Délelött a Nyuszi nem aludt valami nagyot. Az 1,5-2 óra helyett 1 órát aludt. Mikor felkelt, még nem volt kész az ebéd. Sülthús volt, apának rizzsel, Nyuszinak fött krumplival :) 2-kor elindultunk Anitához. Nyuszi már fáradt volt, gondoltam majd a kocsiban szundikál egyet. Hát nem szundikált.

Ezek után nem is úgy viselkedett, mint szokott. Nem volt annyira elájulva Ben baba játékaitól. Máskor sokkal kutakodóbb, érdeklödöbb. Most inkább a fáradtságtól jött-ment. Hazafelé jót aludt a kocsiban. Na nem sokat, fél órát, de aludt. Csak én örültem volna, ha játékosabb és barátkozóbb, mint ahogy máskor szokott. Nem is tudtunk Anitával nagyon beszélgetni... na majd email-ben...

Azért képet hoztam :) :) 

Tehát eljöttünk az oviból, azzal, hogy jövö héten hétfön megyünk és megnézzük, valamint lehetöségem lesz kérdezni, informálódni. Nem tudom, miket kellene tudnom, miket kellene kérdeznem. Ami érdekel, hogy itt mit szólnak hozzá, hogy Stella nem ért németül, lesz-e tennivalónk ezügyben, érdekel, hogy év közben lehet-e oviban tartózkodás idöpontját változtatni, hogy mit kell bevinni (a pelus és a váltóruhák, valamint ottani lábbeli az tuti, de mit még).

Na elindultunk hazafelé, az esö esett, de nem nagyon, zavaró nem volt. Nyuszi végig a kezemben volt, amint le akartam tenni, nyújtózkodott felfelé, s kapaszkodott a combomba...

Bementünk egy Anker pékségbe, ahol a Nyuszi kapott ingyen és bérmentve egy kiflit. Olyan brios tésztáju-szerü kiflit. Meglepödtem. Nem szoktak ajándékokat osztani, ráadásul nem költöttünk vagyonokat, csak épphogy.

Innen kicsit gyalog is jöttünk. Ami azt jelentette, hogy két kézzel fogtam a nyuszi kezeit,  mögötte mentem, fölé kellett hajolnom, majd eltört a derekam, de úgy éreztem, hogy a 4 sávos úttest mellett nem mehetünk csak lazán kéz a kézben egymás mellett. Bementünk egy virágboltba is, Anita barátnömnek vettünk egy kis decemberi hangulatú növénykét. Persze Nyuszi végig a kezemben volt, mert minden virágot és polcokra kitett szert meg akart fogdosni. Mikor kijöttünk a növényestöl, gyalogoltunk tovább. De Nyuszi nem bírta sokáig, s amikor újra felemeltem, akkor tünt fel, hogy nincs rajta a csiptetös cumija. (itt csendben megjegyezném, hogy már az Obi elött jártunk, tehát majdnem hazaértünk)

Elindultunk vissza a pékségbe, cumi ott nem volt. Vissza oda, ahol kiszálltunk apa mellöl a kocsiból. Cumi a földön nem volt. Vissza az oviba. Cumi ott se volt. Persze egész visszaúton járt a szemem, hátha valaki felemelte, s feltette vmi bokorra, padra, ablakpárkányba, kirakatba... Cumi sehol. Elindulunk hazafelé, Nyuszi még mindig a kezemben (semmi hajlandóságot nem mutatott a gyaloglásra, így cipelhettem), közben felhívtam Petit, aki kiment a kocsihoz, s megállapította, hogy ott a cumi. Sóhajtottam egy nagyot, kicsit örömömben, megkönnyebbüléstöl, kicsit a Nyuszicipeléstöl elfáradva.

Hát így fáradtam el tegnap :)

Tegnap, amikor apa indult vissza dolgozni ebédidö után, lementünk vele a Matzleinsdorferplatzig, mert van ott nem messze egy ovi, ami elég szimpatikus. Nem olyan, mint a többi belvárosi ovi. Nem kicsi, nem emeletesházban van, van nagy kertje..

Tehát bementünk a Nyuszival. A hölgy, akitöl infókat kaphattam volna nem ért rá, így jövö hétfön megyünk újra. Apa már megnézte az ovit, kívülröl én is. Persze az ablakokon is bekukucskáltam, ahol lehetett, így kicsit belülröl is láttam. :) Igazából már eldöntöttük, hogy ezt az ovit jelöljük meg elsö helyre. Kettö ovit kell megjelölni, s majd értesítenek, hogy hová járhat a Nyuszi. Tehát itt most csak pár technikai kérdésem lenne.

Egy másik oviban pl érdeklödtem, mi a tennivalóm, hisz Stella nem ért németül. Fontos kérdés a beszoktatás is, az alvásról érdeklödtem, a szabadlevegözésröl. A második számú ovi nagyon kicsi. Egy emeletes ház alsó szintjén van. Van hátul egy játszótér is, ami ugyan nem összehasonlítható az egyes számú ovi nagy kertjével, de legalább van. Vannak ovik, ahonnan nyilvános játszóra járnak a gyerekek.

mennem kell, felkelt a Nyuszi (aludnia kellene még éppen. na mindegy.)