jan
13

Megint becsípödött a derekam.

Hétfö délután: Természetesen (jobb lehetöség híján) babakocsi nélkül voltunk hétfön a városban a Nyuszival. Hazafelé indulva épp leültem vele egy padra, hogy megigazítsam a cipöfüzöit, mikor hirtelen derékon szúrt a Baj. Aztán még 1x. Majdnem sírtam. S Nyuszi persze nem akart gyalogolni. Karban kellett vinni...(na itt már sírtam. ill. kifolyt a könnyem, hiába szorítottam össze a fogaimat). Önmagában a járás is elég kín lett volna... aztán le kellett ülni a buszon. Kín a köbön. Aztán fel kellett állni, hogy leszálljunk..aztán fel kellett cipekedni a 2.emeletre...

Itthon Stella levetköztetése után lerogytam a kanapéra, persze ekkor már folyamatosan jött a könnyem. S innentöl kezdve nem tudtam megmozdulni. Amikor úgy döntöttem, hogy beveszek egy cataflamot (az erösebb fajtája van itthon), ki kellett menni a konyhába a gyógyszerért és vízért. Hát ha jól emlékszem, kb 40 percembe került ez a müvelet. Alig vártam, hogy Peti hazaessen munkából 6 után, hogy kicsit levegye a gondot a vállamról. Mert gond az volt. Nem tudtam törödni Nyuszival. Sírt, zokogott a nadrágomat rángatva, hogy vegyem fel. Én meg sírtam a fájdalomtól, meg attól, hogy nem tudom felvenni...

Valamint szörnyü volt, hogy nem tudtam Nyuszira vigyázni. De mintha érezte volna, hogy gond van, nem próbálta megmászni a pisai könyvespolcot, nem piszkálta nyálas kézzel a vezetékeket, nem mászott fel a tv elötti dobozra... kímélte anyuját :) s annak idegeit is :) Jò Nyuszi! ;)

Aztán  hatott a fájdalomcsillapító. Na nem múlt el a fájdalom, de enyhült. S arra is rájöttem, hogy állva kell várjam Petit, úgy még el tudok lébecolni...

Nálunk a fektetés mindig ugyan úgy zajlik. Apa fürdet, közben én mosogatok, aztán én veszem ki a vízböl a Nyuszkát, apának adom, aki beviszi a hálóba, én megtörölgetem, pelus, body, pizsi, apa átveszi, játszanak az ágyon, addig én készítem az esti tejet, benne a flór-tablettával, apa felkapcsolja a kislámpát az ágy mellett, én bemenet kapcsolom le a nagyot, ilyenkor Nyuszka már látja kezemben a flaskát, cumit kiveszi a szájából, s hanyadt vágja magát az ágyon. :) Mert ö hanyadt fekve issza a vacsoratejet, mi pedig egyik-és másik oldalról gyönyörködünk benne. Ha készen van, apának adja az üres flaskát, én meg elkezdem betenni a hálózsákjába. Aztán apa felhúzza Emilia hasán a zenemadzagot, nózipuszizik a Nyuszival, én miközben teszem be a kiságyba, titkos dolgokat suttogok a fülébe, közben összepuszilgatom, az ágyba téve az arcára helyezem Sárit, a világoskék alvósállatkát, majd kislisszolok a szobából.

Tehát így szokott zajlani a fektetés. De ugye a hátam... tehát minden emelést apa csinált.. s ö tette be Nyuszkát az ágyba, aki elöször sírdogált (tuti az elmaradt nózipuszi és titkos suttogás miatt, mert nem úgy volt, ahogy rendjén lett volna), de aztán elaludt édesen. Szerencsére engem kímélendö nem kelt éjjel. Hajnalban kellett szólnom Petinek, hogy áll a Nyuszi az ágyában.... De aztán visszaaludt, majd végül közöttünk is aludt, negyed 8-ig. Ez nagy szó!!!

Kedd: délelött kettesben voltam a Nyuszival, nagyon féltem, hogy fogom ellátni. De javarészt eljátszogatott egyedül, én vettem be fájdalomcsillapítót, így kicsit mobilabb lettem... Délben jött Peti, ö tette le aludni a Nyuszit, én már épp a hálózsákot adtam rá, mikor apa belépett az ajtón :)  Irtó jól összehangoltuk a dolgokat :))))

S apa nem ment vissza dolgozni délutánra, hogy én átmehessek a közeli kórházba. Ott kaptam infúziót, meg receptet is írtak. Szerencsére Peti nagyon sokat segített, így délután azért javultam.

Mentünk volna Stellával Anita barátnömhöz, de a látogatásunkat egészségügyi okokra hivatkozva persze le kellett mondanom..na pótoljuk azért hamarosan :)

Ma szerda van, s elég jól vagyok. Néha nagyon fáj, de csak azt a gyógyszert vettem be, amit felírtak a kórházban, külön fájdalomcsillapítót nem. S ma már Nyuszi is nyugodtabb. Ùjra közel lehet anyukájához, ami nekem jól esik, hogy bújik, szeret :) Még puszit is adott, de ezt Petinek nem mondom el :)))) hadd gondolja, hogy csak ö kap :))))

süti beállítások módosítása