Tehát hiába minden igyekvésem, a lányom mégsem boldog. Egyszerüen dacol s kész. Ma pl Anitáékkal voltunk a Blumengartenben. Na innen hazahoztam, idö elött. Mert ugye szerinte soha nem kell azt csinálni, amit kérek, vagy azt nem csinálni, amit tiltok. Mindig fordítva. Aztán mikor úgy éreztem, hogy elég, ráparancsoltam, hogy szandi fel, megyünk haza. Hiába magyarázott édesen, csak mert tudta, hogy mérges vagyok, s békíteni akart, ilyenkor terel, én mindenre azt mondtam, hogy: "most nem fontos, anya mérges." "most nem tudom, anya mérges." "most nem seítek, anya mérges" és ilyesmi.... Ùgy jött mögöttem a kismotorral, mint a kisangyal, úgy ült az autóban, mint egy kisangyal... idönként megjegyezte, hogy: "Anya méjges." Remélem ebböl is okul kicsit. Remélem. Bár ennél mélyebben vagyunk benne ebben a bizonyos dacban, semhogy 1 alkalomból tanuljon.

Na majd meglátjuk, hogy megy. Ma azért vagyok ki töle, mert mára kimerített az elmúlt 2 hét mindene. A kapkodások, a munkakeresösdivel kapcsolatos stresszek... De majd hétvégén igyekszem feltöltödni, hogy türelmes és megfontolt anyuka lehessek.

Felfejlesztettük. Viszek váltócuccokat is, mivel messzi van a játszi, s mikor jövünk haza, nincs már annyira meleg (jaaaj, most dehogynem! a tavasz kimaradt ugyanis. ugy éget a nap, éjjel is dög meleg a lakás...)

Tehát viszek váltócuccokat, de mivel a lányom nem szereti, ha koszos, elkezd levetközni. 2 napot meztelenül rohangált a játszin az egyik kis társával, a Niklas-szal. Tiszta édesek és boldogok. Az egyetlen zavaró tényezö, amikor a nagyfiúk vadulnak. Szó szerint. Néha szinte életveszélyesen. S itt nem szokás valahogy korlátozni a kölköket, pedig egy-kettöre ráférne. De ez másik poszt lehetne.