2 kislány volt, a többiek kisfiúk. (Jaj! Új szabály, nem szabad a gyerek nemi identitását erösíteni! Kik találják ki ezeket a ..ségeket?)

A kisfiúk azonnal körbeálltak minket, csodálták az épp érkezö kislánykát, azaz Nyuszit. Nyuszi jól érezte magát, nem szégyellösködött, rajzolt a kisasztalnál, ugrált a szivacson, jött-ment, idönként teli volt játékokkal a keze. Hol ö választotta öket, hol a kisfiúk ajándékozták neki :)

Èn a Lackónak tetszettem nagyon. Folyamatosan mellettem volt, kivéve, mikor hozzányúlt a 10 forintoshoz, amihez nem szabad. Meg Kevinke, a pocokarcú feketehajú kisfiú. Ö kicsit számító érdeklödést mutatott. A fényképezöm kellett neki. Csinált is vele sok-sok képet. Általában vagy nagyon közelröl, pár centiröl próbált fényképezni, vagy nem várta meg a vaku villanását, s elmozdította a fényképezöt. De így persze jobb képeket csinált, mert a levegöbe kattingatott ugyan, de ha valami volt ott épp, az le lett fotózva :))))

Így lett lefotózva a cumicsipeszes dekoltázsom :))))

Képek is készültek, majd utólag teszek fel ide. Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy péntekre most én kértem Adrit, hogy hadd menjek be újra a Nyuszival :) Hát megyünk.

Mostanában a Nyuszi állandóan azt hajtogatja, hogy: "Apa! Apa! Apa!"

A szobámban volt egy kép apáról egy fényképekkel dús táblán a falon. Stella most mindig megnézegette ott az apuját. Örömmel mutogatta, sikkantgatott neki :) 

Gondoltam egy nagyot, s egyik ilyen alkalommal odaadtam neki a képet, s lehoztuk az emeletröl a nappaliba. Azóta idönként odamegy a képhez, megnézegeti, nevetgél neki :)

Viszont elkezdte csak úgy, a levegöbe hajtogatni, hogy Apa! Olyannyira, hogy amikor a Széchenyi téren voltunk a babacipöboltban, az üvegajtóban állva, az ajtót csapkodva kiabálta apát :) Söt, már idönként engem is így szólít. Belátom, könnyebb kimondani, mint az "anya" szót, de örömömre azért ezzel is megajándékozott, mikor Adrinál voltunk az oviban.