Szombat volt. Délután. Apa már itthon volt munkából, s mikor Nyuszka uzsizott, utána együtt lesétáltak a közértbe. Sétáltak. Mármint mindketten. Nyuszi oda is, vissza is sétált. A közértben pedig a gyerektartóról ellenörizte, hogy miket vesz apa :) :)

Kérdeztem apát, hogy hogy sétáltak. Mert elvileg a Nyuszi kihagyta az egykézzelfogós járásszakaszt. Ö megtanult menni, azóta egyedül megy. Nem volt kisérgetés. S úgy vettem észre, nem is szereti nagyon a kézenfogvavezetösdit. De apa azt mondja, az utcán nagyon szépen megy kézenfogva :)

Rém büszke vagyok :) (Petivel egyetemben)

Képzeljétek, a Nyuszi, ha apukája mondja neki: "Nyuszi, puszi?" Akkor Nyuszi odahajol tátott szájjal, s puszit nyom apának :) S utána cuppant is a levegöbe, ha sikerül. Utána. :)

Annnnyira ééédes!!

Azt tudtam, hogy néha megpuszil minket, de sosem "gyakoroltuk" a pusziadást :) S persze apa jött rá Nyuszi pusziadó tehetségére...