Ezután a nemkellemes ovis sírás után elmentünk bevásárolni, aztán siettünk haza pakolni. Apa és én Prágába indultunk. Vártuk apa anyukáját, hogy jöjjön vigyázni a mi kicsi Nyuszinkra. Stella nagyon szeret a Mamával lenni, így nyugodt szívvel hagytam öt a Mamára.
Pénteken 1-kor indultunk. Linda is átjött Timonnal, így Stella nagyon jól érezte magát. Söt, Linda és Timon és Márk is nálunk aludtak. Stella és Timon együtt pancsiztak, sokat játszottak... :))) Nyuszink nem hiányolt minket. Egyedül az esti fektetésnél sírt pár percet, amit nem szokott tenni, de aztán hamar elaludt.
Szombaton is nagyon jól elvolt a kis társaság. Stella egyik délben sem aludt, de este megint jól, hisz fáradtan zuhant az ágyba. Sok játék, futkosás, vonatnézés, kismotorozás, építökockázás után :)
Vasárnap reggeltöl viszont már nyügös volt. Többször ment az ajtóhoz, s keresett minket. Ki kellett nézni vele az ajtó elé, hogy nem vagyunk ott, de mondta neki a Mama, hogy sietünk hozzá. Siettünk is persze!
1-re értünk haza, akkor Nyuszi nagyon sírt. Akkor kelt fel, mert pont ezen a napon végre aludt is délben. Viszont sírva kelt. S akkor is sírt, mikor magamhoz öleltem, mikor az ölemben ült, s pusziztam, szerettem. Haragudott. Látszott, hogy cserbenhagyva érezte magát. Még az ajándékának sem örült az elején. Annyira haragudott. De késöbb már boldogan ölelegette a Kisvakondot, akit Prágából hoztunk neki. Megenyhült ugyan, de azért megbeszéltük apával, hogy egy darabig nem megyünk ilyen sok idöre (2 éjszaka, pont 48 óra volt a távollétünk ideje) töle messzire, az tuti.