Pár napja azt játszuk a Nyuszival, hogy ha mondom neki: "Nyuszi, puszi?" Akkor ö nem ad puszit, hanem huncutul elfordul, mire én felkapom, összepuszizom az arcát, aztán a hasára térek, s addig puszizom, amig nagyon nevet :))))

Ez 2 napig jó volt. De ma már olyan jó lett volna, ha végre megpuszilt volna. Bezzeg apát simán megpuszizza. Csak engem nem... én is puszikat akarok!!! Sok-sok nyuszipuszit :)))

Tegnap délután "magyarlány talira" mentünk a belvárosba az egyik Christkindlmarktra. Mindenki gyerek nélkül ment, a 3 gyerekes anyuka is, a 4 gyerekes anyuka is. Nekik sincs itt segítségük, nem azért, csak az ö férjeik szombaton nem dolgoznak. Nyusziapuka meg igen.

Igy én a Nyuszival mentem. Ez azt eredményezte, hogy konkrétan egy szót se tudtam váltani senkivel, pedig szeretek beszélni, ez tudvalevö, hanem a Nyuszi után rohangáltam, aki nagyon édes volt. Tegnap elöször volt rajta a gyönyörü kis overálja, izgultam is, hogy kényelmes-e, jó-e, elég meleg-e. Bár tegnap hüvös volt, de nem volt "befagy a kipufogóm" szerü hideg. De a Nyuszi jól elvolt.

Legalább ittam egy puncsot. :) Narancspuncsot. :) Aztán fél óra Nyusziutánrohangálás utan úgy döntöttem, hogy hazajövünk. Nyuszinak úgyis aludnia kellett, hát aludt is a drága :)

Ami még nagyon kedves volt. Örjítöen sok magyar van ilyenkor az ilyen karácsonyi vásárokban. Viszont. Ahogy a Nyuszi után rohangáltam, mindenhonnan hallottam, hogy: "Jaaaj, de édes, nézd!" "Milyen aranyos!" "Idenézz, milyen cuki ez a kicsi!" és így tovább..és így tovább...

És ez nekem igenis nagyon jól esett, s nagyon kedves a magyaroktól, hogy szeretik a gyerekeket. S hogy nem szégyellik kimondani. Mert azt is észrevettem, hogy az ittenieket is mindig leveszi a lábukról a Nyuszi, de ök sokkal szolidabban nyílvánítják ki a tetszésüket. A múltkor egy irtó morcos fejü bácsi-és néni integetett titokban pápát a Nyuszinak, aki nagy pápáintegetö. S olyan édesen tudja csinálni, hogy néha séta közben csak azt látom, hogy vadidegenek integetnek nekünk :)))

Ez a kis disznófülü (ezt rám is mondták gyakran, ha emlékezetem nem csal) Stella felfejlesztette a szöszevö módszerét.

Eddig elöre tudtam, hogy szöszt akar enni. Az lehetett a cseresznyés mamuszról, lehetett hajszál, cérnaszál, plüssállat kitépett "szöre", pokróc megdolgozott szösze... Tehát elöször Stella nagyon nézett valamit, majd az ujjával, azzal a kis dundival nagyon piszkálta azt a valamit, majd másik kezével kivette a cumit, élöre cuppogott és dolgozott a nyelvével, végül betömködte a szájacskájába A szöszt.

Tegnap: észrevette a szöszt, felkapta, ugyanazzal a kézzel kikapta a cumit, s el se véve a szájától a cumit, már be is tette a szöszt, kicsit cuppogott rajta, majd gyorsan visszatette a szájába a cumit is. Na jó, utána ki is vette, mert cumistul nem tudja a nyelvével pödörgetni a szöszt :))))