépcsösoron. Na itt már kimerültem. Aztán a liftnél egy bácsi tartotta szerencsére a liftajtót, míg leszereltem az egyik hátsó kereket, s lehajtottam a tolókart, hogy beférjünk a liftbe. Azt hittem, a bácsi már nem fog beférni, de ha nem is könnyen, megoldottuk mégis a dolgot.

Az orvosnál annyian vártak, hogy a liftböl alig bírtunk kiszállni... Babakocsiból kivettem a Nyuszit, sapka-kesztyü le, de anorákon lazítani épphogy lehet, így nagyon melege lehetett a Nyuszinak. Majdnem fél óra várakozás után kerültünk sorra. Na nem az orvosnál, az asszisztensnél. Vérvizsgálat eredményért mentem csak, kérdezte is az asszisztens, hogy akarom-e az eredményt megbeszélni a doktor úrral. Hát nem akartam. Haza akartam jutni...

Szerencsére Nyuszi elég türelmes volt. Lépcsöztünk föl-le (a hátamat nem részletezem), le-föl... folyt rólunk a víz... de bírtuk. Huncutkodott az idösekkel, hallgatózott, ha valaki telefonált :) :) 

Mikor végre indulhattunk haza, liftbe szállás elött megint kerék leszedés, tolókar lehajtás...így elég nehéz ám lavírozni 2 keréken... de lejutottunk. Sapka, kesztyü Nyuszira fel, leengedni a lépcsösoron, s sétáltam haza :)

A ház elé érve betettem Nyuszit az autó hátsó ülésére, babakocsit betuszkoltam az autóba, majd gondolván, hogy teli vagyok energiával, elindultam az autóval, hogy parkolót keressünk. Ahol apa hagyta a kocsit, nem volt teljesen megfelelö parkolóhely..

Pár kör után leparkoltam-a kapunk elött :)))))-aztán mivel úgy tudtam, hogy nincs pénz a mobilomon, bementem a Nyuszival a trafikba feltöltökártyát venni... Persze miután feltöltöttem a telefont, kiderült, hogy volt rajta pénz....

Na, hát ilyen napnak is kell lennie :)))))

Volt egy hógömbünk. Kicsi, Mikulás volt benne, pont Nyuszi markába való. Mikor elökerült, s a Nyuszi megörült neki, odaadtam, hadd játsszon. Pont mondtam Petinek, hogy ugye müanyagból van, s remélhetöleg nem törik el, amikor üvegtörést hallottam...rohanok a Nyuszihoz, hát hógömb üveg volt!!!

Nyuszi járókába be, én vizet feltöröl, nagyobb szilánkokat felszed, porszívóval mindenhol alaposan végigmegy, utána földön fetrengtem, hogy ha lenne még szilánk, az az én nadrágomon tapadjon meg... szerencsére nem volt... hát így jártunk a hógömbbel.

A Nyuszin ma egy fehér body van. Sok-sok cicával. Van világos sárga, világos kék, rózsaszin, és világos zöld cica is. S ha megkérdezem a Nyuszit, hogy hol vannak a cicák, akkor kitolja azt a gyönyörü gömbölyü pocakját, s a dundi ujjacskáival mutogat a pocakjára. :))))

Nyuszi sokat beszél. Nagyon sokat. A maga érthetetlen arab-kinai nyelvén :)

Amúgy a következöket szokta értelemmel mondani: "Apa-apap", "Aja", "kopp-kopp", s legújabban a "kaka" szót :) S ha megkérdezem, hogy hol a kaka, akkor ha van a pelusban, mutogat a kis kezélvel a pelusra, hogy ott a kaka, ha nincs benne kaka, akkor meg csak néz furán :)))) mert Nyuszi OKOS :)))) (Ma reggel a cicákat mutogatta büszkén, amik a bodykáján vannak. Sok-sok kicsi szines cica.)

Nyuszi mostanában ritkán találkozott keresztapujával, aki vasárnap este nálunk aludt. Reggel, mikor átjöttem a Nyuszival a nappaliba, Nyuszi riadtan vette észre, hogy IDEGEN van a szobában. Most kezdett kicsit szégyenlössé válni, s most jó alkalom volt, hogy ezen új tulajdonságát meg is mutassa.

Fél szeme mindig a keresztapuján volt. Még a reggeli tej elfogyasztása közben is öt nézte. Aztán mikor játszott, igyekezett kicsit illegetni magát, de csak furcsán, hisz ö most szégyenlös!! Pakolta jobbra-balra a játékait, látványosan csak a levegö kedvéért, de én tudtam, hogy épp keresztapujának mutatja, hogy neki milye van :)

Na majd ha jön a jóidö, többet találkoznak. Azért, amikor keresztapu hazaindult, s kiüresedett a lakás, kettecskén maradtunk, hisz apa meg dolgozott, akkor láttam Nyuszin, hogy azért olyan joooo volt, mikor MÁS  is volt itt :)

Rákszirom, vagy mi a hivatalos neve. Azokból a kicsi rákocskákból készül, amik olyan pici rózsaszín görbületekként néznek ki. Van benne még tápiókaliszt, tojás, cukor...meg nem tudom...

Apa tegnap evett egy zacskóval. Ill. nem egy egész zacskóval, mert akkor nem lett volna maradék. De volt.... s ezt a bizonyos maradékot én ma megdézsmáltam. Amit meglátott a Nyuszi. Nem is hagyta szó nélkül. Azonnal kért ö is.

Gondoltam, mi baja lehet. Letörtem az egyik szirom negyedét. A Nyuszinak látványosan nagyon ízlett... kérte a következöt...a következöt...a következöt. Na többet azért ne, Nyuszi! ;) (maradjon anyának is :)

Vagyis nem viziló, hanem vizi ló. Igazából tengericsikó a neve, de itt a 2-on nincs tenger. A nyuszi kiskádjában lakik a kis neonzöld vizipisztoly, ami vizicsikó formájú. Olyan pici, hogy Nyuszi kezébe való :)

Apával fürdetés közben szoktak spriccelöset játszani, amikoris mindig apa spricceli a lóval a Nyuszka pocakját, lábikáit. Szoktak. ... Na de ma megtanítottam a Nyuszinak, hogy kell löni a vizipisztolyával :)

Ma ugyanis kettecskén vagyunk. Apa Keresztapuval van úton. Holnap jön. Ìgy én fürdettem egyedül, s kihasználtam a lehetöséget...majd jól meglepödik apa, ha Nyuszi lespricceli :))))

Kivéve, ha Nyuszi a mai technikát használja. Tehát miután megmutattam neki, hogy fogja kézbe a minivizipisztolyt, s hogy húzza meg a vizet spriccelö ravaszt, nagyon tetszett neki. De az még jobban, hogy tanulmányozhatta, hogy hogy hagyja el a víz a lovacska nóziját. Ezért Nyuszi mindig a saját orrát találta el :) Még dolgozom az ügyön :) :)

Sülthús volt az ebéd. Kikloffoltam, sóztam, s nem borsoztam, hanem szórtam rá curryport, amit kicsit beledörzsöltem, s kisütöttem.

Kicsit elcurryztem, de Nyuszit nem zavarta. Nem tudom, kitöl örökölte a húsimádatát, de tölem ezt SE, az tuti :)

...aludt vissza. A történet pedig:

Reggel 7-töl rendelt a háziorvosom. A derekam miatt kellett mennem hozzá. Gondoltam, ha normális az éjszakánk, Nyuszi 6 körül megissza a nagyágyba áttéve a gyümölcslét, amit szokott, én meg kisurranok mellöle. Ott marad apával, s együtt visszaalszanak. A nappaliban teszek-veszek, felöltözöm, s elmegyek orvoshoz.

Hát így is zajlott az eleje. Én kiosontam, tettem-vettem a nappaliban, felöltöztem, pont indultam volna, mikor sikkancsolást hallottam a hálóból. Kiderült, hogy nem aludtak vissza. Persze nem azért, mert Peti nem akart, hanem mert a Kisnyúl igy döntött :)

Azért én elmehettem dokihoz. Söt! Mire hazajöttem, apa elmosogatta a flaskákat is, amik a mosogató szélén voltak :) Nem köszöntem meg, de nagyon jól esett... :)

Nagyon rossz volt a kedvem. Még annál is rosszabb. Nem részletezném, csak tömören: én munkám, Nyuszi ovija, mi lakásunk...

Bánatomban sütöttem palacsintát. Túrósat csináltam. Nyuszi is megevett egy hatalmasat. Nem hagyományos palacsinta sütöm van-pedig az az igazi, amit nagyanyáink el se mostak-hanem teflon. Azért meg lehetett enni. :) Nyuszi legalábbis megette :)))

Hát nem palástolom... az éjszakánk olyan volt, mint az elözö, azzal a különbséggel, hogy Nyuszi pelusa valamiért már fél 7-kor átázott. A body, a pizsi, a hálózsák...minden, de minden OLYAN lett.

Nem tudom, mi van a Nyuszival, hogy hajnali 2-töl nem alszik rendesen. Miért nyekeg? Miért csapkod? Miért hangicsázik? Miért sír? Miért nem alszik a saját ágyában? Miért nem alszik el már közöttünk se?

Reggel kotortam a szájában, hátha az épp kibúvó 3 örlöfog mellett kiindultak újabbak, de az éppen rágott szöllötöl nem éreztem semmit... majd próbálkozom még...

Nyuszka nagyon szereti a tegnap vett kisasztalát. Sokszor ücsörög ott. Ma ott is uzsonnázott. Gyümölcsöt. Pedig mostanában soha nem akarja megenni a gyümölcsöket. Egyiket se. De ma almázott és banánozott. Felkockáztam öket, s csipegette :)

Aztán apájával elmentek sétálni. Hoztak haza túrósbatyut. Nyuszka helyet foglalt a kisasztalnál, elétettük a túrós gyönyörüséget. Csak úgy falta :) 

Söt, ami nagyon édes volt, csak úgy cuppogta le az ujjairól az ottragadt túródarabkákat. Nagy élvezettel :)

Apa épp kifelé fordulva aludt. Érezte, hogy valami van a hátánál. Azt hitte, hogy a Nyuszi, ezért meg se mert moccanni. Mikor már nagyon elzsibbadt, megpróbált hátrasandítani, hogy lássa, hogy fekszik a Nyuszi.

És akkor láss csodát! Hát nem a Nyuszi aludt apának dölve, hanem az alvósállatka, a Sári volt odagyömöszölve. :))))) S Nyuszi az én térfelemen, engem zsibbasztott :)))) Tehát apa megmozdulhatott :))))

Nem tudom, mi volt éjjel. Amikor mentem aludni 10 után, még felkapcsoltam a kisvillanyt, s olvastam. Nyuszit nem zavartam se a lapozással, se a fénnyel, pedig néha már arra felkel, hogy kinyílik a szobaajtó... Tehát 2 körül felkelt, dobálta magát az ágyában, pakolta a plüssállatkáit, csapkodott az ágy rácsain a cumijával... nem hagyott aludni. Vártam...vártam...vártam...

Aztán kimentem, csináltam neki inni. Kicsi gyümölcslé, sok víz. Azt megitta, aztán 5 perc nyugalom után ramazurizott újra.

Aztán kis bealvás után 4 elött megint keltünk, megint csapkodás, dobálózás, nyüszögés, nyekergés...

Magunk közé tettem a nagyágyba. Megihatta a hajnali gyümölcsléjét... aztán akkorát aludtunk, hogy csak na! 3/4 9-kor keltünk.

A pelus pedig úgy teli volt, gondolom az éjszakai extraivás okán, hogy míg áthoztam Nyuszit még pizsiben, éjszakai pelusban a nappaliba, ahogy magamhozszorítottam, kipréseltem egy jó nagy adag pisit a pelusból. Nyuszi is, én is tiszta pisik lettünk.

jár kisasztal és kisszék. A kedves vendégkisbarátoknak és kisbarátnöknek pedig egy vendégszék. :) Ezért ma kiautóztunk az IKEA-ba, s megvettük e bababútordarabokat.

Apa ül a vendégszéken, Nyuszi pedig az ö kislánykás rózsaszín székecskéjén, ami még kicsit magas, csak leszállni tud egyedül, a felülés még nehézkes, de hát úgy repül az idö, s ezért a Nyuszi olyan gyorsan nö...

Mint említettem, úgy járunk levegözni, hogy mikor Peti hazajön, ö lemegy Stellával, aki napközben sokszor inkább cipelteti magát, de érdekes módon így este örömmel elfutkorászik... én meg beugrom a közértbe.

Persze a csomagokat is és Stellát is Peti cipeli fel a 2. emeletre.

Hogy mi hiányzik? Hogy világos nappal kimenjünk a levegöre... de ezzel a háttal nem lehet Nyuszit cipelni.

Rajzolt, fickálgatott. De van egy szabály. Ceruzáva, tollal, egyéb hegyes eszközzel nem rohangálunk. De Stella ezt akarta. Ceruzával rohangálni. Amikor elvettem töle a ceruzát, iszonyatos bögésbe kezdett. (Ilyet már láttunk :)

De!

Most mérgében földhöz csapta a keze ügyébe kerülö kakast, amit a Jézuska hozott. :)))) Aztán mikor látta, hogy nem hatott meg, odament a könyvespolchoz, ahová kistányérba szöllöt készítettem ki, s mérgesen, duzzogó arccal bekapott egy szemet. Ez volt a bosszú :)

Bekapcsoltam, s elötte - mint mindig, mióta Stella mindenhez hozzányúlkál - leellenöritzem a gombokat, hogy nincsenek-e elállítva. Gyors szempillantás, s már ment is a mosógép. Aztán nem kapcsolt ki, amikor szokott...aztán még mindig nem...aztán még mindig nem....

Aztán megnéztem úra azokat a gombokat. Hát persze, hogy nem kapcsolt ki, ha Stella sikeresen beállította, hogy 60 percig szárítson!

Tehát: - "Kedves Gabianyu! Tessék mindent RENDESEN ellenörizni, s nem kutyafuttában!"

- "Értettem!"

Megint becsípödött a derekam.

Hétfö délután: Természetesen (jobb lehetöség híján) babakocsi nélkül voltunk hétfön a városban a Nyuszival. Hazafelé indulva épp leültem vele egy padra, hogy megigazítsam a cipöfüzöit, mikor hirtelen derékon szúrt a Baj. Aztán még 1x. Majdnem sírtam. S Nyuszi persze nem akart gyalogolni. Karban kellett vinni...(na itt már sírtam. ill. kifolyt a könnyem, hiába szorítottam össze a fogaimat). Önmagában a járás is elég kín lett volna... aztán le kellett ülni a buszon. Kín a köbön. Aztán fel kellett állni, hogy leszálljunk..aztán fel kellett cipekedni a 2.emeletre...

Itthon Stella levetköztetése után lerogytam a kanapéra, persze ekkor már folyamatosan jött a könnyem. S innentöl kezdve nem tudtam megmozdulni. Amikor úgy döntöttem, hogy beveszek egy cataflamot (az erösebb fajtája van itthon), ki kellett menni a konyhába a gyógyszerért és vízért. Hát ha jól emlékszem, kb 40 percembe került ez a müvelet. Alig vártam, hogy Peti hazaessen munkából 6 után, hogy kicsit levegye a gondot a vállamról. Mert gond az volt. Nem tudtam törödni Nyuszival. Sírt, zokogott a nadrágomat rángatva, hogy vegyem fel. Én meg sírtam a fájdalomtól, meg attól, hogy nem tudom felvenni...

Valamint szörnyü volt, hogy nem tudtam Nyuszira vigyázni. De mintha érezte volna, hogy gond van, nem próbálta megmászni a pisai könyvespolcot, nem piszkálta nyálas kézzel a vezetékeket, nem mászott fel a tv elötti dobozra... kímélte anyuját :) s annak idegeit is :) Jò Nyuszi! ;)

Aztán  hatott a fájdalomcsillapító. Na nem múlt el a fájdalom, de enyhült. S arra is rájöttem, hogy állva kell várjam Petit, úgy még el tudok lébecolni...

Nálunk a fektetés mindig ugyan úgy zajlik. Apa fürdet, közben én mosogatok, aztán én veszem ki a vízböl a Nyuszkát, apának adom, aki beviszi a hálóba, én megtörölgetem, pelus, body, pizsi, apa átveszi, játszanak az ágyon, addig én készítem az esti tejet, benne a flór-tablettával, apa felkapcsolja a kislámpát az ágy mellett, én bemenet kapcsolom le a nagyot, ilyenkor Nyuszka már látja kezemben a flaskát, cumit kiveszi a szájából, s hanyadt vágja magát az ágyon. :) Mert ö hanyadt fekve issza a vacsoratejet, mi pedig egyik-és másik oldalról gyönyörködünk benne. Ha készen van, apának adja az üres flaskát, én meg elkezdem betenni a hálózsákjába. Aztán apa felhúzza Emilia hasán a zenemadzagot, nózipuszizik a Nyuszival, én miközben teszem be a kiságyba, titkos dolgokat suttogok a fülébe, közben összepuszilgatom, az ágyba téve az arcára helyezem Sárit, a világoskék alvósállatkát, majd kislisszolok a szobából.

Tehát így szokott zajlani a fektetés. De ugye a hátam... tehát minden emelést apa csinált.. s ö tette be Nyuszkát az ágyba, aki elöször sírdogált (tuti az elmaradt nózipuszi és titkos suttogás miatt, mert nem úgy volt, ahogy rendjén lett volna), de aztán elaludt édesen. Szerencsére engem kímélendö nem kelt éjjel. Hajnalban kellett szólnom Petinek, hogy áll a Nyuszi az ágyában.... De aztán visszaaludt, majd végül közöttünk is aludt, negyed 8-ig. Ez nagy szó!!!

Kedd: délelött kettesben voltam a Nyuszival, nagyon féltem, hogy fogom ellátni. De javarészt eljátszogatott egyedül, én vettem be fájdalomcsillapítót, így kicsit mobilabb lettem... Délben jött Peti, ö tette le aludni a Nyuszit, én már épp a hálózsákot adtam rá, mikor apa belépett az ajtón :)  Irtó jól összehangoltuk a dolgokat :))))

S apa nem ment vissza dolgozni délutánra, hogy én átmehessek a közeli kórházba. Ott kaptam infúziót, meg receptet is írtak. Szerencsére Peti nagyon sokat segített, így délután azért javultam.

Mentünk volna Stellával Anita barátnömhöz, de a látogatásunkat egészségügyi okokra hivatkozva persze le kellett mondanom..na pótoljuk azért hamarosan :)

Ma szerda van, s elég jól vagyok. Néha nagyon fáj, de csak azt a gyógyszert vettem be, amit felírtak a kórházban, külön fájdalomcsillapítót nem. S ma már Nyuszi is nyugodtabb. Ùjra közel lehet anyukájához, ami nekem jól esik, hogy bújik, szeret :) Még puszit is adott, de ezt Petinek nem mondom el :)))) hadd gondolja, hogy csak ö kap :))))

A déli alvás elött kotortam kicsit Nyuszka szájában. Tegnap még nem találtam újdonságot, de most egy foghegyecskére bukkant az ujjbegyem. Bal felsö 4 :)

Így most 3 örlöfog jön egyszerre! Jobb alsó 4. Jobb felsö 4. Bal felsö 4.

Mostanában, konkrétan már Karácsony körül is volt ilyen, úgy alszunk, hogy hajnalban, mikor a Nyuszi megissza a hajnali rostost, a nagyágyon szokta inni, középen, s ha kész, elveszem az üres flaskát, majd alszunk tovább. Na nem ilyen egyszerü, van, hogy Nyuszi fél órán át keresi a pozíciót, de a lényeg, hogy még alszunk.

Nappal meg már csak 1x alszik dél körül, úgy 2 órán át. Volt, hogy kicsit kevesebbet, volt, hogy majdnem 3 órát...

Egyik reggel a visszaalvás után arra keltem, hogy Nyuszi liheg az arcomba, a szájában a cumija s kiabálja, hogy: "Aja! Aja!" Hát egyértelmü volt. Megunta, hogy csukva a szemem :) Ìgy kinyitottam, s kezdödött a nap :)

Már Karácsony körül kezdte a Nyuszi. Leveszi a fejemröl a hajpántomat, s próbálja felvenni. Most ez is egy sláger nála. Aztán segítek neki, hogy ne szúrja ki a gyönyörü szemecskéjét.

Ma le is fotóztam :)

Biztos írtam, hogy Esztergomban a lázas éjszaka után megtapogattam a Nyuszi ínyét, s jobb alul találtam egy tüskécskét. A 9.fog tüskécskéjét.

Ma eszembe jutott, hogy jobban körbetapogatok. Hát találtam egy új fogat! Jobb fent. Még csak tüskécskéket érzek, de jobban kint van, mint a lenti...